Az itt szemlézett tanulmányt a Friedrich Ebert Alapítvány rendelte meg. Négy szerzője tárgyát 23 tematikai metszetben és a felvételre aspiráló országok szemszögéből vizsgálta, elemezte.

A fontosabb feldolgozott témakörök: az integráció helyzete; a kereskedelem teherbírása a további liberalizálás nyomán; importkonkurencia és a munkanélküliség; kereskedelem az egyes termelési tényezők intenzitása szerint; a kelet-közép-európai országok konkurenciaképessége; a gazdasági verseny elleni vétségek; a kereskedelmi mérleg feleslegei és hatásuk az EU munkanélküliségére; a munkanélküliségre nehezedő hatások ágazatok szerint; a jövőbeni kiviteli lehetőségek; új munkamegosztás; regionális következmények; a közvetlen külföldi beruházások struktúrája és motiváltsága; munkahelyek áthelyezése Németországból; a közvetlen külföldi beruházások pozitív kihatásai; az EU keleti bővítése és a jólét növekedése; a mezőgazdasági szektor; a jelölt országok transzfer kifizetései; a modellek megbízhatatlansága; pozitív perspektívák a kvantifikálási problémák ellenére; félelmek a jelölt országokból érkező tömeges munkaerőbeáramlástól. Ami az egyes országok szerinti vizsgálatokat illeti, azok elsőrendű szempontja a felvétel sorrendisége, a felveendők első körében Lengyelországgal, a Cseh Köztársasággal, Magyarországgal, Szlovéniával és Észtországgal számoltak.

A sokoldalú tematikai és regionális vizsgálódásokból adódó fontosabb következtetések:

• Az EU jelenlegi tagállamai és a jelölt országok közötti kereskedelmi folyamatok már jelenleg is nagyrészt olyan struktúrájúak, mint amilyeneket a teljes integráció állapotában el lehet várni. Az EU vállalatai már jobbára kihasználták a megfelelő értékesítési lehetőségeket, az alkalmazkodás nehéz feladatával is megbirkóztak. Azokat a következményeket, amelyek a közép- és kelet-európai gazdasági fejlődés dinamikájából (többek között a németországi exportesélyekből) adódnak, csak kis mértékben lehet majd a szóban forgó országok EU-tagságából eredeztetni.
• Az, hogy az újonnan belépő országok átveszik az EU szociális és ökológiai sztenderdjeit, inkább gyöngíti a konkurens EU-ágazatokra nehezedő adaptációs nyomást.
• Az EU költségvetésének eddigi nettó befizetői (pl. Németország) GDP-jük 0,1-0,2%-val többet kell, hogy fizessenek, az eddigi nettó bevételekből pedig 0,3-0,8%-kal kevesebbet lehet majd kapniuk.
• Az EU közös mezőgazdasági politikája gyakorlatilag kész a jelöltek fogadására, de a WTO-val várható tárgyalások nyomán még komoly változások mehetnek benne végbe.
• A rövid távú migrációs nyomást átmeneti intézkedésekkel kell kivédeni. Közép távon, azaz Kelet-Közép-Európa strukturális alkalmazkodásának megvalósítását követően, a migráció alacsony szintűvé válik.

Noha az "első körös" országok viszonylag sikeresen építik ki a működő piacgazdaságot, de az intézmények, a strukturális reformok kiépítése, az aquis communautaire megvalósításához még bizonyos időre van szükségük. Ha ezek az országok jelenlegi állapotukban nyernének felvételt, túl sok és túl hosszú ideig tartó átmeneti szabályozást kellene számukra biztosítani, ami ellentmond a közös belső piac logikájának. Végül: a felvételi tárgyalások felgyorsítása a pályázó országok számára olyan magas áron valósulna meg, amit aligha bírna elviselni mindmáig törékeny növekedésük.

Ezért mindkét fél számára a belépés alkalmas időpontja 2006 táján volna. Ez elkerülhetővé tenné a szükségtelen sokkhatásokat és társadalmi feszültségeket, és biztosítaná a bővülés politikai és társadalmi elfogadtatását az uniós országokban.

A 169 oldalnyi teljes tanulmányt Gernoth Erler, az SPD parlamenti frakciójának helyettes vezetője 2000. április 4-én mutatta be a sajtó képviselőinek. Tette azt abból a célból, hogy a realitások talajára helyezze az egész bővítési vitát, amelyben "mindkét térfélen" irracionális félelmek és remények vannak forgalomban. Mindenesetre a tanulmány nagy visszhangot keltett a sajtóban, televízióban és rádióban. A legnagyobb hangzavar a 2006-os időponttal kapcsolatban alakult ki, pedig ez a tanulmány egészéhez képest csak "melléktermék".