Oakley, Robin: Police training concerning migrants and ethnic relations. Strasbourg, Council of Europe Publishing. 1994. 174 p.

A könyv egy 1992 szeptemberében Strasbourgban rendezett szakmai találkozó anyagait tartalmazza a találkozót előkészítő és a sajtó alá rendező Robin Oakley előszavával.

Európa számos országában folynak különféle képzések a rendőri állomány számára, hiszen a kontinens az utóbbi évtizedekben nagy számban fogadott be gazdasági és politikai menekülteket, és a lakosság összetétele még a korábban etnikailag igen homogén államokban is erősen megváltozott.

Az Európában is jelentkező gazdasági recesszió és munkanélküliség a fejlett államokban is ellenséges közhangulat kialakulásához vezetett jól felismerhető kisebbségekkel szemben, mivel a tősgyökeres európaiak a munkahelyüket, lakhatási körülményeiket veszélyeztető riválisnak tekintik őket.

A rendőrségre nagy felelősség nehezedik ebben a helyzetben. Nem csupán az a feladatuk, hogy megelőzzék az incidenseket, és védelmet nyújtsanak a veszélyeztetett közösségeknek, hanem azt is biztosítaniuk kell, hogy saját állományuk méltányosan, az emberi jogok maximális figyelembe vételével járjon el a különféle esetekben. Noha több ország is lépéseket tett ennek biztosítására, az előrehaladás lassú és korlátozott érvényű.

Bármely közszolgáltatást nyújtó szervezetnél a képzésnek döntő szerepe van abban, hogy a munkatársak elsajátítsák a feladataik ellátásához szükséges ismereteket és viselkedésformákat. A képzés fogalmába természetesen beletartozik mind az alapképzés, mind a szolgálati idő alatti továbbképzés.

A képzés önmagában rendszerint nem vezet sikerre. A rendőrségi képzések eredményességére vonatkozó kutatások kimutatták, hogy a képzés pozitív hatása általában meggyengül, amikor a képzésben részt vett személy visszakerül abba a munkakörnyezetbe, ahol negatív tapasztalatok érik, munkatársai nyomást gyakorolnak rá, és ha feletteseiből is hiányzik az elkötelezettség.

A képzés célja egyébként nem csupán az ismeretek bővítése, illetve a magatartás és a készségek fejlesztése: a fő cél sokkal inkább az, hogy a szervezet szintjén következzék be változás, azaz a rendőrség etikája, munkatársi gárdája, működési módja és szolgáltatásai feleljenek meg napjaink vegyes etnikumú, multikulturális társadalmi igényeinek.

A szerző igen fontosnak ítéli a migráns vagy autochton kisebbségi személyek alkalmazását, mivel a rendőrség összetételének (mint bármely egyéb közszolgálati intézménynek) tükröznie kell annak a közösségnek az összetételét, amelynek szolgálatában áll. Ez elsőrendű fontosságú feltétele a bizalom megteremtésének és az empatikus légkör kialakításának.

A Nagy-Britanniában és más nyugat-európai országokban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az etnikai kisebbségi csoportokból történő munkaerő-toborzás lassú folyamat. A kisebbséghez tartozók számára a rendőri pálya nem nagyon vonzó. A jelentkezők gyakran nem tipikus tagjai közösségüknek, illetve a céljuk nem az, hogy kisebbségi mediátorok legyenek, hanem az, hogy jó hivatásos rendőrökké váljanak. A kisebbségi jelentkezők számára sokszor előnyös lehet speciális előkészítő tanfolyamokat szervezni.

A képzési tematika két fő területe: az ismeretek és megértés, valamint a magatartási formák elsajátítása. Az átadandó ismeretanyag törzsét a társadalomtudományok és az emberi jogokon alapuló szakmai etika kell, hogy alkossa.

A képzés témái között szerepelnek a migránsok és a kisebbségek helyzetének szociális, történelmi, jogi és kulturális aspektusai, a kulturálisan pluralista társadalom, az eltérő értékrendszerek iránti tisztelet, a domináns kultúráról kialakított elgondolások tudatosítása, a rendőrségnek a társadalomban játszott szerepe, az előítéletesség, illetve a személyes és intézményes diszkrimináció fogalma, a rasszizmus és az idegengyűlölet elemzése, továbbá a kisebbségek által a dominanciára adott válaszok.

A képzés során megvizsgálják, hogyan alakulnak ki az értékek, a viselkedésformák és az előítéletek a szocializációs folyamatban, milyen a sztereotípiák természete, és hogyan működnek, milyen hatások alapján válnak előítéletessé és cinikussá a rendőrök, és mit is jelent az intézményes diszkrimináció.

A hallgatókat megtanítják eredményesen kommunikálni és arra, hogyan kerülhetők el a félreértések interkulturális helyzetekben, hogyan lehet kezelni az erőszakot és a konfliktusokat, hogyan lehet elviselni a stresszt, és milyen pozitív szakmai viselkedési normák követelhetők meg a rendőrtiszttől egy multikulturális helyzetben. Ezen belül még a testbeszéd ismeretének is jelentősége van, nem csupán azért, hogy hogyan értelmezze a rendőr a vele szemben álló ember gesztusait, hanem azért is, hogy ő maga se küldjön félreérthető üzeneteket.

A képzés során használatos módszerek nem szorítkoznak pusztán az előadási formára, illetve a tanár és hallgató közötti beszélgetésekre. Szerepjátékok, strukturált gyakorlatok, videóbejátszások, csoportviták teszik színesebbé a foglalkozásokat.

Belgiumban a képzésnek része a tereplátogatás is. Az órákon végig részt vesz egy "koronatanú", azaz olyan, a külföldi csoporthoz vagy a kisebbséghez tartozó személy, aki a helyzetet illusztráló tereplátogatást megszervezi, és aki révén a "másik oldaltól" is hiteles információ szerezhető.

Az útmutató belga, dán, finn, francia, német, holland, norvég, svéd és nagy-britanniai képzések rövid ismertetését is tartalmazza. Ezeket a projektleírásokat az egyes országok szakértői készítették.