A történeti Magyarország kialakulása és a nyitrai hercegség

A fenti cím alatt valójában egy meglehetősen tüzetes, a vonatkozó krónikákra és a korszakkal foglalkozó szlovák, magyar, cseh, német, lengyel, orosz és bolgár szakirodalomra támaszkodó magyar honfoglalástörténettel, annak előzményeivel és a magyar államalapítás következményeivel ismerkedhetünk meg. Pozitív jellemzője e tanulmánynak az is, hogy sehol sem fedezhetők fel benne nacionalista felhangok.

Szemléletét igen plasztikusan fejezi ki az expozíció: "amikor 894-ben Svätopluk halni készült, szinte az egész Kárpát-medence a birodalmához tartozott. Utódai képtelenek voltak e nagy örökség megtartására. A Kárpát-medence geopolitikai logikájának talaján mindazonáltal egy század elmúltával kialakult és stabilizálódott a Magyar Királyság (Uhorské král'ovstvo). A Kárpát-medence természetes centripetális vonzása magába, az új állam keretébe vonta a nyitrai hercegséget is, amely a terület északnyugati részén feküdt. Abban a homályos időszakban, amely az egyik, a svätopluki állam megszűnte és egy másik, az I. István fémjelezte állam keletkezése között telt el, a nyitrai hercegség egyike volt a számos magyar hercegségnek, amelyet az első keresztény magyar királynak fel kellett számolnia, de legalábbis legyűrnie, hogy a Kárpát-medencében létrehozhassa az új egységes államot. E háttér előtt legalább valamit ki lehet preparálni a nyitrai hercegség szinte titokzatos történetéből, felfedni területi kiterjedésének kérdését.

Az Anonymusra, illetve az általa írt forrásműre támaszkodásról J. Steinhübel a következőképpen nyilatkozik: "A Kárpát-medence elfoglalásáról háromszáz év elteltével III. Béla király jegyzője, Anonymus tudósít. Az általa kitalált szláv, bolgár és valach hercegek, akik Árpád győztes harcosaival vívott küzdelmekben vesztették el hercegségüket és életüket, továbbá a nagy magyar győzelmek hősiességével és katonai dicsőségével teli részletek, számukra nem fontosak. Ezek Anonymus fantáziájának gyümölcsei, és nincs történeti értékük. Ellenben figyelmet érdemel azon adatok sok-sok részlettel történt közzététele, amelyek a régi hercegségek kiterjedésére vonatkoznak a meghódításukkal és megszállásukkal kapcsolatos mesék közepette."

A nyitrai hercegség 920-ban került a magyar megszálló katonai egységek ellenőrzése alá. Az első magyar nyitrai herceg Lél apja, Tas volt. Ahhoz, hogy a magyarok Nyitra vidékét a magukénak tudják, nem kellett egész területét megszállniuk. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a magyar lovasság Galgóc-Nyitra-Léva-Korpona-Losonc-Rimaszombat-Torna-Legenyemihályi vonaláig uralta a hercegség központi területeit.

A Lech-mezei csatában Lél - Bulcsuval és Súrral együtt - fogságba esett, majd akasztófán végezte. Ebben a nagyon gyászos kalandban Árpád nemzetsége nem vett részt, s így hatalma megnövekedett. Nyitra és Bihar vidéke 955-ben az ő birtokuk lett. Hercegségük a királyság egyharmadára terjedt ki, ami maga után vonta, hogy székhelyüket Esztergomba tegyék át. Az Esztergomban uralkodó Géza 972-ben hittérítőket kért I. Ottótól, s maga is tessék-lássék felvette a keresztséget, bár továbbra is őrizte az ősi szokásokat. Nyomába I. István lépett 997-ben, aki győztesen küzdött meg valamennyi ellenségével, és sikeresen folytatta az ország kereszténnyé tételét és közigazgatási megszervezését (a korábbi hercegségeket vármegyékké alakította).

Ez az Európába-integrálódás azért is vált lehetségessé, mert sikerült megoldani a "nyelvi kérdést". Erről a szerző így emlékezik meg: "Ahogy Etelközben, mint azt Konstantinos Porphyrogennetos említi, magyar-török kétnyelvűség uralkodott, ugyanúgy a Kárpát-medencében a magyar-szláv kétnyelvűség terjedt el, melynek következtében a magyar nyelvben 1300-1600 szláv eredetű szó halmozódott fel, kb. ötször több, mint török eredetű. A passaui misszionáriusoknak nem kellett vesződniük a teljesen idegen magyar nyelvvel, és az új hitet az általuk már régóta bírt szláv nyelven terjesztették."

Arra nézvést, hogy mekkora volt a nyitrai hercegség területe, három vélekedés van forgalomban. Az első szerint (ez származik Anonymustól) a Garam által bezárva délnyugat Szlovákiára terjedt ki, a másik szerint (ez a Chronicon mixtum Ungarorum et Polonorumnak köszönhető) a Morva, Duna és Tisza által határolt területen létezett, a harmadik vélekedés "középuat" képviselt. Annyi bizonyos, hogy területe - újabb regionális egységek szervezése folytán - időközben megfogyatkozott. Eszerint "a kis Nyitra-vidék keleti határa nem feküdt pontosan a Garamon, hanem a későbbi Bars és Hont megye közötti határral azonosíthatjuk".

Fordította: Futala Tibor

Vissza