Zavart pillantás: a németek Bulgária-képének változása a császárság korától napjainkig

Troebst, Stefan: Getrübte Wahrnehmung: Das deutsche Bulgarien-Bild vom Kaiserreich bis heute. = Südosteuropa Mitteilungen 39. Jg. 1999. 4. no. 343-350. p.

A képek kutatását, amelyet az egyes népek egymásról kialakítanak, különböző szakkifejezéssel ruházták fel: imagológia, előítélet- és sztereotípiakutatás. Különös, hogy az évszázados múltra visszatekintő német-bolgár kapcsolatok terén eddig nem született ilyen vizsgálat, pedig a franciák, oroszok, lengyelek megítéléséről már készültek hasonló kutatások. Ennek oka egyrészt a viszonylag nagyobb földrajzi távolságban keresendő, másrészt pedig abban, hogy kevés a két nép között a súrlódási felület és a konfliktus. Bulgária vonzó turisztikai célországnak sem tekinthető, mint Görög- vagy Törökország, amelyek ezáltal nagyobb szerepet kapnak a német köztudatban.

Pedig ez nem mindig volt így: a császárság korában, a weimari köztársaság idején, de még a Harmadik Birodalom éveiben is Bulgária megkülönböztetett helyet foglalt el a német nyilvánosságban. Hasonló módon az NDK számára is kitüntetett kulturális, sport és gasztronómiai célország volt. A II. világháború után az NSZK érdeklődése azonban elfordult Bulgáriától, a mai napig ez a közöny él tovább, és határozza meg a két ország kapcsolatát.

A németek Bulgária-képét egy szatirikus és fiktív tudósítás-sorozat alapozta meg az 1870-es nagy balkáni válság idején, majd szerzője "Hogy tetszik a bolgár trón?" címen írt éles hangú röpiratot. Írásai nyomán előítéletes, visszatetsző kép alakult ki egy mocskos országról, amelyben rend és törvény helyett ököljog és korrupció uralkodik. Ezt a képet azonban nemcsak a császárhű sajtó erősítette, hanem a szociáldemokraták is, akik Bulgária szemére vetették, amiért a reakciós Oroszország felé orientálódik. (Marx nemes egyszerűséggel "birka- tolvajoknak", Engels pedig "disznó népségnek" nevezte a bolgárokat - Hammeldiebe, illetve Sauvolk.)

A német gőg, gúny és fölény egészen addig tartott, amíg a német Szász-Koburg-Koháry házból való Ferdinánd herceg meg nem szerezte a bolgár koronát. I. Ferdinánd cár néven aztán módosította a hátrányosra formált képek: a poszt-oszmán letargiától szenvedő nép képét alakította ki, akiket azonban "a Balkán poroszainak" nevezett (ezt dicséretnek szánta). A szemléletváltozás az I. világháború idejére a "német-bolgár fegyvertestvériségig" emelkedett. Az antantcsapatok 1918 szeptemberében sikerrel végrehajtott Dobro pole-i áttörése után a német politikai és haditudósítók kételkedni kezdtek a bolgárok poroszságában.

A weimari köztársaság másféle, de ugyancsak pozitív Bulgária-képet dolgozott ki. A bolgár kormány élére a korábbi lipcsei diák, Alekszandar Sztambolijszki került, aki számos reformtörekvéssel keltett reményt politikája iránt. Munkahelyeket teremtett, jó kapcsolatra törekedett a szakszervezetekkel. Külpolitikai tettei közül kiemelkedik, hogy meghirdette a bolgár revízió eszméjét a párizsi békekonferencia döntésével kapcsolatban.

A náci időkben a fegyvertestvériséget katonai szövetség váltotta fel (elég későn, 1941-ben). A nemzetiszocializmus általános szlávellenességét a "primitív, de heroikus" fordulattal igyekeztek elfedni, majd a bolgár portré a "hajdú-mítosszal" bővült. A Harmadik Birodalom Bulgária-képében azonban kimondottan zavaró tényezőt jelentett a Komintern bolgár funkcionáriusa, Georgi Dimitrov, aki 1929-től Németországban élt emigrációban, és akit bolgár és holland elvtársaival egyetemben megvádoltak, hogy felgyújtották a német parlament épületét. A nemzetközi feltűnést kiváltó per, Dimitrov eredményes védekezése és szabadon bocsátása már a német-szovjet diplomáciai kapcsolatok javulásának egy korai gesztusa lehetett. Maga Dimitrov kiérdemelte a "lipcsei hős" jelzőt, vele szabadult társai azonban hamarosan eltűntek a szovjet gulágok valamelyikében.

Bulgária 1944-es politikai irányváltása, a német birodalom veresége 1945-ben, a két különböző berendezkedésű Németország létrejötte megváltoztatta, illetve eltérő módon formálta az új Bulgária-képet. Az NDK erős pártpolitikai indítékok alapján alakította ki magának a testvéri szocialista ország image-ét, az NSZK igyekezett kitörölni emlékezetéből ezt a földet. Sőt, a jelen megítéléséhez a múlt képét is hozzáalakították - időnként nem kis erőfeszítéssel (akárcsak a Szovjetunió vagy Franciaország esetében). Kivételt talán csak a "Csillagok" c. NDK-bolgár film jelentett, amely a náci háborús együttműködésről és a bulgáriai zsidók német munkatáborokba hurcolásáról szólt. Nyugaton Bulgária neve földrajzi fogalommá fakult, politikai megítélésében a Szovjetunió merev, sztálinista követője lett. Később a bolgár titkosszolgálat rémtettei, a pápa elleni merénylet részletei és a Zsivkov- időkben elharapódzó bolgár-török ellentét eseményei jelentették jóformán az egyetlen híradást az országról.

A szándékos és tudatos elfordulás, a tájékoztatás hiánya bizonyos értelemben még hasznára is vált Bulgáriának. A háború vége után majd' három évtizeddel, 1973 decemberében vette fel a két ország ismét a diplomáciai kapcsolatot (az NSZK és a Bolgár Népköztársaság), majd két évre rá kulturális együttműködési szerződést is kötöttek, bár ezt tartalommal évekig alig töltötték meg.

Az NDK számára azonban Bulgária ekkor már évek óta turistaparadicsomnak számított, sőt az 1970-es években Bulgária politikai légköre is liberálisabb volt, mint az NDK-ban. A kultúra és a tudomány központi, állami támogatása feltűnően magas színvonalat ért el, a könyvtárak és a kutatóműhelyek olyan külföldi szakirodalmat szereztek be, amelyek jelenléte az NDK-ban elképzelhetetlen volt. Több keletnémet ellenzéki diák Szófiában mélyítette el tudását, készítette el disszertációját, és szerezte be napi nyugat-európai információs szükségletét. Sőt, a hanglemez- és a kazettakereskedelemben kapható volt nyugati áru, a mozik is játszottak amerikai westerneket és nyugati krimiket, az ország egész szellemi életén a déli temperamentum és barátságosabb, szabadabb légkör érződött.

Az 1991-es bolgár rendszerváltozás után ez a kép eltűnt, vagy inkább feledésbe merült. Éveken át alig méltatta figyelemre az immár újraegyesült német idegenforgalom a bolgár természeti-környezeti lehetőségeket, sőt az ország jellemzőit az útikönyv így foglalta össze: "homok, tenger, beton és nyomor". A koszovói háborús válság aztán végképp elfordította még a maradék figyelmet is Bulgáriáról, mint a németek számára kívánatos célországról.

Fordította: Lukáts János

Vissza