Cormack, Mike: Minority language, nationalism and broadcasting: the British and Irish examples. = Nations and Nationalism, 2000. 6. no. 383-398. p.

A nemzeti mozgalmak és a kisebbségi nyelvű műsorszórás között sokoldalú a kapcsolat. Egyrészt a mozgalmak tűzik ki maguk elé célul, hogy legyen ilyen televízió- vagy rádióadásuk azért, hogy képviselje nemzeti identitásukat, és segítse kulturális és politikai megnyilvánulásaikat. Másrészt viszont a médiának is érdeke, hogy a kisebbségi nyelvű országlakosokat is hallgatói között tudja.

A kisebbségek nyelvi és politikai identitása szorosan összefügg. Smith megfogalmazása szerint: "a lexikonkészítők, a nyelvészek és a néprajzosok központi szerepet játszottak Kelet-Európa és Ázsia nacionalizmusainak kialakulásában". Más társadalomtudósok is kiemelik a nyelv szerepét a posztkommunista államokban a nemzeti érzés kialakulásában. A nemzeti nyelv ugyanis a különálló kultúra és az önálló nemzet szimbóluma is egyben. Ezért nem meglepő, hogy a kisebbségi nyelvű műsorszórás tulajdonképpen a nemzeti mozgalmak egyik támogatója.

A mai ember általában több nyelven beszél, a kisebbséghez tartozó saját anyanyelve mellett ismeri az államnyelvet is, különösen Nyugat-Európában. Ott sokan vannak olyanok is, akik - bár a kisebbséghez tartozónak vallják magukat - nem beszélik annak nyelvét. (Gondoljunk csak a baszkokra.) Mindkét esetben kiemelkedő szerepe van a kisebbségi nyelvű médiának, arról nem is szólva, hogy maga a média is a jelenkor társadalmának meghatározó tényezője.

A nacionalizmus és a média összefüggéseire is számos példa hozható: egy franciaországi baszk nyelvű rádióadónál nyíltan kimondták, hogy ők bizony nem semlegesek a baszk autonómia kérdésében. Észak-Írországban különösen bonyolult a helyzet, hiszen a közvélemény szemében az ír nyelv használata a médiában egyet jelent az ír nacionalizmus támogatásával. A nyelvnek tehát politikai szerepe van, amit a média felerősít. Ezért fontos, ha egy politikai szerződés, esetünkben az 1998. májusi brit-ír megegyezés külön foglalkozik a nyelvhasználat kérdésével. Ebben rögzítették, hogy az ír sziget minden etnikai csoportja használhatja saját nyelvét. Ezért támogatják, hogy széles körben elterjedjen a Telifis na Gaeilge (Írország ír nyelvű televíziója) vételi lehetősége. Ezenkívül pedig az angol kormányzat anyagi segítséget ad ír nyelvű filmek és tévéműsorok elkészítéséhez.

Az anyagi támogatás biztosítása lényeges eleme az intézkedésnek, mert el kell mondani, hogy a kisebbségi nyelvű média gyakorlatilag az állam támogatásától függ. Vannak olyan országok, ahol központilag finanszírozzák az ilyen adásokat - Nagy-Britannia, Franciaország, skandináv államok -, máshol a tartományi kormányok teszik meg ugyanezt: például Baszkföldön vagy Katalóniában. A függőségnek sajnos olyan következménye is lehet, hogy a politikai vezetés cseréje után a támogatás lecsökken, vagy pedig elmarad, és veszélybe kerül a kisebbségi nyelvű műsorszórás.

Nemcsak a nemzeti mozgalmak harcolnak a kisebbségi nyelvű médiáért, hanem előfordult olyan eset is, hogy előbb volt a média, és utána erősödött fel a nemzeti mozgalom. Skóciában például már 1979-ben volt egy helyi gél nyelvű rádióadó, amiből először regionális, majd nemzeti skót nyelvű adó lett, erőteljesen segítve a decentralizáció mozgalmát. Mindazonáltal nem mondhatjuk azt, hogy itt viszonossági alapú támogatás is történt, hiszen a skót nemzeti mozgalom nem tűzte zászlajára a gél nyelv elterjesztését, azt csak egy nagyon kicsi csoport szeretné.

A kisebbségek nyelve tulajdonképpen szimbólum. Sok esetben politikai szerepet tölt be, máskor "csak" a nemzeti múlt szimbóluma kevés, jelenkorra is érvényes hatással. Sok olyan esetet ismerünk, amikor a kulturális nacionalizmust el kell választani a politikai nacionalizmustól, hiszen az egyik támogatói nem segítik a másikat és viszont. A kulturális nacionalizmus híveinél a nemzeti nyelven való megszólalásnak nincs politikai tartalma. Ők persze nemcsak a hagyományos kultúra értékeit akarják megismertetni mozgalmuk keretében, hanem fontosnak tartják nemzetük kultúrájának minden rétegét, a tömegkultúrát is. Ezért számíthat nagy sikerre náluk egy baszk nyelven éneklő könnyűzenei együttes, különösen, ha bemutatja a televízió.

A média szerepe azért is lényeges a kisebbségi nyelveknél, hiszen közvetítésével sokkal többen szerezhetnek róluk információt, mint régebben a nyomtatott sajtóból. Az egész világnak tudósítani lehet az adott népcsoport fontos eseményeiről. Ráadásul a kisebbségi nyelv folytonos jelenlétének olyan hatása is lehet, hogy elveszti szimbolikus mivoltát, egyszerű mindennapi rutinná szürkül. Amikor a hírekben a kisebbségi nyelven minden politikai pártról beszélnek, megszűnik az egyetlen nemzeti politikai párttal, mozgalommal való azonosulás. Mikor pedig időjárás-jelentést vagy szappanoperát sugároznak valamely kisebbség nyelvén, teljesen elveszti átpolitizáltságát, a mindennapi élet részévé válik. Persze mindez nem egyik napról a másikra történik meg, hanem hosszú folyamat eredménye.

Írországban ez a folyamat a következőképpen alakult. Az Ír Szabad Állam létrejötte (1922) után 11 évvel, 1933-ban indult meg az ország területén a rádióadás. Az állami rádiót az 1960-ban elfogadott törvény alapján hozták létre, 1963-ban pedig a televízióadást is elindították. Kezdetben az ír név - Raidió Teilifís Eireann (RTE) - ellenére mind a rádió, mind pedig a televízió nyelve angol volt. 1972 áprilisáig kellett várni az első, ír nyelven sugárzó rádióadóra - Raidió na Gaeltachta -, a televízióban pedig 24 év múlva lehetett kizárólag ír szót hallani. Addig az RTE sugárzott valamennyi ír nyelvű műsort, de ez nagyon csekély mennyiségnek bizonyult, 1985 és 1995 között az adásidő 2 százalékát tette ki mindössze. 1996-ban indult meg a naponta jelentkező ír televízióadás, kezdetben csak öt órában. A kései indulás egyik magyarázata lehet, hogy bár a kulturális mozgalmak már régóta szerettek volna ilyen adást, a politika nem igazán tartotta fontosnak bevetését. Másrészt pedig kevesen beszélték a nyelvet a mindennapi életben, bár azt iskolában kötelezővé tették. Az ír nyelvnek - mint korábban már szóltunk erről - nagyon komoly szimbolikus jelentése van, az egész nemzet egységét testesíti meg. Mindennapossá szürkülése a kormányzat szerint kárt okozott volna, ezért döntöttek csak későn a Teilifís na Gaelige beindításáról.