A fókuszban Románia: migráció, társadalmi-gazdasági átalakulás, regionális fejlődés

"Romania: migration, socio-economic transformation and perspectives of regional development". Ed. by Wilfried Heller, München, Südosteuropa-Gesellschaft, 1998. 342 p.

A rendszerváltozás után Románia - mely eleve előnytelenebb helyzetből indult a térség többi országánál - társadalmi-gazdasági szempontból különösen nehéz körülmények közé került. Wilfried Heller mint a tanulmánykötet szerkesztője a migrációt, a társadalmi-gazdasági átalakulást és a regionális fejlődés perspektíváit kiemelt fontosságúnak tekinti, nem véletlen, hogy a műben közölt elemzések nagyrészt ezt a gondolatkört járják körül. A kutatásokat végző munkacsoport részére a következő feladatokat határozták meg a tudományos vizsgálódáshoz:

- a migráció dimenziói és irányai,

- az egyes demográfiai és társadalmi csoportok részvétele a migrációban,

- a migrációt elősegítő politikai, törvényhozási, gazdasági és szociális változások mint szükséges feltételek

- a regionális és helyi struktúrák hatása (természeti környezet, történelem, gazdaság, infrastruktúra)

- Románia nemzetközi integrációjának hatásai és a migráció,

- az átalakulás és a migráció hatásai a regionális fejlődésre,

- mindezek a témák nemzeti, regionális és helyi skálán mérve.

A tanumánykötet összegzését maga a szerkesztő végzi el az alábbiak szerint. Elméleti perspektívák

Az átalakulás tekintetében számtalan nyitott kérdés maradt, és jelentős a "kutatási deficit". Heller véleménye az, hogy kölcsönös függőség van a migráció jelensége, az átalakulás és a regionális fejlődés között. Ráadásul az átalakulás (transformation) és az átmenet (transition) között szerinte fontos különbséget tenni. A valamibe való "átmenet" fogalom használata nem szerencsés mindaddig, amíg maga az átmenet le nem zárult. Még senki nem tudja ugyanis, hogy a romániai átmenet pontosan milyen gazdasági és társadalmi rendbe torkollik.

A szerkesztő szerint az "átalakulás" fogalom beható vizsgálatára feltétlenül szükség van, melyhez tanulmányában néhány elméleti javaslattal szolgál.

Az átalakulás politikai dimenziói Romániában 1989 óta (Dorothée de Néve)

A szerző a romániai átalakulás speciális jellegét vizsgálja, kiemelve annak viszonylagos megkésettségét. Magát a folyamatot három részre osztja:

2. 1989-1996. Az időszakon belül a pártstruktúra elemzését helyezi előtérbe, itt pedig megkülönböztet "új alapítású - nyugati mintájú" pártokat, történelmi pártokat, melyek feléledtek a kommunizmus alatti tetszhalálukból) és kommunista utódpártokat.

3. 1996 óta új hatalmi "felállás" van, de még nem lehet pontosan tudni, hogy a jelenlegi garnitúrának milyen eredményeket sikerül elérnie.

Románia elmaradottságának fő oka a szerző szerint: Ceauşescu "szultanisztikus", nacionalista és mesterségesen egalitárius rendszerének öröksége.

Posztkommunista átalakulás Romániában és annak hatásai a migrációs viselkedésre és "ideológiára" (Sebastian Lazaroiu)

Lazaroiu az 1990-1997 közötti időszakban vizsgálja a migráció alakulását, hangsúlyozva a gazdasági és politikai átalakulás gyorsaságának rendkívüli befolyását a migrációra. 1989 előtt az urbanizáció hatására jelentős volt a vidékről városba áramlás, amit azonban a rendszer igyekezett fékezni. A változások után - 1990-ben - ez a tendencia rövid ideig folytatódott, majd ellentétes irányba fordult a földek reprivatizációja és a növekvő munkanélküliség miatt. A migráció jellege egyébként megyénként, illetve történelmi régiónként is más és más volt.

