Etnikumok közötti kapcsolatok Macedóniában

Najčevska, Mirjana - Petroska-Beška, Violeta: Between political solution and reality: Inter-ethnic relations in the Republic of Macedoni . = Helsinki Monitor, 1999. 3. no. 8-14. p.

Az 1998 novemberében megtartott választásokon 25 albán kisebbséghez tartozó képviselő került be a macedón parlamentbe. A kormányban 5 miniszter, egyikük a kormányfő helyettese, és 5 miniszterhelyettes albán nemzetiségű. Ugyanez az arány az 1994-es választásokon a következő volt: 19 képviselő, 5 miniszter, 4 miniszterhelyettes. Viszont miután a mostani kormány több miniszterből áll, arányaiban kevesebb az albánok képviselete.

A koalíciós pártok elfogadtak egy amnesztiatörvényt, amely lehetővé tette két korábban letartóztatott albán polgármester szabadon engedését. Tetovo és Gostivar vezetőjét a büntető törvénykönyv 319. § (nacionalista, rasszista gyűlöletkeltés, provokáció) és 387.§ (lázadás) alapján vették korábban őrizetbe. Miután a parlament hatályon kívül helyezte ezeket a törvénycikkeket a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságára hivatkozva, elengedték őket.

A kisebbségekkel kapcsolatos problémák persze nem oldódtak meg ezzel a törvénnyel. A tetovói albán egyetem kérdése válik napjainkban a két nemzeti közösség konfliktusainak szimbolikus megtestesítőjévé. Az intézmény vezetése ugyanis nem vitte végig az egyetem állami akkreditációját. Ennek egyik oka az lehet, hogy a tanári kar viszonylag jelentős hányada nem rendelkezik olyan végzettséggel, amellyel egyetemen taníthatna. Sokan egyszerre dolgoznak tanárként az egyetemen és töltenek be magas pozíciót az államapparátusban. Az akkreditálást azonban minél előbb végre kellene hajtani, mert az idén végez az első évfolyam, és jogosan kéri diplomája állami elismerését, ami egyenlő elbírálást tesz lehetővé a munkaerőpiacon.

Az egyetemen felmerülő sok probléma oda vezethető vissza, hogy az országban egy nagyon sajátságos egyensúlyi helyzet alakult ki a politikai színtéren: nem beszélnek a kisebbséggel kapcsolatos megoldatlan problémákról. Ez minden kormánypárt számára kedvező, mert ezek helyett azzal foglalkozhat, hogy minél több saját embert juttasson be az államapparátus vezető pozíciójába. Valószínű, hogy mire a teljes adminisztráció lecserélődik, újra felszínre kerül majd az etnikai szembenállás kérdése.

A "nem beszélünk róla, nem létezik" mentalitást támogatja az is, hogy Macedóniában a nemzetiségek között tulajdonképpen nagy a szakadék. A mindennapi életben erőteljes szegregáció munkál a különböző etnikumok között, ezzel persze együtt jár a tolerancia hiánya is. A polgárok, miután hiányoznak köztük a kapcsolódási pontok, jobban ki vannak téve a pártérdekek manipuláló hatásainak.

Macedóniában ezenkívül nagy problémát okoz a "Koszovó szindróma". A mindennapi életben ez a következőket jelenti:

Az albánok nemzeti identitásukat fontosabbnak tartják állampolgárságuknál.

A Macedóniában élő albánok saját problémáik helyett a Koszovóból jöttekével foglalkoznak, így lassan eltűnnek a két csoport közti különbségek, majdnem az államhatárok is.

Az albán etnikumú minisztereknek nehéz szerep jut: egyensúlyozniuk kell az állam érdeke és a (pán)albán érdekek között.

Homogenizálódik a macedón etnikumú többség a szláv testvériség és az orthodox egyház égisze alatt.

A kisebbségi konfliktusok növekvő száma aláássa a demokratikus intézmények működését.

A helyzetet nehezíti a nemzetközi szervezetek segítő beavatkozása az ország életébe. A problémák feltérképezését és a tanácsadást még elfogadják Macedóniában, de sokszor úgy érzik a többségiek, hogy az egyoldalú, csak az albánokat védő politika gyűlöletet kelt, lassítja a demokratizálódási folyamatot, és hatása így negatív.

