Prioritások a kazah-orosz kapcsolatokban az ezredfordulón

Manszurov, T. A.: Prioritety v kazahstansko-rossijskih otnošenij na rubeže stoletiâ. = Otečestvennaâ istoriâ. 1999. 6. no. 65-77. p.

Kazahsztán és az Orosz Föderáció - a többi szovjet utódállamhoz hasonlóan - egyaránt egyenjogú szubjektumai a mai világrendnek. A régi rend összeomlását követő eufória azonban ma már a múlté, a nyugati világ demokráciáihoz hasonló polgári társadalom létrehozása utópiának bizonyult. Közismert, hogy Kazahsztán elnöke, N. A. Nazarbajev kezdettől ellenezte a radikális szétválási folyamatot, és a meglévő kapcsolatok fenntartását, újraszervezését támogatta.

Az események bebizonyították, hogy a Független Államok Közössége mind jogi, mind gazdasági, mind gyakorlati szempontból életképtelennek bizonyult. Elérkezett az ideje, hogy új alapokra helyezzük az eddigi kapcsolatokat. Úgy tűnik, ez elsősorban Kazahsztán és Oroszország viszonylatában érvényes. Az egyenjogúságra épülő kazah-orosz kapcsolatok az együttműködés és történelmi sorsazonosság gazdag hagyományain alapulnak. A pénzügyi-gazdasági együttműködés, a védelmi és hadi kérdések, a humanitárius ügyek különböző megnyilvánulásai konstruktív módon csak a kölcsönös érdekek alapján oldhatók meg.

Míg a néhány évvel ezelőtt a nemzeti elkülönülés igénye állt előtérben, ma Kazahsztán és Oroszország lakóinak döntő többsége megértette az integráció kihívását. Ugyanakkor világossá vált az a felismerés is, hogy a kulturális és emberi kapcsolatokat, amelyek nemzedékek során alakultak ki, meg kell őrizni.

***

Hogy jobban megértsük Kazahsztán helyzetét a századfordulón, vissza kell pillantanunk közel sem könnyű történeti fejlődésére.

Korábban a nomád népeket egyértelműen előnytelen színben mutatta be a történelem, az utóbbi évtizedek tudományos kutatásai azonban rámutattak, hogy a nomád türk népek - fizikai mobilitásuknak és ezzel összefüggő pszichológiai kreativitásuknak köszönhetően - egy dinamikusabb fejlődés fontos elemét alkották. A letelepedett földművelő lakosság és a harcművészet magas fokát képviselő nomádok harca ez utóbbiak teljes győzelmével zárult.

A nomád törzsek bonyolult együttműködési rendszerében valósult meg a kazahok (kazakok) etnogenezise. A türk elem időszámításunk első évezredének közepén jutott túlsúlyra a régióban. A IX-XI. században a politikai hegemóniát az oguzok és karlukok birtokolták. A XI-XIII. század folyamán a mai Kazahsztán területe a kipcsakok (polovecek) kialakulásának zónája volt. Őket a mongol hódítók győzték le, s az ő hatásuk alatt indult meg az a folyamat, amelynek során a helyi türk lakosságba olvadtak.

A kazah nemzet kialakulása bonyolult és hosszú folyamat volt, amelyben részt vettek a különböző türk és mongol népelemek s természetesen a két rassz keveredése is. Megváltozott a helyi törzsek genetikai bázisa, s létrejött három etnikailag, gazdaságilag, területileg és adminisztratív szempontból is meghatározott kazah horda (dzsusz). A Hétfolyó (Szemirecsje) régióját és Dél-Kazahsztánt a Nagy Horda birtokolta. Keleten és a mai Kazahsztán középső részén élt a Középső, míg a Szir-Darja síkságán, az Aral tó partján és a Kaspi-Alföld északi részén Kis Horda. Az etnikai szétválás nyomán - átörökítve a korábbi írott török és arab-perzsa nyelv elemeit is - a kazah nyelv elkülönült a többi rokon türk nyelvtől. Egészében az önálló etnoszként létező kazahság története fél évezredes.

Mielőtt Oroszország kötelékébe került volna, a XV-XVIII. században az államszervezet sajátos formája a kazahoknál a kánság volt.

