A szlovák nyelv 5-10. századi kezdetei a középső Dunatájon

Krajčovič, Rudolf: Genetická báza vývinu slovenčiny na strednom Dunaji v 5.-10. storočí.=Slovenské pohl'ady , IV. + 116. roč. 2000. 7-8. no. 40-47. p.

Krajčovič dolgozatának expozíciója teljes mértékben kielégíti a szerzői rezümé kritériumait, s egyszersmind bizonyos ingerlékenységet is tükröz. Így szól: A középső Dunatáj az 5-10. században az ősszláv nyelv dialektusainak térsége volt. Mértékadó szlavisták nem vonják kétségbe azt sem, hogy a középső dunatáji térségben az ősszláv már egyes nyelvjárásain belül is tagolódott.

Igaz, voltak és vannak olyan nézetek is, hogy a Kárpátok övezte dunamenti medence időszámításunk első évezredében kizárólag nem szláv migrációs áramlatoknak, esetenként különféle nem szláv törzsek katonai expanziójának térségeként szolgált, miközben rajta alig élt szláv etnikum, akik gazdasági-társadalmi szempontból legfeljebb másodrendűnek számítottak.

Az említett hitelesebb argumentáció okán az ősszláv etnikum 5-10. századi nyelvi fejlődésének a középső Dunatájra lokalizált változatához kell visszatérnünk, és ezzel egyidejűleg nyelvi tényekkel érvelnünk a tézis mellett, hogy ez a terület az ősszláv dialektusoknak az a térsége volt, amelynek északi része a szlovák nyelv korai fejlődésében a genetikai bázis szerepét töltötte be.

A dolgozat következő részében a szerző igazához bizonyságot keresve négy nyelvi jelenségcsoport vizsgálatára koncentrálja - bőséges példaanyagot felsorakoztatva - erőfeszítéseit:

1. A "szlovieni" népnév, melyen a középső dunatáji ősszláv etnikumot szólították, megszakítatlanul mindmáig fennmaradt. Könnyű ráismerni a névből származó közös gyökre, amely a mai szlovák, szlovén, szlavón népnév és e népnevekből alakult földrajzi elemek meghatározó eleme.
2. Az ősszláv számos olyan maradványát lehet felfedezni az 5-10. században indult szlovák nyelvfejlődés mindhárom fő nyelvjárásában, amelynek létét semmiféle más hatással nem lehet megmagyarázni. Ezeknek meg lehet különböztetni egymástól egy régebbi és egy újabb rétegét.
3. A középső Dunatáj helyneveiben mindmáig fennmaradtak az ősszláv nazálisok.
4. Ősszláv eredetűek a településnévvé vált, főként az elitet jelölő személynevek tucatjai.

A szerző meggyőződése, hogy a jelenségcsoportonként bemutatott példák mennyiségileg is elegendő bizonyítékkal szolgálnak arra nézve, hogy a középső Dunatájon az 5-10. században jelen volt az ősszláv etnikum, azaz a szlovieniség, s ennek északi részén terült el a szlovák nyelv genetikai bázisa.

A referáló megjegyzése: Krajčovič - Nestor orosz középkori szerzetes és jelenkori követője, O. N. Trubačev nyomán - a szlovák nemzet etnogenezisének autochton voltát vallja. Vele és a többi "autochtonnal" szemben a migrációs változat mellett kötelezi el magát a mai szlovák történészek és nyelvészek egy másik csoportja, pl. Matúš Kučera is, akinek a Kisebbségkutatás jelen száma ismerteti nézeteit A szlovákok történeti tere és történeti tudata címen.