A koszovói konfliktus és az országba beáramló albánok hozzájárultak ahhoz, hogy a macedón etnikumhoz tartozók növelték az albánoktól való távolságukat. Az újonnan jöttek új feszültségeket is gerjesztettek:

Megnőtt az a félelem, hogy Macedóniában fognak maradni a menekültek, és megbomlik az ország etnikai egyensúlya.

Egzisztenciális szinten attól tartanak, hogy súlyosbodik az ország nyomora, amely már így is az alig elviselhető szinten van.

Politikai szinten pedig az gerjeszti a félelmet, hogy megismétlődhet a koszovói válság Macedóniában is.

A népek közötti elkülönülés még erősebben és világosabban látszik az oktatás területén. Kívülállók megpróbálták feléleszteni a kapcsolatot macedón és albán gyerekek között iskolán kívüli foglalkozásokon, de nyilvánvalóvá vált a kísérlet során a kommunikáció nehézsége a különböző etnikumok között. Ugyanis az általános és középiskolások saját nemzetiségüket előtérbe helyező oktatást kapnak, ahol megvilágítják nekik, hogy különbség van "mi" és "ők" között. Ahelyett tehát, hogy egymásról tanulnának, erősen negatív sztereotípiákat és előítéleteket hallanak.

A nemzeti intoleranciát és szeparációt nagyon erősen befolyásolja a Skopjei Egyetem Tanárképző Karának légköre, ahol a jövő macedón és albán általános iskolai tanítóit képezik. Néhány évvel ezelőtt ugyanis az albánok azt kezdték követelni, hogy minden szinten albánul tanulhassanak, illetve a képzés minőségén is javulást szerettek volna elérni, például, hogy a kétéves képzési formát alakítsák át négyévesre. A követelésnek azért van nagy jelentősége, mert egyedül ők fogják tanítani az albán gyerekeket, így nagy befolyásuk van világképük alakításában.

Az albán politikai lobbi erre alapozva nyitotta meg a csak albán nyelvű Tetovo Egyetemet. Itt a jövendő tanárok négyéves képzést kapnak.

1997 februárjában a kormány új törvényjavaslatban engedélyezte a Skopjei Egyetemen a teljesen albán nyelvű képzést, ez azonban újabb gondokat okozott. Ugyanis a macedón nemzetiségű hallgatók jó néhány politikai szereplő támogatásával utcai tüntetést tartottak az engedély visszavonása érdekében. A törvény életbe léptetését ekkor leállították, erre viszont az albán hallgatók bojkottal válaszoltak. Csak akkor tértek vissza a termekbe, mikor az igazgatóság engedélyezte a teljesen albán nyelvű tanulást.

Bár úgy tűnik, hogy ezzel a legfontosabb probléma megoldódott, a főiskola légköre azonban feszültséggel teli. A két etnikum közti szakadék nagyobb, mint valaha volt.

A mindkét oldalon erős érzelmek újabb és újabb problémákat, megosztást hoznak létre, és mélyítik a szakadékot a macedónok és az albánok között. A jövő tanárainak viselkedését látva felmerül a kérdés: Macedónia számára melyik út hasznosabb: folytatni a nacionalista oktatást még nagyobb lojalitást alakítva ki a saját népcsoporthoz, vagy olyan embereket nevelni, akik képesek tevékenyen részt venni a demokratikus államberendezkedés kialakításában, hogy megtalálják ebben saját feladatukat. Talán az utóbbi a járható út. Ehhez olyan tantervet kell bevezetni, amely az egyén önbecsülését helyezi előtérbe, és megtanítja a gyerekeket arra, hogy meg kell védeniük magukat a propaganda és a külső manipuláció hatásától. Egymást kölcsönösen elfogadó légkört kell kialakítani, a jövendő tanárokat képző egyetemen kezdve a sort. Ezzel elérhető lesz, hogy Macedónia minden polgára az ellentéteket feloldani, ne pedig feléleszteni igyekezzék.

Fordította: Biczó Krisztina

Vissza