Nemzeti sztereotípiák a balkáni államok politikájában

Mančev, Krâstjo: Národné stereotypy a politika balkánskych štátov. = Historický časopis, 48. roč. 2000. 2. no. 317-330. p.

A bolgár nemzetiségű szerző azzal indítja mondanivalóját, hogy a soknemzetiségű Balkán négy egymás után következő impérium: a római, a bizánci, oszmán török és a Habsburg-ház elviselése után érkezett el a szomszédellenes nemzeti ébredés időszakába. A nemzeti azonosságtudat kialakulását a Balkánon folyamatosan nemzeti érzület színezi.

A Balkán-szindróma további jellegzetessége, hogy a gazdasági, politikai és kulturális lehetőségek itt kezdettől fogva beszűkült formában vannak jelen, ami még inkább mítoszok és a bennük való létezés felé tereli az egyes nemzeteket.

A "nagy állam" létrehozásával kapcsolatos bolgár, szerb, albán, görög stb. koncepciókat - természetesen - csak más nemzetek rovására lehet megvalósítani. Ám ehhez olyan ideológia kimunkálására, életben tartására és "tökéletesítésére" van szükség, amely egyfelől idegen "tollakkal" is feldíszíti az ilyen ambíciókkal rendelkező nemzeteket - párhuzamosan az "útban álló" nemzetek végletes lepocskondiázásával, másfelől pedig a saját nemzetet leszoktatja az informálódásról mint a valóság megismerésének egyetlen lehetséges és mindenki számára kötelező módjáról.

Mihelyst megszülettek - ma már a tömegkommunikáció aktív közreműködésével - és mind dekoratívabbakká válnak ezek az ideológiák, a legkülönfélébb irányokba máris létrejöttek a "casus belli"-k. Ha pedig az időről időre bekövetkezett háborúk nem képesek megoldani semmit, maradnak az ellenségeskedésnek "békebeli" módszerei és formái: a kisebbségek gyors és erőszakos asszimilálására hozott (még jó, ha nem pogromokba torkolló) intézkedések, illetve vice versa elkövetett kitelepítések.

A bevezető gondolatmeneteket követően a szerző rátér az egyes "sztereotípia párosok" taglalására.

A törökellenes bolgár sztereotípiák szerint - közli a szerző - a bolgár ember munkaszerető, jószívű, vendégkedvelő, bátor, a hit hős védelmezője, a szabadság és függetlenség elkötelezettje, tudásra szomjas, szerény stb. Megérdemli, hogy hazájának határait "három tenger mossa", úm. a Fehér-, Fekete- és az Adriai.

A törökök a bolgár ideológiában - mutatis mutandis - a fenti pozitív tulajdonságok ellenkezőivel rendelkeznek. Ők viszont minden negatív jelzőt a bolgárokra irányítanak vissza, miközben a bolgárok pozitív jelzőit "veszik magukra".

A következmények: 1878 és 1912 között Bulgáriából 350 ezer muszlim volt kénytelen Törökországba költözni, 1950-1951 között 150 ezer, a 80-as években pedig több mint 300 ezer. Közben előfordultak erősebb-lanyhább asszimilálási időszakok és véres atrocitások is.

Határproblémák (Vardar völgye, Macedónia) miatt a szerb-bolgár, illetve a bolgár-szerb viszony sem volt mentes az eszmei és a tényleges háborúskodástól. (Ma sem az.) S az eszmei muníciót a "sine-fine" párharcban is az öndicséret és a másik fél becsmérlésének sztereotípiáiból merítette mindkét fél.

Koszovó révén manapság mindenki tudja, hogy az albán-szerb viszonyt sem jellemezte más, mint az eszmei és fegyveres háborúskodás, az erőszak és az ellenerőszak. S e véresen komoly ellenszenvet a nagyalbán és a nagyszerb ambíciók táplálták.

Summa summarum: a Balkánon minden nép ragaszkodik a maga megalomán nemzeti sztereotípiáihoz, mítoszaihoz és előítéleteihez. És ezek kölcsönösen kizárják egymást. Noha az utóbbi évtizedben a kommunizmus a Balkánon is összeomlott, ám még a demokrácia sem virágzott fel teljes mértékben. Emiatt olyan sajátos vákuum keletkezett, amelyet napjaink nacionalizmusa és extrémizmusa tölt ki.

Az ENSZ és más világszervezetek, amelyek a nemzetközi közösséget reprezentálják, csupán a következményekkel foglalkoznak, tűzoltást szerveznek, határozatokat fogadnak el, szankciókkal büntetnek, békeerőket telepítenek, ám nem tudják megszüntetni a konfliktusok kiváltó okait.