Székelyföld népessége a XVI-XVII. században

Demény Lajos: A fejedelemkori székely népesség-összeírások számbavétele és kiadása.= Székelyföld, 3. évf. 1999. 1. sz. 114-122. p.

A XVI-XVII. századi népesség-összeírások sorában a székelyföldiek egészen sajátos metodikát követtek: hozzájuk mérhető forrás vagy kútfő nem csak a fejedelemkori Erdélyben, de sehol a három részre szakadt Magyarországon, sőt egész Európában nem található.

Az összeírások kezdetei Mátyás király idejére nyúlnak vissza, akinek 1473. évi rendelete azt a célt szolgálta, hogy a székely had sem számban, sem ütőképességben csorbát ne szenvedjen. Ennek érdekében készültek összeírások a XV. század végétől a hadköteles székely családfőkről, s ha a szükség úgy kívánta, azokról a családfőkről is, akik hadban nem szolgáltak (jobbágyok, zsellérek, szolgák stb.). E cél jegyében később az összeírások által vették oltalom alá a mindenkori fejedelmek a hadi kötelezettséggel járó szabad székely állapotokat.

A mindmáig legrészletesebb ún. lustrát (a hadiszemle értelemben használt mustra szóra vezethető vissza) 1614-ben Bethlen Gábor rendeletére állították össze. Ez 386 székely településen több mint húszezer családfő nevét említi Maros-, Udvarhely-, Csík-, Gyergyó-, Kászon-, Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszékről. (Aranyosszék - nem tisztázott okból - hiányzik a korabeli felsorolásból.) Az összeírás nagy értékét nem csupán a nevekhez fűzött részletes megjegyzések adják, hanem teljessége is: a családfő mellett tartalmazta a kiegészítő szolgálatot ellátó személyek adatait és a bevándorolt román és szász emberek adatait is. Mindezen túl sort kerítettek a a jobbágysorba került székelyek (ősjobbágyok, fejekötött, konfiskált stb. jobbágyok) regisztrációjára is. E kiterjesztés jelentőségét az adja, hogy a XVII. század elején tömeges eljobbágyosodás zajlott le a székelyek körében: becslések szerint ekkor több mint hatezer székely családfő választotta önként a jobbágyi státust a hadi szolgálattal járó szabadság helyett. (A jobbágysors azért lett előnyösebb, mert a székelyföldi jobbágyok sem adót nem fizettek, sem más módon nem szolgálták az országot, s emellett megőrizhették a szabad költözködés jogát is.) Ezt felismerve rendelte el - a jobbágyság megadóztatása céljából - Bethlen Gábor 1619-ben minden rendű és rangú székely családfő állatállományának szerenkénti és azon belül településenkénti számbavételét. Intézkedésével a fejedelem megállította, sőt visszafordította a székelyföldi jobbágyosodási folyamatot, s egyidejűleg szigorúan büntette a nemesek és lófők erőszakos jobbágyosítását, azaz hozzálátott a jobbágysorba jutott székelyek visszaszerzéséhez a katonai szolgálatra (rekuperáció). Az intézkedés sikerét jelzi, hogy Bethlen Gábor uralkodásának utolsó éveiben az ún. rekuperátusok aránya elérte az összlakosság 15%-át Udvarhelyszékben.

Az említett népesség-összeírások - történeti-demográfiai jelentőségükön túlmenően - a hely- és családtörténet legbecsesebb kútfői közé tartoznak, s ezért a XVI-XVII. századi lustrák a Székely Oklevéltár IV., legfrissebb kötetének legértékesebb részét alkotják.

Cholnoky Győző

Vissza