A leginkább naprakész alborutenisztikai szemle 2000. októberi száma jelentős terjedelmet szentel a fehéroroszországi nemzeti kisebbségeknek (a referálandó cikkeken kívül a kritikai rovat is zömmel kisebbségi tárgyú kiadványokat ismertet).

1) A legutóbbi (1999. évi) népszámlálás adatai szerint Fehéroroszország 10045000 lakosából 81% vallotta magát fehérorosz nemzetiségűnek, a fennmaradó 19% több mint száznegyven nemzetiség és etnikum között oszlott meg. A legnagyobb nemzeti kisebbségeket az oroszok (11%, 1141731 fő), a lengyelek (3,9%, 395712 fő) és az ukránok (2,4%, 237015 fő) alkotják. Számottevő még a zsidó kisebbség (0,3%, 27798 fő). Tízezernél többen vallották magukat örménynek és tatárnak, tízezer körül volt a cigányok száma is. Meghaladta a hatezer főt a litvánok és az azeriek száma, több mint négyezren vallották magukat moldvainak, illetve németnek, körülbelül háromezren pedig grúznak.

A 2000. július 1-i állapot szerint 20 nemzeti kisebbségnek 85 bejegyzett társadalmi szervezete, egyesülete volt, a legtöbb a zsidóknak (35), a lengyeleknek (8), a litvánoknak (7), a németeknek (5), az oroszoknak és az ukránoknak (4-4). Egynél több szervezetük volt az örményeknek, a cigányoknak, a tatároknak (3-3), az azerieknek és a görögöknek (2-2). Szerepel a nyilvántartásban egy-egy grúz, kazah, koreai, lett, moldvai, szír, csuvas és észt, valamint egy közös tatár-baskír egyesület is.

1996 óta kétévente nemzetiségi kulturális fesztivált rendeznek Grodnóban, a legutóbbin (2000. június 2-3.) 16 nemzeti kisebbség összesen mintegy ezer képviselője vett részt.

2) A fehéroroszországi németek "Wiedergeburt" ('Újjászületés') nevű kulturális egyesülete 1990 óta működik, hivatalos bejegyzésére 1992-ben került sor. A magukat németnek vallók száma az elmúlt évtizedben növekedett: az 1989. évi (utolsó szovjet) népszámlálás szerint három és félezren voltak, az 1999. évi (első fehérorosz) népszámlálás már négyezer-nyolcszáz németet talált. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy Kazahsztánból és a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokból sok német települ át Fehéroroszországba, másrészt ma már nem félnek magukat németnek vallani azok sem, akik korábban jobbnak látták titkolni német származásukat. Az itteni kulturális egyesület munkáját németországi szervezetek is támogatják. Legfontosabb feladatuknak az anyanyelv ápolását tekintik, amit a szétszórtság miatt nem egyszerű megoldani. Kulturális munkájuk leglátványosabb eredménye a klasszikus német dalokat előadó "Sonnenstrahl" ('Napsugár') kórus, valamint a "Wie geht's?" ('Hogy vagy?') című almanach, amelynek a harmadik kötete van jelenleg előkészületben.

3) A fehéroroszországi lengyelek szövetsége saját újságot ad ki Grodnóban "Głos znad Niemna" ('Niemeni Hang') címmel. A lap vezető publicistája és egyben minszki tudósítója, Waldemar Preckajło nemrég jelentette meg első lengyel nyelvű könyvét Minszkben, az ottani Lengyel Intézet támogatásával. A könyv címe Maria Konopnicka "Eskü" című versének első sora: "Nie rzucim ziemi, skšd nasz ród" ('Nem hagyjuk el azt a földet, ahonnan őseink származnak'), ami fehérorosz összefüggésben kétértelműen hangzik. A könyv a fehéroroszországi lengyelek nemzeti újjászületésének publicisztikai dokumentuma: megszólaltatja a lengyel kisebbség felemelkedéséért küzdő aktivistákat, bemutatja a lengyel történelem és kultúra fehéroroszországi emlékhelyeit, a mai Fehéroroszországban alkotó lengyel művészeket és művészeti együtteseket, nagy figyelmet szentel a lengyel kisebbség vallási életének. Több kérdésben vitába keveredik a fehérorosz állásponttal, például amikor lengyel nemzetiségűnek tartja a Minszk melletti Dubravában élő katolikusokat, pedig azok olyan görög katolikus fehéroroszok utódai, akik - midőn az oroszok a görög katolikus egyházat felszámolták - nem hagyták magukat visszaterelni az orosz ortodox egyházba, hanem áttértek a latin rítusra.

