Egy vajdasági ruszin író, Mihajlo Kovač életútja

Mušinka, Mikola: Patriarh ukarins'koi literaturi v Ugoslavii. (Do 90-littâ z dnâ naroždennâ Mihajla Kovača.) = Duklâ, 47. r. vid. 1999. 3. no. 38-40. p.

Mint ismeretes, Jugoszláviában és Közép-Európa többi posztkommunista országában a 90-es évek elején ukránellenes mozgalom született, amelyet "politikai russzicizmusnak" kereszteltek el. E mozgalom képviselői az "Orosz Anyácska" ("Ruska Matka") nevű szervezetben egyesültek.

A vajdasági ruszin írók doyenje, a most 90 éves Mihajlo Kovač sem tehette meg, hogy az "ukrán-e vagy ruszin" kérdésében színt ne valljon. "Én, mint egy olyan orosz író, aki irodalmi alkotómunkájában szinte semmit sem írt le irodalmi ukrán nyelven, veszem magamnak a jogot, hogy valamit elmondjak a mi "ruszin" problematikánkkal kapcsolatban. Több mint 60 esztendeje annak, hogy munkáimat jugoszláviai ruszin (rusznyák) nyelven írom, azon nyelven, amelyet az óorosz nyelv és vele együtt a mai ukrán irodalmi nyelv egyik dialektusának tartok... Noha én nem írtam sohasem ukránul, 1992 szeptemberében az Ukrán Írószövetség tagjává fogadott. Ebben honfitársaim nem érzékelnek semmiféle gyanús dolgot. Ellenkezőleg, a tényben, hogy azt a legöregebb orosz írót, aki nem idegenkedik nemzetiségének régi nevétől, a ruszintól, Ukrajna saját írójává fogadta, sokatmondó bizonyítékát látják annak, hogy Ukrajna édes gyermekeinek tart bennünket, becsben tartja alkotómunkánkat, melyet az ukrán irodalmitól eltérő nyelven írunk."

E "hitvallás" szerzője egyébként 1909. október 27-én született Šidben, egy vasúti munkás családjának tizenegyedik gyermekeként. Tanítói diplomát szerzett, s több településen tanítóskodott. Népművelő vénájának köszönhetően mindenütt, ahol csak megfordult, önképzőköröket, amatőr együtteseket szervezett. 1966 óta Újvidéken él, ahol korábban mint újságíró-szerkesztő tevékenykedett.

Irodalmi munkássága 1936-ban indult. Regény-, dráma- és versírásban egyaránt jeleskedett. Noha leginkább a falusi tematikában volt otthon, amelyben realista szemléletmód jellemezte, nem vált provinciálissá. A színvonalas szórakoztatást is szolgálni tudta. Legjobb regénye a Felhők (Hmari - 1940), legsikerültebb drámája a Szántóvetők (Orače -1952). Népszerű útirajza 1992-ben Diaszpóra címen jelent meg Észak-Amerikáról. Költőként leginkább gyerekverseket írt, ami részben abból is következett, hogy a hatvanas években egy úttörőújság szerkesztője volt.

Munkásságának méltatója, jubileumának köszöntője nem hallgatja el, hogy "mint minden olyan irodalmár, aki a totalitárius kommunista rezsimekben élt és alkotott, Mihajlo Kovač is kénytelen volt e rezsimek egyikének oltárán áldozni. Az ő munkásságában is előfordulnak sematikus, az akkoriban uralkodó ideológia szellemében írt versek, elbeszélések és drámák, azonban nem ezek teszik ki munkásságának zömét. Irodalmi hozadékának többsége mindenképpen kiállta az idők próbáját, és beolvadt a jugoszláviai ruszin irodalom aranyalapjába".

Fordította: Futala Tibor

Vissza