Az Arany Horda szétesése után a politikai körülmények a Moszkvai fejedelemség megerősödéséhez és a központosított orosz állam létrejöttéhez vezettek. Ugyanebben az időben a Volga és az Irtis közt élő kazahok életében is jelentős változások álltak be: Girej Kán, majd Kaszim Kán idején hatalmas és erős birodalmat alkottak. Mint minden társadalmi fejlődésben, itt is érvényesültek ugyanakkor az integráló tényezők mellett a dezintegrációs folyamatok is. A különböző csoportok hatalmi viszálya, a legelőkért és a városokért folytatott harc megakadályozta e birodalom tartós fennmaradását. 1726-ban Simkent közelében egybegyűltek a kazah népcsoportok vezetői, a batírok, bájok, kánok és szultánok mindhárom hordából, és megválasztották a fővezírt, a szardart. A kánok és szultánok viszályát azonban nem sikerült megszüntetni.

Ezzel egy időben a kazah sztyeppék az orosz állam érdeklődési körébe kerültek s nagyrészt diplomáciai, részben hadi eszközökkel - másfél évszázados folyamat betetőzéseként - ezt a hatalmas területet a cári birodalomhoz csatolták. Elsőként a Kis Horda vezetőjét, Abulhairt fogadta alattvalójául és helyezte védelme alá 1731-ben kiadott diplomájában Anna cárnő. Abulhair ettől kezdve a teljes kazah nemzet nevében lépett fel a diplomáciai porondon.

Az Oroszországhoz való csatolással véget ért a kazahok állami létének első - káni - korszaka. Ezt az időszakot, amely az ország egy része számára két, más része számára mindössze fél évszázadot jelentett, a történelmi folyamat teljes összetettségében és ellentmondásosságában kell szemlélnünk.

A kazahok Oroszország védelme alatt szembe tudtak szegülni más hódítókkal, megőrizhették történelmileg kialakult közösségüket, ugyanakkor a cári birodalom kétségtelenül gyarmatosítóként lépett fel velük szemben. Ez ösztönös, de szervezett fegyveres ellenállást váltott ki, a legjelentősebb az 1916-os volt. A felszabadító mozgalom vezetői az egyházi és világi értelmiség képviselőiből verbuválódtak azok, akik Szentpétervár, Moszkva, Varsó, Kazany, Omszk és Orenburg felsőfokú oktatási intézményeiben csiszolták elméjüket. 1917-ben létrehozták az Alas nevű szervezetet, amely hamarosan párttá alakult, s amely a kazah autonómia megvalósításáért harcolt a demokratikus, federatív orosz köztársaság keretein belül. A szovjet időszakban ugyanakkor a termelésben, oktatásban stb. mutatkozó kétségtelen előrelépés mellett igen komoly csapás érte a kazah nyelvet és a nemzeti öntudatot, amelyet háttérbe szorított a hivatalos ideológia. Az ipar fejlődése pusztán a természeti erőforrások intenzív kiaknázásában mutatkozott meg. Kazahsztán több mint félszáz nehéz-, színes- és könnyűfémet szállított s szállít ma is Oroszország, elsősorban a szomszédos urali és szibériai régiók számára. Az új beruházások szakképzett munkaerő és a műszaki értelmiség tömeges bevándorlását igényelték. A ma elemzői számára - érzelmi elkötelezettségüktől függően - ez a russzifikáció is a birodalmi célok eszköze volt, más szempontból - miközben növelte a köztársaság intellektuális potenciálját - hátrányba hozta a betelepült orosz (vagy nemzetiségükben különböző, szükségszerűen mégis orosz kultúrájú) lakosokat. (A fentebbiekben említett gazdasági fejlesztés eredményeképpen a hatvanas években a négymillió orosz és közel nyolcszázezer ukrán alkotta a Kazah SzSzK lakosságának felét, míg a kazahok száma csak 2,8 millió, mintegy 35% volt. A muzulmán lakosság "demográfiai robbanása" azóta ezeket az arányokat erősen átrendezte. Az őslakosok száma napjainkban 6,5 millió, míg az orosz és egyre jobban eloroszosodó ukrán lakosság nemcsak arányaiban, de lélekszámában is csökkent!)

Ma, amikor hozzáférhetőkké váltak a korábban zárt levéltári források, sokkal árnyaltabban láthatjuk ezt az ellentmondásos időszakot. Az egyetemi és más oktatási segédkönyvek mellett a Kazah Tudományos Akadémia történelmi és etnológiai kutatóintézete a múlt hiteles bemutatása érdekében megjelentette az ötkötetes Kazahsztán története a legrégibb időktől napjainkig c. munkát. Ugyanakkor egyre érezhetőbb egy elemző, koncepciózus kiadvány iránti igény is, amely a megtett utat felvázolva jövőképet is nyújtana.