4) A fehéroroszországi oroszok "Orosz Társaság" elnevezésű társadalmi egyesülete 1994-ben alakult meg Bresztben, 1999 óta országos szervezet minszki központtal. Céljai főleg kulturális jellegűek: az orosz kultúra (irodalom, zene, képzőművészet) tanulmányozása és népszerűsítése, a történelmi és az ortodox vallási hagyományok, a népszokások ápolása, az orosz nemzeti öntudat újraébresztése. Az egyesület égisze alatt három kórus működik, tagjai között neves énekesek és zeneszerzők is vannak. A legutóbbi években művészeik révén aktívan részt vettek a Mickiewicz- és a Puskin-évforduló számos kulturális rendezvényén.

5) A "Čyšma" nevű nemzetközi alapítvány 1998-ban jött létre a tatár és a baskír szellemi örökség ápolására a fehéroroszországi és az oroszországi tatárok és baskírok körében. Fő céljai között szerepel a tatár és a baskír nemzeti kulturális értékek és népi hagyományok ápolása, határokon átnyúló kulturális együttműködés szervezése, a beteg gyermekek külföldi gyógykezelése, a családi, gazdasági, tudományos és egyéb kapcsolatok ápolása a fehéroroszországi és más országbeli tatárok és baskírok között, valamint a diaszpóra tagjainak jogi képviselete és törvény előtti védelme, végül a fehéroroszországi tatár történelmi és építészeti emlékek helyreállítása és megőrzése. Az alapítvány létrehozott egy kulturális központot, amely egy ének- és táncegyüttest, valamint több népi hangszeres zenei stúdiót működtet. Folyik a nemzeti könyvtáruk kialakítása, ennek érdekében szorosan együttműködnek az Oroszországi Föderáción belül államisággal rendelkező Tatárország és Baskíria állami szerveivel és nemzeti könyvtáraival. Fontos tevékenységi területük a Fehéroroszországban érettségiző tatár és baskír fiatalok számára előkészítő tanfolyamok szervezése, hogy megkönnyítsék a tatárorországi és a baskíriai egyetemekre való bekerülésüket.

6) A fehéroroszországi cigányok "Roma" elnevezésű egyesületének székhelye Kalodziščy faluban található. Vezetője, Uladzimir Macvee vajda szerint - a népszámlálási statisztikában kimutatott tízezerrel szemben - a mai Fehéroroszország területén több mint hatvanezer roma él, kilencven százalékuk ortodox, tíz százalékuk katolikus vallású. Legtöbbjük a gomeli kormányzóság területén lakik, sokan vannak még a breszti kormányzóságban és Minszk környékén is. A cigányság azután telepedett le itt, hogy 1962-ben Hruscsov rendeletben tiltotta el a cigányokat vándorló életmódjuktól. A cigány lakosság fele a csernobili katasztrófa következtében sugárszennyezett területen él. Súlyos probléma az írni-olvasnitudás alacsony foka, az értelmiségi elit hiánya. Az oktatás helyzete is kritikus, mert egyetlen cigány osztály sincs. A cigány gyermekeknek csak húsz százaléka jár iskolába vagy óvodába.

A fehéroroszországi cigányságot katasztrofális veszteség érte a II. világháború alatt, mindössze egy százalékuk élte túl a népirtást. Bresztben volt Európa egyetlen cigányok számára felállított koncentrációs tábora. Hat olyan helyszínről tudnak, ahol tömeges méretekben folyt a cigányság megsemmisítése. A német Holocaust-alapítvány 348 millió USD értékű kárpótlási alapot tart készenlétben a fehéroroszországi cigányok számára, azonban a fehérorosz állami bürokrácia bizalmatlansága folytán nem tudtak ehhez az összeghez mindeddig hozzájutni. Pedig nagy szükség lenne erre a pénzre az oktatásban, a munkahelyteremtésben, a cigány holocaust emlékének megörökítésében.

7) A hivatalos statisztika szerint a Fehéroroszországban élő csuvasok száma megközelíti a háromezret. Itteni megtelepedésükről az első hiteles adatok a napóleoni háborúk idejéből származnak. Többnyire földművesként vagy építőmunkásként kerültek Fehéroroszországba, idővel azonban számos neves tudós, művész, élsportoló, katonai vezető került ki közülük. A Fehéroroszországi Csuvas Közösség nevű szervezetük a II. világháborúban Fehéroroszország területén elesett csuvas katonák sírjainak felkutatásával, a nemzeti hagyományok ápolásával foglalkozik.