Oakley, Robin: Tackling racist and xenophobic violence in Europe. Review and practical guidance. Strasbourg, Council of Europe Publishing. 1996. 137 p. - Oakley, Robin: Tackling racist and xenophobic violence in Europe. Case Studies. Strasbourg, Council of Europe Publishing. 1997. 150 p.

A kétkötetes mű első kötete az Európa Tanács tagországaiban kirobbant erőszakos cselekményekkel és zaklatásokkal foglalkozik. A munka során alkalmazott meghatározás szerint ezeknek a cselekményeknek a célja mások megsértése vagy károkozás másoknak, célcsoportja pedig egy "másnak, idegennek" tekintett embercsoport vagy egyén. A cselekmény nem feltétlenül jár tényleges fizikai sérüléssel, lehet fenyegetés, sértegetés vagy mások tulajdonának megkárosítása is. Mindegyik esetben azonban azonos a szándék és az elért társadalmi és pszichológiai hatás: a félelem gerjesztése és a lélek belső nyugalmának megzavarása.

Az erőszakos cselekmények áldozatai többnyire a felismerhető kisebbségek vagy bevándorlók. A felismerhetőség nem csupán a többségtől eltérő bőrszínt jelenti, hanem jelentheti az általános fizikai megjelenés, a ruházat, a beszéd vagy a lakás, az otthon másságát.

Az erőteljesebben megnyilvánuló előítéletesség összefüggésben van az utóbbi évek gazdasági nehézségeivel és a szűkülő munkalehetőségekkel. Az erőszakos cselekmények az elszegényedettek és a hatalomtól megfosztottak számára jelentenek eszközt, a gazdagabb és műveltebb osztályok tagjai más módon jelenítik meg nézeteiket, és biztosítják érdekeik érvényesítését.

A rasszista alapú erőszakos cselekmények motivációit a szerző a következőképpen csoportosítja:

Az erőszak alkalmazásának oka lehet, hogy az elkövető személy köreiben ez a "norma" (szélsőséges csoportok, erejüket fitogtató bandák). Lehet azonban tudatos, eltervezett cselekedet, de magyarázható esetenként a harag, a düh, a gyűlölet hirtelen, impulzív kitörésével is.

A könyv áttekinti az európai gyakorlatot, és számos példa és esettanulmány leírásával bizonyítja be, hogy igenis léteznek eszközök az erőszak kezelésére. Ehhez a következő tennivalókat jelöli meg:

1. Javasolja, hogy az erőszakos cselekményekről vezessenek pontos nyilvántartást. Létezésük csak így bizonyítható be hivatalosan is (a problémát nem lehet letagadni). A válaszlépéseket csak az ilyen nyilvántartások alapján lehet megtervezni és hatékonyságuk alapján értékelni. A hivatalos nyilvántartást nagy körültekintéssel kell kialakítani. A könyv választ keres arra, mikor kell megkezdeni az adatgyűjtést, ki (milyen szerv) vezesse a nyilvántartást, illetve hogyan gyűjtsék, elemezzék és publikálják az adatokat.

2. A szerző szerint a kormány feladata a rasszista alapú erőszakos cselekmények egyértelmű és világos elítélése és az események megelőzésére, illetve utólagos kezelésére megfelelő intézkedések foganatosítása. Egyidejűleg kifejti, hogy a vonatkozó állami intézkedésnek még véletlenül se legyen előítéletességet és idegengyűlöletet gerjesztő hatása.

3. A jog szerepével kapcsolatban az a meglátása, hogy a különféle jogi eszközök gyakorlati hatása egyenetlen és gyakran igen gyenge. A jogi eszközök hatékonyságát nem szabad eltúlozni. A jog potenciálisan erős fegyvert jelent, de az eljárások általában igen lassúak és nehézkesek, és az ismert sérelmeket igen ritkán követik büntető ítéletek.

4. A rendőrség azokon a határokon belül léphet fel, amiket erre számára a törvény biztosít. Perdöntő körülmény, hogy a rendfenntartók felismerik-e a cselekményben a rasszista elemet. A cselekményre adott rendőrségi reakció nagymértékben függ attól, mennyire motiváltak a rendőrök, és megértik-e a problémát. A mű kitér a nyilvántartások vezetésére, a rendőrségi képzésekre, a cselekmények bejelentésének ösztönzésére és a megelőző intézkedésekre.

5 A hosszú távú megelőzés szempontjából kiemelkedő jelentősége van az oktatásnak, nevelésnek, az ifjúsági szervezetekkel való együttműködésnek.

A második kötet bevezető tanulmányát (A rasszista és idegengyűlölő erőszakos cselekedetek természete Európában) az alábbi esettanulmányok követik: