Ellenségkép és nemzetiség a 2. világháború előtt az erdélyi szászoknál

Popa, Klaus: Wo saß der Feind eigentlich? Gedanken über das siebenbürgische Gegeneinander der ersten Jahrhunderthälfte. In: Halbjahresschrift für südosteuropäische Geschichte, Literatur und Politik. 11. Jahrgang. 1999. 1. Heft 72-79. p.

A témáról tágabb összefüggésekben nemrégiben tanulmánykötet is megjelent (Das Bild des Anderen in Siebenbürgen, Köln-Weimar-Wien, 1998), úgyhogy K. Popa eszmefuttatása idevonatkozó hozzászólásnak is felfogható. Onnan vehette kiinduló megállapítását, amely szerint az erdélyi szászoknál korán (?) kialakult az a civilizatórikus küldetéstudat, amivel ők ott keleten "feladatot" kaptak az elmaradott környezetben, s ehhez kapcsolódva gyakran foglalkoztatta őket a körülvevő többi népelem, nemzetiség arculata, karaktere. Más forrásból is ismert, hogy a "küldetés" tudata - gőggel telt fölényérzet formájában - legalábbis a nagynémet-soviniszta, majd nemzetiszocialista befolyás idején tényleg előtérbe került, és sajátosan eltorzult, a környezettel szemben kifejezetten ellenséges tartalmakat nyert. Idézett cikkünk kereteiben a kérdés mindenesetre csak Erdély Romániához csatolásától kezdve követhető. Az 1918-as fordulat valóságos "kultúrsokk" gyanánt érte nemhogy a szászokat (bár először alternatívaként fogták fel a magyar kötelékekkel szemben), de állítólag még az erdélyi román értelmiséget is.

A szászság kapcsolatai a román környezettel a 19. század elejéig alkalmi, lokális jelentőséggel bírtak, lényegében a klasszikus gazdasági érintkezés körében. A román emberekről kialakult értéksemleges, folklorisztikus kép csak később csapott át distanciába és gyanakvásba, ahogy növekedett a románság demográfiai fölénye. (A cikken belül több ponton látjuk egyébként, mennyire nem tárgyalható reálisan önmagában csak a szász-román viszony az ugyancsak nem kiegyensúlyozott szász-magyar nélkül.) A szászság 1918 után, a többi kisebbséggel egyetemben azonban kész helyzet előtt állt a nagyromán központosító nacionalizmus nagyléptékű önmegvalósítása közepette, amire magatehetetlen kultúrextremizmusával reagált, vagy - egy pillanatra a magyarsággal karöltve, majd újra felmondva az együttműködést - egy ideig a transzszilvanista utópiával próbálkozott. Birodalmi-német hátszéllel álltak vissza a kedélyek az előbbi magatartásra a 30-as évek tájékán, a hitleri korszak kezdetétől pedig konfliktuselvű sovinizmusra, intoleráns elutasításra váltottak át, mindenki ellen, de végső soron a fasizálódó román erőkkel szövetségben.

Mindez irodalmi szövetű ellenségképek sorában jelent meg először. A hangadó 1933 után is ugyanaz (a Ritoók J. Kettős tükör című kötetéből már ismert) Heinrich Zillich (1898-1988), aki nem sokkal előbb még a transzszilvanizmussal kacérkodott. A brassói "Kronstädter Zeitung" centenáriumi számában (1936) közzétett regényepizódja (Zinnenschlacht - "Csata a falakon", a Zwischen Grenzen und Zeiten c. nemzedékregényből) magyar és szász iskolások legkevésbé sem játékként zajló "ütközetét" írja le, megfelelő indulati beágyazással. (Román fiúk segédcsapatot adnak a szászok mellé.) Másutt, különböző elbeszéléseiben román viszonylatban is megjelennek a konfliktusemlékek, de a zsidót, a cigányt sem hagyja ki a sorból. Zillichnek követői is akadnak, K. Popa Erwin Neustädtert (1897-1992) említi közülük szövegpéldával.

A szerző külön szakaszban tér ki (Lengyel Zsolt transzszilvanizmus-monográfiája nyomán) a szerepváltó Zillichnek a Helikon-kör elleni konok (egykorú és később is, Ritoók könyvére írt válaszáig is folytatódó) vádaskodásaira, melyek szintén ékesen bizonyítják javíthatatlan sovinizmusát, és röviden utal a Zillichet és társait illető értékelésekre, melyek még legújabb időkig is helyt adnak kritikátlan heroizálásuknak. A cikk olvasója voltaképp egy hatalmas, még alig feldolgozott s részben ismeretlen magyar vonatkozásokkal teli témakomplexum töredékeibe botlik bele ezzel a cikkel. Szerzője épp csak néhány irodalmi szemelvényt tárgyal Zillich eszmerendszerét határozottan elutasító állásfoglalásának alátámasztásaként. Forrásunk különben ismertet több, 1994-1999 között a témában megjelent, különféle irányzatú kiadványt és publikációt (J. Böhm, H. Bergel, W. König, H. Roth). A témakomplexum része az 1944 után Németországba és a későbbi NSzK-ba honosított korifeus és társainak háború utáni, igen befolyásos irredentizmusa is, és például Zillichnek a menekült-német szövetségek élén kifejtett egész tevékenysége, amelynek nem kevés köze volt a majdnem teljes romániai német lakosság kiköltöztetését - ezt az aligha egyértelműen üdvös akciót - eredményező NSzK-román egyezményhez. Az olvasó egyidejűleg szeretné azt is tisztán látni: mely pontokon, mennyire maradt mentes a szász társadalom és az irodalom ezektől a torzulásoktól a 30-40-es évek során, vagy: hogyan is áll ez a kérdés a bánsági németeknél? Más alkalommal talán erről is kapunk majd beszámolót.

Fordította: Komáromi Sándor

Vissza