Vannak-e radarjai a magyaroknak a sikerhez?

A Slovenské pohl'ady interjúja Grendel Lajossal

Majú Mad'ari také radary, že sa im všetko podarí?...alabo čo pijete pán Grendel. = Slovenské pohl'ady, IV.+116 roč. 2000. 7-8. no. 20-24. p.

A Slovenské pohl'ady megbízásából Štefan Moravčík (a továbbiakban: M.) "levelező" interjút kért Grendel Lajostól (a továbbiakban G.), az egyetemes magyar irodalom jeles szlovákiai képviselőjétől. A referálónak az a benyomása, mintha M. kérdéseiben készakarva szerepelnének a szlovák nacionalizmus éles megfogalmazásai, valamint - pihentetésül - humoros mozzanatok.

G. magyar létére a Szlovák Írók Közösségének az elnöke. Hogyan lehetséges ez? - kérdezi M. Így: "A Szlovákiai Magyar Írók Szövetsége egyik alapító tagja a Közösségnek, amely tartja magát a létrejöttekor született megállapodáshoz, miszerint az ún. rotációs elv alapján a tagegyesületek két-két évre delegálnak elnököt... Egy év múlva vagy a Tényirodalmi Klub, vagy az ukrán írószövetség küld valakit e tisztség betöltésére."

Amikor '98-ban a Markíza-választásokat követően a kulturális minisztériumban "rendcsinálás "kezdődött, akkor a magyar kulturális értelmiség ambiciózusan működött benne közre. "Miként viselnéd el, ha a budapesti szlovákok cselekednének ekként, s likvidálnák a magyar kultúrát?" - kérdi támadólag N. G. válasza: "Ezek erős szavak, feltételezem, hogy tréfálkozol. Különben közelebbről is szemügyre vehetnéd információid forrásait. A kulturális minisztériumban 1998 óta kétszer vagy háromszor fordultam meg. Természetesen szóba sem kerülhetett a szlovák kultúra likvidálása, csupán azoknak a sérelmeknek korrigálásáról volt szó, amelyeket a te szeretett "mečiaristáid" követtek el azok ellen az írók ellen, akik nem voltak hajlandók szájukból segget csinálni, és dicsőíteni a kurzust. "

M. megkérdezi G.-t, hogy nem próbálkozna-e írni szlovákul, ahogy a magyarországi szlovák írók is magyarul írnak, köztük a sikeres Závada. "Závada Pált - replikázik G. - személyesen is jól ismerem. Azért írja műveit magyarul, mert a magyar az anyanyelve, miközben szlovák származásának tudatában van, s ezt soha nem is tagadta... Ebben nem látok semmi különöset. Az én esetem némileg más: magyar az anyanyelvem. Ezt a szöveget ugyan szlovákul írom, de majd meglátjátok, mennyi gondotok lesz vele a szerkesztőségben."

M. ezután megtudakolja, hogy G. nem érzi-e magát fenyegetve Szlovákiában, illetve hogy a magyarok nem fenyegetik-e a szlovákokat irredentizmusuk, Nagy Magyarországért folytatott harcuk által. G.: "Ha fenyegetve érezném magamat Szlovákiában, már régen emigráltam volna. Ami a magyar irredentizmust illeti, esetében igen veszélyes propagandabuborékról van szó a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt környezetéből. Magyarország az EU-ba törekszik, Magyarország és Szlovákia államközi kapcsolatai rendezettek, és ma sokkal jobbak, mint Mečiar-Slota-koalíció regnálása idején voltak. Megengedem, hogy Magyarországon is vannak egyének és extremista csoportocskák, akik/amelyek eljátszogatnak az irredentizmus gondolatával, ám befolyásuk a magyar politikára és közvéleményre a nullával egyenlő. Végül is az EU külpolitikája az európai határok megváltozhatatlanságán alapszik. Ezt Koszovo esetében is megfigyelhetted. A "nagy" Albániáról szóló álmokat egyszerűen lesöpörték az asztalról..."

A millenniumi ünnepségekkel kapcsolatban az a gyanúsítás, hogy a magyarok megint a szupremácia hangoztatására készülnek - így M. G. pedig így: "A millenniumi ünnepségek valami másról szólnak. A magyar historiográfia már leszámolt azokkal a romantikus tévelygésekkel, amelyekről beszélsz. A Magyar Királyság létrejötte, a kereszténység felvétele, Szent István megkoronázásának ezredik évfordulója kerül megünneplésre."

Ezt követően G. Szlovákia jellegéről nyilatkozik ("Semmiképpen sem rendőrállam", múltjának társadalmi-gazdasági következményeit azonban nem lesz könnyű maga mögött hagynia, még ha sokkal több esélye van is a sikerre, mint egy közép- és kelet-európai államnak.), kifejti véleményét az amerikai életmódról és a globalizálódásról (ezt Szlovákiában is el kell fogadni, viszont meg kell találni - a környező népekkel együtt és velük együttműködve - káros kihatásainak ellenszerét), megnevezi azokat az írókat, akiket példaképnek tekint (K. Vonnegut, R. Coover, Th. Pynchon, J. Barth, D. Barthelm stb.), illetve akiket legjelesebbeknek tart a szlovák irodalomban (Vilikovský, Mitana, R. Sloboda), s úgy véli, hogy a szlovák kulturális politikát "propagálni "és megfelelően pénzelni kell annak érdekében, hogy Európa- és világszerte jobban lehessen "látni "és ismerni.

Eközben két "pihentető" kérdés. Az első: "Mit gondolsz, hogy a "básnik" (költő) szó a magyar "baszni"- ból származik? G. válasza: "Ha a költő versének befejezésekor orgazmust él át, nem zárom ki ezt az etimológiát." A másik kérdés: "Mit és miért iszol?" Erre G.: "Bort iszom, mivel in vino veritas. A jó bor jólelkű: kiűzi belőled a rossz szellemeket. Ezzel párhuzamosan felszabadítja a képzeletet, mégpedig anélkül, hogy megkínozna, mint a rossz borok, vagy a különféle röviditalok."

Az interjú üzenetének ez vehető: "Jó volna, ha a magyar-szlovák kapcsolatokat a históriai (vagy a hisztérikus) elátkozottságból ki lehetne szabadítani. Főként azok a sztereotípiák és előítéletek dühítenek, amelyek nagyon művelt és intelligens emberek tudatában gyökereztek meg. Meglehet, hogy paradox módon éppen a globalizálódás fog arra késztetni minket, hogy néhány "bolondon" kívül a lakosság szélesebb rétegei is belássák: kölcsönösen szükségünk van egymásra. Magyaroknak a szlovákokra és szlovákoknak a magyarokra. Túlzottan optimista azonban nem vagyok. Ha tartósan jók a magyar-szlovák államközi kapcsolatok, az előbb-utóbb az emberközi kapcsolatokba is átültetődik. Tartok tőle, hogy ez így is hosszú és lassú folyamat lesz. Hiszen a sztereotípiák ellen harcolni valami olyasmi dolog, mint megváltoztatni egy nagy folyó irányát".

Végül még egy G.-válasz az interjú címével kapcsolatban: "Ha a magyaroknak volnának ilyen radarjaik, azonnal elárulnám, hogy a szlovákok hol keressék meg őket".