1991 decemberében új korszak kezdődött Kazahsztán történetében. Az országgyűlés hozta meg a legfontosabb alaptörvényeket. Az 1994-ben megválasztott 177 tagú képviselőtestületet ugyanakkor az Alkotmánybíróság feloszlatta, nagyrészt a választási visszaélések miatt. 1995-ben kétkamarás parlamentet választottak, amely jobban megfelelt a hatalommegosztás alapigényének. Az elnök 1998-as éves üzenetében a további demokratizálás, valamint a gazdasági és politikai reformok mellett szállt síkra. Ennek értelmében döntöttek az alsóház (Mazsihisz) vegyes rendszerben történő megválasztása mellett, amelynek értelmében a 77 képviselőből tizet számarányuknak megfelelően a pártok delegálnak. Az 1999-es, az ország történetében először több jelöltet felvonultató elnökválasztáson négyen indultak. A győztes a folytonosságot képviselő Nazarbajev lett, nagy fölénnyel megelőzve a kommunisták képviselőjét.

Kazahsztán soknemzetiségű állam. A stabilitás megőrzése és az etnikai problémák megelőzése érdekében az elnök közvetlen irányítása alatt létrehozták Kazahsztán Nemzetiségei Állandó Gyűlését, amely közel száz etnikumot képvisel. Az ötödik ülésszakon az államelnök azzal a felhívással fordult mindazokhoz, akik elhagyták az országot a Szovjetunió összeomlása után, hogy térjenek haza, hiszen "együtt csak erősebbek lehetünk".

Kazahsztán ma érvényes alkotmánya szerint a kazah az állami nyelv, míg az orosz hivatalos nyelvnek számít. Ennek szellemében alakult az oktatás is, amelyet egy 1999. június 1-jei állapotokat tükröző táblázattal illusztrálhatunk.

Az állami, hivatalos és egyéb nyelvek használata Kazahsztán kulturális intézményeiben

A kazah nemzet további fejlődését természetesen meghatározza a tervgazdálkodásból a piacgazdaságba való átmenet. Az állam elnöke 1977-ben Kazahsztán - 2030 c., a néphez intézett üzenetében vázolta fel a felzárkózás perspektíváit és időhatárait. Saját tőke hiányában elengedhetetlen a külföldi befektetők közreműködése, amelyhez az ezt szervező Állami Ügynökség igyekszik megfelelő körülményeket teremteni. Ma ezen a téren Kazahsztán élen áll a Független Államok Szövetségén belül. Prioritást élveznek a szolgáltató és az exportorientált iparágak (olaj- és gázipar, az azokra alapuló vegyi üzemek, villamosenergetika, kohászat, hírközlés és a mezőgazdaságra alapozott könnyűipar).

Az önálló államiság ismérveként fejlődnek a diplomáciai kapcsolatok. Kazahsztán jelenleg 111 állammal tart fent diplomáciai kapcsolatot; 29 országban működik kazah nagykövetség, négyben diplomáciai misszió. Ezenkívül két főkonzulátust és hat konzulátust tart fenn. 56 külföldi nagykövetség és nemzetközi szervezetek képviselete van jelen Kazahsztánban. Az ország több mint 1500 nemzetközi dokumentumot fogadott el, és 72 nemzetközi szervezet munkájában vesz részt. Kazahsztán határain "biztonsági zóna jött létre". Kétségtelen, hogy mindezt az a felismerés is motiválta, hogy Eurázsia leghatalmasabb és külső-belső konfliktusoktól nem veszélyeztetett országáról van szó.

Hangsúlyosan érvényes ez a FÁK országaihoz fűződő kapcsolatokra, amelynek egyik érdekes megnyilvánulása az 1994-ben a kazah államelnök által előterjesztett javaslat az Eurázsiai Szövetség megalakításáról. E koncepció következetes érvényre juttatásának fényében sikerül a legkülönbözőbb ellentéteket is megoldani, így pl. a Bajkonur űrrepülőtér használatának kérdését. Sokáig komoly viták folytak az igen gazdag nyersanyagforrásokat rejtő Kaszpi-tenger körül. A terület 33,4, illetve 20,9 %-át, a partvonal 29,7, illetve 17,3 %-át birtokló Oroszország és a többi fölött rendelkező Kazahsztán egyaránt érdekelt egy átfogó tengerjogi egyezmény aláírásában.

Jelenleg folynak a tárgyalások a Kazah-Orosz és Orosz-Kazah egyetemek, gimnáziumok és egyéb kulturális intézmények megalakításáról.

Fordította: S. Benedek András

Vissza