A szovjet közigazgatás kezdetei Kelet-Poroszországban 1945 és 1946 között

Kostrzak, Jan: Poczštki sowieckej administracji w pólnocznej częšci Prus Wschodnich w latach 1945-1946. = Studia z Dziejow Rosji i Europy Œrodkowo-Wschodniej, 34. tom. [1991]. 97-112. p.

A szövetségesek 1943 és 1945 között több alkalommal tanácskoztak Kelet-Poroszország háború utáni hovatartozásáról. Abban mindenki egyetértett, hogy Németországnak ezt a tartományát el kell csatolni, de a "hová" és "kihez" kérdéseiben korántsem volt közöttük egyetértés.

Ennek első nyoma az 1943. évi október 19-30-i külügyminiszteri értekezlet (ez Moszkvában zajlott) anyagaiban olvasható. Teheránban (1943. november 28-a és december elseje között) Sztálin először jelenti be a Szovjetunió igényét Königsberg körzetére. Később Jaltában (1945. február 8-án) a nyugatiak elismerik az országrész északi felének a szovjetekhez csatolását. A délebbi tájakat Lengyelországnak ígérték oda. A potsdami értekezleten (1945. július 17. és augusztus 2. között) elvi megállapodás jön létre a kelet-poroszországi új lengyel-szovjet határvonalról.

Ezt követően 1945. augusztus 16-án az ideiglenes megosztást lengyel-szovjet szerződés rögzíti. (A végleges határkijelölésre csak 1957. március 5-én kerül sor.) Noha az ideiglenes határvonalról szóló szerződés meglehetősen pontos volt, a szovjet hadsereg, ahol csak tehette, déli irányban terjeszkedett. (Így pl. a végleges határ szovjet oldalára esik ma is néhány olyan város, amelyek a szerződés szerint Lengyelországot illették meg.)

A Szovjetunió által megszerzett északi területeken az Orosz Föderációba történő teljes "betagozódásig" három katonai közigazgatási rendszer működött, úm.

1945. május 10-től 1946. május 7-ig tevékenykedett a megszállási változat, amikor is minden hatalmat a hadsereg gyakorolt.

1946. május 7-től 1947 őszéig tartott a kissé civilizáltabb katonai közigazgatás, ami annyit tesz, hogy a civil intézményeket katonák működtetik.

1947. december 21-től, gyakorlatilag 1948 felétől számítható a civil, de képviseleti szervek nélkül működő közigazgatás korszaka.

Az itt referált tanulmány az első változatról, a megszállás időszakáról szól, mégpedig szovjet levéltári anyagokra támaszkodva.

A frissen megszállt königsbergi terület élére M. Szmirnov vezérőrnagyot állították. A 3. Fehérorosz front katonaságán kívül a területen az államvédelmi szervek is megkezdik működésüket. Az önkényeskedésnek ekkor még se szeri, se száma.

Königsberget és környékét 8 "rajonra", övezetre osztották, ezek fölé (mellé? - a hatáskörök tisztázatlansága miatt) öt speciális csoportot is szerveztek, amely katonákból és civilekből állt. Mindenesetre a város 60-65 ezres német lakosságának különösen sok nehézséggel kellett szembenéznie.

Az egyébként hatalmas és bürokratikus katonai igazgatás és államvédelem csak nagyon nehezen és csak kis mértékben tudta felszámolni a saját magán belüli és a rajta kívüli káoszt, illetve minimális szinten biztosítani a német lakosság élelmezését és egészségügyi ellátását. A romeltakarításra, amit aknafelszedés előzött meg (kb. 100 ezer darab volt telepítve), illetve az időszerű mezőgazdasági munkálatok elvégzésére szervezett akciók rendre kifulladtak.

1946 elején az ideiglenes polgári igazgatás továbbfejlesztésével létrejött az övezeti igazgatási tanács, amely 14 övezetre és Königsbergre (amely időközben Kalinyingrád lett) osztotta a területeket. Ennek az új tanácsnak két fő feladata lett volna. Az első a mezőgazdaság katasztrofális helyzetének felszámolása, a második a Szovjetunió Legfelső Tanácsába történő választás előkészítése. Munkálkodása közben hatalmas járvány tört rá a városokra és a falvakra, amely a lakosság 50%-ára terjedt ki.

Kelet-Poroszország északi részén sem maradt el a termelőerők, a technika leszerelése és Oroszországba szállítása, aminek következtében további gazdasági leépülés következett be.

A mozdítható műtárgyak kézen-közön eltűntek.

Erre az időszakra esik a németek által létesített munka- és büntetőtáborok, továbbá hadifogolytáborok (sok emberi megaláztatással kísért) felszámolása. Itt (nagyjából) a következő direktívák érvényesültek:

a lengyeleket közvetlenül Lengyelországba kell küldeni;

az angolokat, dánokat, franciákat, belgákat, hollandokat, luxemburgiakat, olaszokat és a csehszlovákokat az Odera melletti Frankfurtba kell szállítani, hogy ott repatriálásukat tovább intézzék;

a románokat, bolgárokat, magyarokat, görögöket, osztrákokat és jugoszlávokat a 186. sz. odesszai lágerbe kell összegyűjteni.

Amíg az internáltak, kényszermunkások és a hadifoglyok Kelet-Poroszországban tartózkodtak, ingyen munkaerőként dolgoztatták őket a mezőgazdaságban, talajjavításban, iparban és a városgazdálkodásban. Az államvédelmi szervek több telepből álló lágere mintegy szimbolizálta a kelet-európai országokban később végbement lágerfejleményeket.

Az ismertetett megszállási közigazgatás 1946. május 7-én ért véget, amikor is a terület az Orosz Föderáció felségterülete lett.

Forditotta: Futala Tibor

Vissza