Adott problematikus térség helyzetével foglalkozó politikai tanácskozások ritkán formálódnak koherens egésszé, következtetéseikben világossá és egységessé. Különösen nem, ha a vizsgált térségben befejezetlen folyamatok zajlanak nagy sebességgel, és a szemlélők még egy köztes nyugvópontra sem időzíthetik a véleménycserét. Ezek sorába tartozik a Südosteuropa-Gesellschaft német és amerikai partnerekkel közös konferenciája is, amelyet - európai integrációs szemszögből - a délkelet-európai régió átalakulás-folyamatának szentelt (Bonn-Bad Godesberg, 1997. június 5-8.). A konferenciakötetben közölt írások egy része a helyi politikai, gazdasági folyamatokat értékeli, más részük a nemzetközi fejleményeket veszi számba. Magyar résztvevőként a jelenleg Odera-Frankfurtban tevékenykedő László Csaba vállalt szerepet a kötetben. A mára jócskán meghaladott időtávlat ellenére a könyv haszonnal forgatható: a szemügyre vett régió átfogó, egybefüggő képe jelenik meg benne, egymást kölcsönösen megvilágító részjelenségeiben. S a fő értéke talán valóban a részletekben rejlik.

Délkelet-Európa gazdasági és politikai váltása - éppúgy, mint a keleti vagy a kelet-közép helyzetű övezeteké - a diktatórikus gazdasági és politikai struktúrák lebontásán, a demokratikus modell visszaállításán munkálkodik, ami ugyanakkor politikai-földrajzi egységenként rendkívül heterogén formában, nem várt ellentmondások és krízisek közepette megy végbe vagy akad el. A háromfordulós jugoszláv háború, a permanens albán anarchia, a román nemzeti neurózis, és átfogóan a különböző fokú elszegényedés, a gazdasági pangás és visszaesés világa ez. A nyugat már csak önnön érdekében is (a földrész most talán átfogóan kialakítható politikai, gazdasági egyensúlyát és védelmi, illetőleg konfliktusmegelőző-kezelő képességét szem előtt tartva) meg kívánja adni a segítséget Délkelet-Európa számára a felzárkózásban, felkínálva ehhez évtizedeken át formált és rugalmasan továbbformálható együttműködési struktúráit, módszereit és bőséges tapasztalatát. (Bár a kötetből kiderül, e tekintetben sem annyira egyértelműek a dolgok.)

Stabilitás és biztonság: a két minőség egymástól elválaszthatatlan, s a 90-es évek vége felé immár a 21. századra szóló garanciák megteremtése a feladat. A kötet keretfejezete a szervezeti struktúrákba történő fokozatos és országcsoportokat soroló becsatlakoztatás eddigi menetét és jövőbeli esélyeit tekinti át - megállapítva, hogy az első körbe: az ET-ba való meghívás a nagy léptékű, hirtelen korváltás sodrásában még talán túl gyorsan, egyes államok esetében túlságosan hamar, az alapvető kritériumok figyelmen kívül hagyásával zajlott le. Talán ennek hatására váltott a további körökre vonatkozó tervezés és egyeztetés sokkal óvatosabb, el is húzódó és türelmetlenséget, bizonytalanságot kiváltó karaktert. Az áttekintés időbeli horizontja itt persze legfeljebb az első államcsoport számára (a balkáni események miatt is) felgyorsított NATO-tagfelvétel küszöbéig ("Madridi Nyilatkozat") jut el, de bőséggel beszámolhat az "uniós" tájékozódó, előkészítő tárgyalások, a különféle témakörű szerződött együttműködések köztes állapotairól, kategorikus feltételekről s ezek differenciált érvényesítéséről, amelyek az egyik régióban aránylag hamar be tudnak állni a célirányba, a másikban pedig éppenséggel kitérőkkel terhelt és gátolt folyamatokat jeleznek. (Az EU-érdekeltséget, Kis-Jugoszlávia kivételével, valamennyi állam bejelentette; mint ismeretes, az EU a régi Jugoszláviával még 1980-ban megkötött együttműködési megállapodást 1991-ben felmondta. Szlovákiával halasztást szenvednek, Horvátországgal hosszabb időre megakadtak a tárgyalások.)

A könyv tematikai csomópontjai közül, több előadásban-tanulmányban és egyedi országtanulmányokban is, a politika-gazdasági, valamint a biztonságpolitikai integráció kérdéskörére helyezi a hangsúlyt. Kiegészítő témák: az USA és az Orosz Föderáció bonyolult módon kijelölődő helye az európai biztonsági építményben, valamint a civil mozgalmak szerepe az átalakulásban. Egy főtanulmánnyal, de számos ponton a többi témához is kapcsoltan szerepel - a stabilitás és biztonság vonatkozásában nemegyszer kulcsfontosságú - etnikai, nemzetiségi problematika. A valóságban a témák természetesen szervesen összefonódnak egymással. A résztanulmányokban nagyon sok mindenről szó kerül: a váltásfolyamat átfogó jelenségeiről és országonkénti változatairól, a folyamatok európa-politikai, világbanki stb. moderálásáról (politikai demokrácia, plurális gazdaság, termékszerkezet-váltás, piacátrendeződés, válságkezelés, új gazdasági tőke, jogharmonizáció; a segítségnyújtás logikája, szakaszolása, a finanszírozott fejlesztések "regionális"= határ-régiós elve stb.). A "demokratikus" intézmények megteremtésében formális értelemben tulajdonképp nincs hiba, talán még Belgrád esetében sincs, mindeközben azonban a régió államai vagy államcsoportjai adott vonatkozásokban lehetnek teljes ellentétei egymásnak, és az elemzők óhatatlanul "pontozzák" és "osztályozzák" a folyamatok különböző szintjein vagy ezek összességében elért eredményeiket. Eminensek - részben eltérő okokból: Szlovénia és Magyarország. A gazdasági faktor mellett - a demokratizálás egyik fokmérőjeként - a kisebbségi politika ölti a legváltozatosabb képet, a csoport-autonómia elve alapján működő magyarországi kisebbségi önkormányzatiságtól a balkáni etnikai tisztogatásig. (Magyarország a lényegében kedve ellen való alapszerződések megkötéséért is jópontokat érdemel, és hasonlóan Románia az ukrán alapszerződésért, Moldova pedig a gagauz területi autonómiáért.)

De hogy az integrált nyugat se maradjon ki az értékelésből, az EU is megkapja a megérdemelt kritikát - az egységes, egybehangolt fellépés hiányáért, a félresikerült rögtönzésekért, a kapkodásért vagy, más esetekben, a halogató passzivitásért. Mindezek az integráció kiforratlanságára utalnak. E negatívumok különösen a biztonságpolitikai stratégia és elmélet (például a brit "realista" vagy a német "idealista" felfogás mint két szembenálló, megkövesedett hagyomány) terén mutatkoztak meg, és járultak hozzá példának okáért a jugoszláv válság mindvégig ellentmondásos, határozatlan kezeléséhez s (nagy valószínűséggel) ezzel magához a konfliktus eszkalálódásához.