Politikai megosztottság egy demokratizálódó társadalomban: Kongó esete

Emizet, Kisangani N.: Political cleavages in a democratizing society. The case of Congo (formerly Zaire). = Comparative political studies. 32. vol. 1999. 2. no. April. 185-228. p.

Tanulmányozva az Afrikában uralkodó politikai megosztottságot, a korrupcióra és a társadalmi különbségekre helyezik a kutatók a hangsúlyt. Ezenkívül számos tudós vizsgálja még a feketegazdaságnak a konfliktusok intézményesülésében játszott szerepét. A jelen írás célja, hogy ezeket a kutatási eredményeket hasznosítva megvizsgálja a Kongóban érvényesülő politikai megosztottságot és a rejtett gazdaság szerepét.

A társadalom megosztottsága különböző demográfiai és gazdasági tényezők eredménye. Ilyen faktorok az életkor, a nem, az etnikum, a vallás, a foglalkozás, az oktatás helyzete, illetve összetétele, az osztály-, a jövedelemkülönbségek és a regionális különbségek. Ezeket a már korábban is létező eltéréseket ma már átitatja a politikai szféra, így politikai megosztottságot okoznak.

Kongóban megváltozott az etnikumok közti választóvonal élessége az utóbbi évtizedekben. A Mobutu elnöksége előtti időben élesek voltak a határvonalak, de 1965-től az 1980-as évek végéig tartó centralizált rendszer - adminisztratív reformok révén -megcélozta ezeknek az enyhítését.

1991 és 1996 között a politikai csoportok igényei az etnikai vonalak mentén növekedtek meg. A kisebbségi csoportok is jogokat követeltek maguknak, s ez lerombolta a fennálló politikai rendszert. A következő időszakban, Kabila elnöksége alatt újjáéledtek az etnikai konfliktusok.

Az etnikai csoportokon és az egész társadalmon belül is meghatározó jelentőségűek a patrónus-kliens-kapcsolatok. Az etnikumon belüli szolidaritás elszakíthatja ezeket, de meg is erősítheti őket. Az alsóbb és a felsőbb néposztályok közti mobilizáció is ezeken az összefonódásokon keresztül bonyolódik.

A vallási különbözőség sokáig volt a kulturális konfliktusok okozója, és az identitástudat meghatározója volt és maradt még a gyarmatosítás alatt is. A független afrikai országokban azonban néhány kivétellel (Uganda, Szudán, Nigéria) a vallás már nem megosztó szerepű. Kongóban az a konfliktus, amelyik Mobutu és a katolikus klérus között robbant ki, jelentős volt ugyan, de nem vezetett tömegmozgalomhoz vagy politikai polarizálódáshoz. A katolikus püspökök ugyanis azt kifogásolták, hogy az országban a vezetők eltűrik az intézményesült korrupciót, a bizonytalanság légkörét és az erkölcsi romlást.

A társadalmon belül az osztóvonalak nem különülnek el élesen egymástól, hanem a különböző csoportok között átfedések vannak, a köztük lévő kapcsolatok bonyolultak és komplexek. Ráadásul minderre rátelepül a politika, és a gazdasági érdekek. A jövedelmi különbségek - a társadalmi helyzettől függetlenül is - polarizálják a lakosságot, a gazdagok főleg azok közül kerülnek ki, akik a feketegazdaságból élnek.

Mégis állítható, hogy Kongóban az etnikai dimenzió a politikai megosztottság fő ütközővonala. A regionális különbségek láthatóvá teszik a nemzeti öntudat megnyilvánulási formáit. A politikai és gazdasági változások ugyanakkor felerősítik az etnikumok közti feszültségeket, ezeket pedig a vezetők még szítják is, hogy a csoportok egymás elleni kijátszásával megtartsák saját pozíciójukat, elosszák maguk között a jövedelmező állami megbízatásokat. A patrónus-kliens-rendszer, amely egyelőre megmaradt a társadalom alapvető építőkövének, fokozatosan meggyengül, ez pedig tovább fokozza az etnikai széthúzást. A változásokkal új vezetők jönnek, ezeknek pedig még fel kell építeni saját klienshálózatukat. Ráadásul a döntéshozók egy részének nem érdeke, hogy létrejöjjön a politikai stabilitás, ők a feketegazdaságból szerzett jövedelmük növelése érdekében dolgoznak a rendszer megerősítése ellen.

Egy statisztikai elemzés is kimutatta, hogy a patrónusoknak, a vezető rétegnek kevésbé érdeke a változás. Ők arra használják erőforrásaikat, hogy hatalomban maradhassanak, ezzel viszont késleltetik a demokratizálódás folyamatát.

A sikeres intézményi változtatások nem nélkülözhetik az elit támogatását, hogy hatalmával élve bátorítsa a széles néprétegeket, hogy ők egyáltalán kifejezésre merjék juttatni igényeiket. A tömegek mozgósítása hosszadalmas folyamat, a legalacsonyabb szinten kell elkezdeni, befejezve a nemzeti szinttel. Időt kell hagyni arra a vezetőknek, hogy minden szinten kiépítsék a stabilitás intézményeit, és életet leheljenek a gazdaságba.

Kongóban a demokratizálódási folyamat természete megmagyarázza a szervezeti gyengeséget. A vezetők idegenkedése a rendszer teljes liberalizációjától azt eredményezi, hogy a különböző társadalmi csoportok elkülönülése szétrombolja az államot. Ezért a politikai pártoknak szükségük van arra, hogy erős civil társadalmat építsenek ki, amely megakadályozhatja a diktátori rendszer visszatérését. A demokratizálódás tehát nem egyszerű folyamat. Hogy visszafordulását megakadályozzák, a vezető rétegnek meg kell győznie a közvéleményt a változások szükségességéről, és biztosítani kell számukra a politikai életben való részvételt.

Fordította: Biczó Krisztina

Vissza