A Kárpát-medence néprajzi kincsei. Összeállította Szelestey László. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó. 2000. 223. p.

2000 karácsonyán, a millennium tiszteletére és a könyvritkaságok kedvelőinek örömére jelent meg A Kárpát-medence néprajzi kincsei c. album a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában.

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1920 nyarán Déri Frigyes (1852-1924) kormányfőtanácsos, a bácskai származású Bécsben élő selyemgyáros Debrecen városának ajándékozta tervszerűen összeállított népművészeti, iparművészeti, numizmatikai gyűjteményét. Ezzel egy időben kezdte el szervezni egy olyan népművészeti album létrehozását, amely hitelesen reprezentálja a Kárpát-medence magyar népművészetét. Az album megszerkesztésére az akkori idők legjelesebb néprajztudósait Bátky Zsigmondot, Györffy Istvánt, Madarassy Lászlót és Visky Károlyt kérte fel. A munkálatok során - írja a most először megjelent album szerkesztője - Déri Frigyes többször hangsúlyozta, hogy a magyar népművészet valós értékeinek bemutatásához ragaszkodik. Vagyis a látványosság mellett a néprajzi hitelesség legyen a fő szempont a rajzok készítésénél. Így a szerkesztők olyan ismert vagy kevésbé ismert, de megbízható grafikusokat kerestek, akik a téma iránti rajongásból, elkötelezettségből, hazafias lelkesedésből vállalták a munkát. A teljes anyag, 350 grafikai lap 1921 és 1923 között el is készült, de az album kiadását anyagi okok miatt el kellett halasztani. Így csatolta Déri Frigyes a Debreceni Városi Múzeumnak ajándékozott gyűjteményéhez az elkészült lapokat. Összesen 328 darab 38 x 52 cm-es grafikát és a grafikai előmunkálatokhoz készített 151 nagyméretű fényképet és 22, a szerkesztők által kiselejtezett rajzot. A Debrecenbe került grafikák sorsáról viszonylag keveset lehet tudni, annyit azonban igen, hogy Bátkyék Déry Frigyes halála után sem mondtak le a kiadásról. A képek egy részét később beépítették a Déri Múzeum 1930-ban nyílt állandó kiállításába. Néhány fotó és népviseletet ábrázoló rajz megjelenésétől eltekintve az egész anyag a Déri Múzeum Néprajzi Adattárában várt kiadóra.

A jelenleg is őrzött 322 lapból 270-et válogatott be ebbe a reprezentatív kötetbe Szelestey László. Az album előszavát Varga Gyula néprajzkutató, a Déri Múzeumban őrzött grafikai anyag egykori kezelője írta.

A gyűjtemény egyedülálló értékét az adja, hogy a magyar népművészet abban az időben még a sok helyen élő hagyományaiból az egész magyar népterületről ad áttekintő képet. Az elkészült anyag azt bizonyítja, hogy a témák és gyűjtési területek megválasztásában mind a szerkesztők, mind a rajzolók meglehetősen szabad kezet kaptak. A topográfiai térkép nagyjából tükrözi a néprajzos szerkesztők érdeklődési területét: a Nagykunság, a Kiskunság, Bihar déli része, a Hortobágy, Sárrét, Kalotaszeg, Székelyföld, a Rábaköz, Bakony, Sárköz és a Palóc-föld - ezek a tájak, amelyekről a legtöbb tollrajz és akvarell készült. A nagy tapasztalatú Bátky Zsigmond, Györffy István, Visky Károly és Madarassy László folyamatosan őrködtek a hitelesség felett, rendszeresen konzultáltak az alkotókkal, irányították őket a látni és megörökíteni valók felé. A művészi alkotások egy még virágjában lévő, színes paraszti világot ábrázolnak tárgyilagosságra törekvő, egységes szemlélettel, szemben a kor parasztságot és népi kultúrát szemlélő romanticizmusával.

A képeket 15 témakörbe sorolták a szerkesztők. A legterjedelmesebb a viseleteket bemutató egység, de a paraszti élet szinte valamennyi tevékenysége helyet kap a kötetben az ősfoglalkozásoktól (pásztorkodás, földművelés, halászat és ezek sokszor művészi eszközei) kezdve a különféle népi mesterségek bemutatásáig (fazekasság, kékfestés, fésűs-mesterség, gombkötő, szűrszabó, szűcs). A női foglalatosságok közül a len- és kenderfeldolgozásról, a gyékényfonásról láthatunk itt életképeket (áztatás, tilolás, csepülés, fonalsodrás) és persze szebbnél szebb textilmunkákat, hímzéseket, gyöngyfűzéseket, főkötőmintákat és magát a főkötőkészítést is egy Kórógyon készült rajzon. A szállítás, fogatolás, gazdálkodás, nádvágás, lóvasalás, favilla-készítés, lakodalom, disznóölés életképei után a házak, házbelsők, bútorok és a templomok akvarelljei és tusrajzai zárják a kötetet. A képek magyar és angol nyelvű jegyzékét a festők és grafikusok eredeti ortográfiával közölt feljegyzései, valamint a múzeumi lelőhelyek megnevezései teszik teljessé.

"Ma, amikor kulturálisan is végzetesnek tűnő szakadék tátong múltunk és jelenünk között - írja ajánlásában a könyv lektora, Bellon Tibor - és hagyományainknak alig van szerves folytatása, nem lehet eléggé dicsérni a kiadót, amiért felvállalta ennek a jobb sorsra érdemes kortörténeti dokumentumnak a megjelentetését...., mely nagy szolgálatot tehet abban, hogy a múlt örökségét, az elveszőben lévő paraszti kultúra értékeit közelebb hozza a ma emberéhez."