Mehlhorn, Ludwig: Niemcy wschodni: dziesięć lat po zjednoczeniu. = Więż, 43. r. 2000. 11. no. 36-41. p.

Kétségtelen, hogy a tíz éve kialakult német egység elsősorban sikertörténet. Legfontosabb eredménye, hogy többé már nem létezik a "német kérdés". Nem váltak valóra azok a fenntartások és félelmek, hogy Németország majd mutogatni kezdi "izmait", teret ad a nacionalista színezettségű politika érvényesülésének, s ezáltal fenyegetni fogja szomszédait. Senki semmiféle határokat nem von kétségbe. Az ország politikailag erőteljesen Nyugaton vetett horgonyt, és befogadták a nemzetek fölötti európai és atlanti intézményekbe. Tíz évvel ezelőtt keleti részén is megszületett a szabadság, demokrácia és jogállamiság, s ezen túlmenően - automatikusan - ez az országrész is az Európai Közösség tagja lett.

A tanulmány szerzője 1949-ben az NDK-ban született. Abban az országban, amelynek politikai imázsában jelentős helyet foglalt el a "fal". A rendszernek volt ugyan oppozíciója, ám ezt nemigen lehetett politikai mozgalomnak tekinteni: tengelyében erkölcsi értékek álltak. Ellentétben a keleti blokk legtöbb országával, amelyekben a nyolcvanas években mindinkább előtérbe került a status quo megváltoztatására vonatkozó követelés, az NDK-ban a politikai változásokra alig-alig számított bárki is.

Éppen emiatt voltak sokkoló hatásúak az események: a szocialista rendszer összeomlása, a Szovjetunió kivonulása Kelet-Közép-Európából és - persze - a gyorsan közeledő német egység élménye. Ez az egység azután - mindössze fél év kellett hozzá - hatalmas eufóriák kíséretében meg is valósult. Mégpedig olyaténképpen, hogy az NDK-t - régi-új tartományokat képezve - tulajdonképpen betagosították az NSZK-ba.

Nos, ez a sietség, amelyre a volt kancellár és csapata utólagos érvelése szerint azért volt szükség, mert Gorbacsov bukása és a jugoszláv polgárháború kirobbanása után már nem lett volna lehetőség e monstre tett végrehajtására. Fontosabb fejlemény, hogy súlyosbodó politikai és gazdasági nehézségek láttán az értelmiségi tömegek szembefordultak a rendszerrel. Ők tömörültek a "Demokratie jetzt" mozgalomba, amely a vele szemben megfogalmazott vádak ellenére nem volt egyesítésellenes, de a demokrácia szerves felépítéséért szállt síkra. (Szerzőnk is aktivistája volt e mozgalomnak.)

A szerves építkezés azt jelentette volna, hogy az NDK egy ideig bizonyos önrendelkezést élvez, az NSZK alkotmányának toldozása-foldozása helyett új - ideiglenes - alkotmány készül a két fél viszonylagos szuverenitásának tiszteletben tartásával, s a nemzetgazdaság átalakítása is fokozatosan megy végbe.

Így minden bizonnyal sokféle nehézséget lehetett volna elkerülni. Manapság a volt NDK-beli lakosok 50%-a vélekedik úgy, hogy "másodrangú állampolgárként" kezelik őket. Ez a tömeg - mutatják a vonatkozó felmérések - mindinkább a társadalmi egyenlőséget és igazságosságot értékeli a nyugatiak individuális szabadságjogával szemben.

Az állami üzemek privatizálásában sem a volt NDK-polgárok "jártak jól": ők mindössze 5%-kal részesednek benne a "nyugatnémetek" 85%-al szemben. A 17%-os munkanélküliség kétszer akkora, mint a nyugati országrészekben. 1991-ben 170 ezer, 1997-ben 100 ezer "keleti német" költözött nyugatabbra. Persze: vannak, akik ott sikeresnek bizonyulnak (főként a jól képzett fiatalok), ám az idősebbek közül sokan marginalizálódtak.

Jellemző az is, hogy a korábbi és az újabb nyomasztó élmények hatására jelentős és minduntalan növekszik a szélsőségesek száma a volt NDK területén. Ideológiájukban a populista, fajgyűlölő, antiszemita, antikapitalista és nosztalgikus elemek keveregnek, de semmiképpen sem integrálódnak ideológiai rendszerré Még szerencse. És szerencse az is, hogy mindeddig az efféle megmozdulásokat sikerült kordában tartani. Leginkább az ifjúság veszélyeztetett a zavaros és kártékony eszmék által.

Noha a nyugatiak az NDK-sok nehézségeiről azt vallják, hogy azok idővel automatikusan megoldódnak, a szerző szerint azonban tenni is kellene valamit a tudatos, felelősségteljes és saját jövőjét építő társadalomnak a kiépítése érdekében. Ez a társadalom csak civil lehet, és demokratikus normákat kell vallania. "Sajnos, a német keleten mindez - tíz évvel az NDK bukása után - folyamatosan felettébb gyengén van jelen."

A szerző - Eugen Rosenstock-Huessy nyomán - abban reménykedik, hogy az életmód minőségének megjavítását általában a perifériák szokták kezdeményezni, s ezért erre előbb-utóbb a volt NDK-ban is sor kerül.