Kisebbségkutatás - 9. évf. 2000. 2. szám |
A szlovák problematika megoldásának nemzetközi politikai koncepciói 1914 és 1922 között
Krajčovič, Milan: Medzinárodnopolitické koncepcie rieenia slovenskej otázky 1914-1922. = Historické túdie, 1988. 39. zv. 5-62. p.
Az otthoni és az emigráns szlovák politikai elit több tényleges, illetve alakulóban lévő hatalmi központot igyekezett az első világháború alatt és közvetlenül azt követően megnyerni a szlovák ügynek, amelynek rendezését a történeti Magyarországon a kiegyezést követően sehogy sem sikerült elérni.
E törekvések során mind a szlovák elitek más és más képviselői (Magyarországon a túrócszentmártoni konzervatívok és a progresszív "hlasisták", külföldön pl. az oroszországi és az amerikai emigránsok között, mind a szlovák elitcsoportok és a hatalmi központok reprezentánsai között pozitív (egyetértő, baráti) és negatív (kizáró,
gyanúsítgató, versengő, sőt ellenséges) viszonyulások egyaránt előfordultak, s mint ilyenek az évek folyamán hol az előtérbe, hol pedig a háttérbe, többségükben aztán végkifejletként történeti süllyesztőbe kerültek.Általában abban sem volt egység, hogy "milyen mértékig" oldandó meg a szlovákság felszabadítása: az autonómia, a részleges függetlenség és az önálló államiság legkülönfélébb változatai szerepeltek elképzeléseikben. A megoldási változatok a nemzetközi politika, nem utolsósorban a hadiszerencse forgandóságából sarjadtak, de nem egy esetben a szlovák nemzet történeti szimpátiái is színezték őket.
Szerzőnk ezekről az ellentmondásos, sokszor kusza rendezési törekvésekről, illetve szlovák és nem szlovák szereplőiről fest tüzetes tablót a különféle politikai mozgalmak szerinti csoportosításban. Így mutatja be a szlovák függetlenedés cári orosz-, lengyel-, magyar-, cseh- és német-osztrákpárti koncepciójának "pályafutását".
Krajčovič megjegyzi, hogy a közös Csehszlovákiában nem volt ildomos kutatni, értékelni és "közhírré tenni" más rendezési koncepciót, mint a végül realizálódott csehpártit. Ez az egyoldalúság azonban nem homályosíthatja el azt, hogy az adott nemzetközi helyzetben a csehpárti koncepció volt a legelőnyösebb mind a csehek, mind pedig a cseh
ek "fait accompli"-kat produkáló magatartása miatt fanyalgásokra kényszerült szlovákok számára.Összességében (a magyaroktól elszenvedett sérelmek mellett) a csehekkel való 75 évnyi együttélés sem maradt el komoly sérelmek, hátrányok nélkül, még ha a szlovák nemzet ezalatt soha nem látott fejlődésen ment is át, és befejezte nemzeti emancipálódását. Ezért cserében a nemzet egymilliós veszteséget szenvedett el: hatszázezer szlovák lett csehvé a Szudétákban, négyszázezer pedig emigrált.
Ezért volt logikus, hogy a kommunizmus bukása után a szlovákok is, akárcsak a horvátok és a szlovének, a nagyobb államalakulatokban való létezést elvetették, és a teljes önállóságot választották. Ezáltal "áttételek" nélkül kívánnak részt venni az európai integráció eszméjének megvalósításában.
Fordította: Futala Tibor