A bukaresti egyetem szociológiai tanszéke egy 1163 fős mintán azt vizsgálta 1996 decemberében, hogy a következő öt évben a kérdezettek hány százaléka végezne migrációs mozgást: a válasz az volt, hogy mindössze 11 %-uk, ők nagyrészt a városokba mennének.

A gazdaságpolitika és a regionális politikák hatása a migrációra Romániában (Ion Ianos)

Nem csupán Európában, hanem az egyes országokon belül is kelet-nyugat a mozgás jellemző iránya. Bukarest természetesen kivétel, hiszen - mint főváros - az ország nyugati feléből is sokakat vonz. Ianos hasonló következtetéseket von le a migrációs hullámok 90-es években tapasztalt tendenciájából (falu-város, város-falu), mint maga a szerkesztő, de hangsúlyozza, hogy mindkét irányú migráció létezett az évtized egészében, csak a mozgásirányok dominanciája tért el egymástól az egyes periódusokban.

A régiók szerepe az átalakulásban és a migrációban (Violette Rey-Octavian - Groza-Ionel Muntele)

A társszerzők szerint a régiók szerepe ma még nem olyan markánsan meghatározott, mint nemzeti vagy lokális szinten. Vizsgálatuk homlokterébe a németek Dél-Erdélyből (és a Bánátból) való kivándorlását, annak okait, körülményeit és mértékét vonják.

David Turnock a Kárpátok fejlesztésének lehetséges regionális humán-erőforrásait tárgyalja. A hegységet északról délre haladva övezetekre osztja, és különbséget tesz "belső" (erdélyi) és "külső" részek között.

Belső migráció Romániában 1948-1995

Az egyre inkább fellendülő - városból falura irányuló - migrációnak okai: a hanyatló ipar, a növekvő városi megélhetési költségek, a földek reprivatizációja. Pozitív hatásként említhető a vidéki népesség "megfiatalodása". Jelentős belső vándorlás figyelhető meg Erdély és a Bánát felé.

Elisabeth Tomasi a román mezőgazdaság fejlődését elemzi az 1991-es földreform óta. Fő megállapítása, hogy az egyéni gazdaságok 51%-a önellátásra és nem piacra termel, ami megdöbbentő arány.

Joachim Vossen Bukarest urbanizációs problémáiról ír. Hatalmas változások történtek Bukarest belvárosában az 1977-es földrengés következtében: Ceauşescu több mint 40 ezer embert távolított el, és leromboltatta az óvárost, majd "gigantomániás módon" építkezni kezdett. A városfejlesztést illetően 1989-1991 között teljes volt a káosz, de lassan immár egy évtizede, hogy a tervszerűség is érvényre jut.

Regionalizáció és decentralizáció Romániában: lehetőségek és akadályok (Peter Jordan)

Az európai integrációnak (látszólag paradox módon), de szinte mindenhol velejárója a regionalizáció és decentralizáció. Romániában azonban ennek három akadálya is van:

1. Az "egységes nemzetállam" unitarista tradíciója.

2. Az ún. "Erdély-dilemma" és

3. A "magyar kérdés"

Az utóbbi kettő különösen szkeptikussá teszi a román közvélemény többségét: szerintük hazájukban a regionalizáció és decentralizáció szeparatizmushoz vezetne.

A külpolitikai kérdések keretében (Josef Raabl) Románia csatlakozási kilátásait elemzi. Úgy látja, hogy az EU "küszöbe" még nagyon messze van.

A tanulmánykötet recenzense a maga részéről csak annyit tehet hozzá a kimerítő részletességű elemzésekhez, hogy csak örülni lehetne annak, ha Magyarországról is hasonló igényű művek készülnének. Magyarként azonban nem fojthat el egy kritikai megjegyzést: a tanulmányok szinte "homogén nemzetállamnak" tekintik Romániát, a kisebbségekről alig esik szó bennük.

Fordította: Horváth András

Vissza