A cári Oroszország bukása után 2,2 millió - addig gyakorlatilag jogfosztott, "idegennek" tekintett és nyomorban tengődő - zsidó állampolgár remélte életének jobbra fordulását. És valóban, csakhamar tervek, intézkedések születtek a zsidók helyzetének rendezésére.

1921-ben az oroszországi Nemzetiségi Tanács elnöksége mellett megalakult a Dolgozó Zsidók Birtokrendszerének Bizottsága, amelynek élén P. G. Szmidovics állt. Az oroszul KOMZET betűszóval emlegetett testület a zsidóság kompakt elhelyezésével és gazdálkodásra fogásával vélte megoldani ezt az egyszerre társadalmi és közgazdasági problémát. Az első kísérleti telepek 1924 és 1926 között a Krímen, Ukrajnában, Sztavropolban, Szmolenszk és Pszkov környékén jöttek létre. Ezeken a vidékeken azonban hiány volt az igénybe vehető termőföldben, és a helybeli lakosság sem nézte jó szemmel a zsidó telepesek feltűnését. A balsiker láttán a KOMZET 1927-ben - miután V. P. Viljamsz vezetésével, B. L. Bruk professzor közreműködésével egy szakértő bizottság bejárta a terepet -, az Amúr mente déli övezetében jelölte ki a zsidók kompakt letelepítésének végleges helyét, amihez a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának jóváhagyását is megszerezte 1928. március 28-án.

1928 májusában érkeztek meg Tyihonykaja állomásra Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország falvaiból és kisvárosaiból az első zsidó telepesek. A sok kis településből kialakuló zsidó régió epicentruma a Tyihonykajából kifejlődött Birobidzsan lett. Annak, hogy a zsidók területi autonómiát kaptak a Szovjetunión belül, csakhamar híre ment külföldön is. Hatására a világ legkülönfélébb államaiból is érkezett a területre vagy 700 emigráns, akik őszintén hitték: ebben az országban demokrácia lesz.

1928 és 1933 között 22,3 ezer telepes jött ide új életet kezdeni. Persze nem mindenki találta meg itt a boldogságát a különféle nehézségek (szélsőséges időjárás, mezőgazdasági gyakorlat hiánya, szűkös élelmezés) miatt, s így sokan visszafordultak.

A terület gyér őshonos lakossága itt már szívélyesen fogadta az újonnan jötteket, s ahol tudott, segített rajtuk. Különösen a mezőgazdasági jártasságok megszerzése tekintetében bizonyult fontosnak ez a segítség. Az állam is megtette a magáét: 80 iskola, pedagógiai főiskola, mezőgazdasági technikum, több kórház, klub és könyvtár létesült a megtelepedettek számára. Orosz és jiddis nyelvű újság, a rádiózás és a telekommunikáció megszervezése ugyancsak elősegítette a meggyökeresedést. A kezdetben birobidzsáni nemzetiségi járásként emlegetett képződmény 1934. május 7-én - az oroszországi föderáción belül - elnyerte a Zsidó Autonóm Terület (a továbbiakban ZSAT) státust.

A fejlődésnek azonban hamarosan vége szakadt: a második világháború szűk esztendeit a sztálini önkény súlyosbította. A repressziók nem kíméltek senkit, de különösen nem az értelmiségieket. Rengeteg internacionalista és ZSAT-alapító pusztult el a lágerekben. Ami zsidó jellegű volt korábban, elvesztette karakterét. A viszonyok csak Sztálin halála után kezdtek jobbra fordulni.

1960 és 1980 között a mezőgazdaság és az ipar egyaránt hatalmas fejlődésen ment keresztül, de túlnyomórészt új - nem zsidó - betelepülteknek köszönhetően. A lakosság száma 1992-ben 221,5 ezret tett ki. 1998-ban azonban már csak 205,1 ezren laktak a ZSAT területén, aminek oka a távol-keleti gazdasági válság, a születések számának csökkenése, az elvándorlás és különösen a zsidó lakosság fokozódó emigrálása Izraelbe.

A sok bonyodalommal járó társadalmi-gazdasági átalakulás, a kommunista rendszer lebontása gyors eredményeket is hozott a ZSAT számára. Így 1998-ban működni kezdett az Eurázsiai Alap helyi kirendeltsége, ami mindjárt 200 ezer USA-dollárt "hozott a konyhára", azaz a nemzetiségi intézmények megerősítésére. A Nyílt Társadalom Intézete ugyancsak bőkezű patrónusnak bizonyult.

A birobidzsáni pedagógiai főiskolán másfél ezer hallgatót képeztek ki a különféle tanár-szakokon. Az oktatott nyelvek között az ivrit is szerepel.

1990-ben alakult meg Birobidzsanban a Nemzetiségi Képzési Problémák Intézetének zsidó fiókja, amely a zsidó közoktatás koncepcionális és módszertani kérdéseit hivatott megoldani. 1991-ben az Orosz Tudományos Akadémia Távol-Keleti Tagozata életre hívta a Regionális Problémák Komplex Elemzésének Intézetét, amelyben 18 féle alapképzettségű kutató tevékenykedik. Ez az intézet (orosz betűszava IKARP DVO RAN) a ZSAT kormányával egyetemben számos tudományos projektet működtet, s támogatja-szerkeszti a ZSAT-ról szóló kézikönyveket és információs kiadványokat. Itt működik a ZSAT legjelentősebb könyvtára és információs központja is, amely kulturális, művészeti, gazdasági és szervezeti adatbázisaiból naprakész információt tud szolgáltatni a belföldi és külföldi érdeklődők számára.