Kisebbségkutatás - 10. évf. 2001. 1. szám |
Gereben Ferenc - Tomka Miklós: Vallásosság és nemzettudat - Vizsgálódások Erdélyben. Budapest, 2000. Kerkai Intézet. 107 p.
A két különálló tanulmányt tartalmazó könyvecske korunk talán legfontosabb kérdésére keresi a választ: van-e, lehet-e keresnivalója a modern világban a hagyományos értékeknek; alkalmasak-e ezek arra, hogy a modernizáció mindannyiunk által ismert káros hatásait kiküszöbölve, de legalábbis enyhítve a fejlődés kétségbevonhatatlanul pozitív folyamatait erősítsék.
Tomka Miklós vallásszociológus Jelentés a vallásosságról - Erdély, az Úr 2000. esztendejében című tanulmányában a hitélet köréből vett belső és külső jegyek számbavételével, esetenként a magyarországi és erdélyi (magyar és román etnikumra vonatkozó) empirikus adatok összehasonlításával kíván feleletet adni a kérdésre. A felmérés nyomán körvonalazódó vázlat egy meglehetősen ismert, de a jelenséget új szempontokkal megvilágító képet mutat: mind a külső, mind a belső jegyeket tekintve az erdélyiek (magyarok és románok egyaránt) vallásosabbak a magyarországiaknál (noha az 50 év felettiek esetében a sorrend megfordul); az egyházi adót fizetők aránya kétszer nagyobb Erdélyben, mint Magyarországon; a protestánsok valamivel kisebb arányban vallásgyakorlók, mint a katolikusok; az erdélyi magyarok nagyobb szerepet szánnak az egyháznak világi dolgokban is, mint az anyaországiak; Magyarországon és Erdélyben egyaránt alacsonyabb színtű a vallásgyakorlat a fiatal generációk körében az átlagnál, ám ez a különbség korántsem olyan drámai mértékű Erdélyben, mint Magyarországon stb. A dolgozat legértékesebb része a hagyományos és modern társadalmak egybevetését végzi el a vallásosság megnyilvánulásainak és funkcióinak aspektusából. Hitelt érdemlően vezeti le a két modell jellemző jegyeit: a hagyományos társadalmat egyfelől a gazdasági elmaradottság, másfelől a társadalmi viszonyok szilárdsága jellemzi, ahol az élet centrumában helyezkedik el a hit és a egyház, ami a mindennapoknak biztonságot ad, az evilági dolgokat szerves egységbe fogja össze. A modern társadalomban viszont az egyes életszférák élesen különválnak egymástól (család, munkahely, közügyek, gyülekezet stb.), mindegyik kialakítja a többitől független saját rendjét, s az individuumnak magának kell meghatároznia, hogy az egyes életszférák szabályait, elvárásait stb. miképpen rendezi egységbe. Ehhez valóban erős identitásra van szüksége az egyénnek, s mert egyetértünk e tétellel, hiányoljuk a szerző modelljéből a nemzeti és ennél szűkebb lokális közösségeket és az ezekhez tapadó érzelmi kötődést. E két modellt rávetítve az erdélyi és magyarországi viszonyokra Tomka kifejti: a modernizációs elmaradás Erdélyben kiterjed az egyházra is, arra az intézménytípusra, amelynek a társadalmi fejlődés egyik motorjává, a közösségteremtés fontos intézményévé kell válnia. Ezzel szemben talán túlzottan derűlátó a magyarországi helyzet megítélése során: "...a magyar (magyarországi) vallásos életben egyre többen járják a szokásokból élő vallásosság felől a személyes döntésre támaszkodó és önmaga értelmét magyarázni tudó vallásosság felé vezető utat."
Amíg Tomka Miklós számára az életvezetés átfogó rendező elve a vallásosság, addig Gereben Ferencnél Az identitástudat és a vallásosság kapcsolata című tanulmányában az identitástudat lép elő generikus fogalommá, amelynek egyik fontos erősítő faktora a hitbéli meggyőződés: "...a kulturális javak - a vallásosság ismérveihez hasonlóan - nem csupán önmagukban való értékek, hanem szervesen beépülnek az identitástudat és azzal együtt egy tradicionális értékrend rendszerébe." A kétfajta megközelítés azonban nem perel egymással sem elvi, sem metodikai tekintetben. Az erdélyi magyar társadalmat - mutatják Gereben felmérési eredményei - korántsem erodálja lelkileg olyan mértékben a kommercializálódás hatása, mint teszi azt Magyarországon; egyelőre szilárdan őrzi hagyományos kultúrájának (elsősorban olvasási szokásainak) értékeit, összhangban szilárd identitástudatával és vallásosságával. (Ezen a ponton talán célszerű lett volna legalább utalni az identitás másik két pillérére, az anyagi érdekekre és az intézményekre, hiszen ezek egészen szoros kapcsolatot mutatnak a modernizáció folyamatával.) Ez a tanulmány mindazonáltal éppúgy a jövőbe tekintő, mint Tomka Miklósé, éppúgy az elkerülhetetlen és szükséges erdélyi modernizációs folyamatok kereteibe ágyazva tekinti át a várható fejlődést: "A tudatosabb, a közösségi azonosságtudatot felvállaló identitás-típusok erős együttjárást mutattak a kulturális értékeket középpontba állító magatartással, mint ahogy... a vallásosság elmélyültebb formáival." A változásnak azonban nem "törésszerűen", hanem szerves folyamatként, a kultúra, a vallás alapértékeinek megőrzésével kell végbemennie - tegyük hozzá: nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is.
Cholnoky Győző