A nacionalizmus kiterjedése: nacionalista magatartás szerkezete Magyarországon és Jugoszláviában

Todosijević, Bojan: Dimensions of Nationalism: Structure of Nationalist Attitudes in Hungary and Yugoslavia. = Central European Political Science Review, 2. vol. 2001. 6. no. 170-185. p.

Ha valaki egy népcsoportot, mondjuk nemzetet antidemokratikusnak, önkényuralminak, kollektivistának, ellenségesnek, idegengyűlölőnek, míg ezzel szemben másokat demokratikusnak, egyenjogúságot biztosítónak, polgárinak és individualistának nevez, akkor ezt a felfogást rendszerint előítéletesnek és etnocentrikusnak nyilvánítják. Ha viszont az olvasható, hogy egy bizonyos "nacionalizmus" antidemokratikus, önkényuralmi, kollektivista, ellenséges, idegengyűlölő, míg egy másik fajta nacionalizmus demokratikus, egyenjogú, polgári stb., akkor ez a nacionalizmus "elméletének" elemzéseként jelenik meg, ami a "keleti" nacionalizmus és a "nyugati" nacionalizmus ellentétes megítélésére utal.

            Ezt a kettős tipológiát kísérelte meg tisztázni néhány szerző, a témát különböző szempontokból megközelítve (pl. Kohn, 1945; Greenfeld, 1992; Hall, 1995; Sugar, 1969; Smith, 1991). Megkísérelték illusztrálni a tapasztalati és elméleti különbséget a "polgári" és az "etnikai" nacionalizmus között. Megállapítható, hogy az elemzések szerint a nacionalista mozgalmak tradíciója, ideológiája nem egységes.

            Kahn (1945) véleménye szerint különbséget kell tenni a keleti és a nyugati nacionalizmus között, mert az utóbbi a múlt - valóságot megszépítő - szentimentalizmusa nélkül, az egyén szabadságának alapján nyilvánul meg Angliában, Franciaországban és az Egyesült Államokban. A keleti nacionalizmus a "politikai és társadalmi fejlődésben visszamaradt" országokban érvényesül szervezett, misztikus és tekintélyuralmi formában. A keleti nacionalizmus nem a fennálló államformát akarja a nép államává alakítani, hanem inkább a határokat szeretné átrajzolni az etnográfia igényének megfelelően. Amikor a keleti nacionalisták azt tapasztalták, hogy a nyugatról "importált" nacionalista ideológia náluk nem úgy működik, mint az "exportáló" országokban, ez a tény "megsebezte a tanult társadalmi réteg büszkeségét", és kisebbrendűségi komplexust váltott ki.

            A nacionalizmus szerkezetét vizsgáló csoport - teljes névtelenséget biztosítva - kérdőíveken gyűjtött adatokat szegedi és szabadkai középiskolákban. Az ívek kitöltésére 40 perc állt a tanulók rendelkezésére. A kiértékelés azt mutatta, hogy míg a magyar válaszok egységesek voltak, addig a jugoszláv tanulóké megosztottnak bizonyultak. Az eltérés fő oka: a szabadkai válaszok relatív többsége (42%) a magyar kisebbségtől származott.

            A kiértékelt adatok mélyebb elemzése a nacionalista magatartás elterjedtségét tárta fel. Korábbi tanulmányokkal összehasonlítva megállapítható a magyar és a jugoszláv nacionalizmus szerkezetének és kiterjedésének különbsége. Míg a jugoszláv minta elfogadható az egyénekhez viszonyítva a nacionalizmus etnikai-polgári mértéke szerint, addig a magyar minta nem ezt a képet mutatja. Nemzetállamok határon túli kisebbsége makro-szinten mobilizálható, és ezt a különbséget jelzik a kérdőívekre adott szabadkai válaszok. Magyarország etnikailag egységesnek mondható, nincsenek számottevő nemzetiségei. Ezzel szemben Jugoszlávia soknemzetiségű ország, amely ráadásul etnikai konfliktusokkal küszködik. A felmérés válaszaiban tükröződik a magyar kisebbség jelenléte. Következésképpen az egész mintavétel - függetlenül az etnikai háttértől - az etnicitás felértékelődése helyzetében készült, ami mind a köz-, mind a magánszférában észlelhető.

            Mindenesetre e jelenség magyarázata - különösen az, hogy miért és hogyan befolyásolnak szociális folyamatok egyéneket - társadalom-pszichológiai elemzést igényel. Etnikai konfliktusok heves érzelmi reakciót váltanak ki, amik heves "etnifikálódáshoz" vezetnek, és polarizálják a korábban heterogén vagy annak látszó társadalmat.

            Annak érdekében, hogy a társadalmi és politikai folyamatok és a nacionalizmus szerkezete tárgyilagosan vizsgálhatók legyenek, érdemes lenne összehasonlítani és azonos módon értékelni a Milosević-rezsim utáni korszak etnikai karakterét. Már csak azért is érdemes volna ezt megtenni, mert a keleti nacionalizmus hipotézise nem minden alap nélkül való. A kisebbrendűségi komplexus talán hasonló szerepet játszik mind a keleti, mind a nyugati nacionalizmusban, és ez kapcsolódhat az egyének különbözőségéhez etno-nacionalista viselkedés formájában. Máskülönben a kisebbrendűségi érzés azt a hiedelmet is gerjesztheti, hogy az egyik népcsoport különb a másiknál, azaz megfogalmazódik az etnocentrizmus és a prejudikáció. A különböző kultúrák nacionalista megnyilvánulásai megérdemelnének időnként többsíkú összehasonlítást és elemzést az etnikai konfliktusok elkerülhetősége vagy tompítása, fékezése érdekében.

 Kádár József

Vissza