Betlehem, kétezer évvel Jézus születése után

Péan, Pierre: Bethléem, deux mille ans aprés Jésus. = Le Monde Diplomatique, 1999.. 46. vol. 545. no.

Barak, izraeli miniszterelnök tizenöt hónapot adott magának, hogy az arab szomszédaival folytatott tárgyalásokban áttörést érjen el. Ezt a bejelentést a Clinton-kormányzat nagy lelkesedéssel fogadta, és jelentős katonai segítséget ígért. Szíria válasza ugyancsak pozitívnak mutatkozott, a Palesztin Hatóság azonban óvatosabb volt, s az események tényleges kimeneteléhez kötötte kedvező válaszát. Jeruzsálem korábban korántsem haladt egy független, valódi palesztin állam megteremtése felé. Ezt tanusították a munkapárt képviselőjének a zsidó kolóniákra kifüggesztett hirdetményei, no meg a palesztin hadifoglyok visszatérése.

Betlehem és a palesztinok véglegesen elvesztették azt az 1996 márciusában megkezdett harcot, melyet a város körzetében a Har Homah elnevezésű zsidó település létesítése ellen megkezdtek. A zsidó telepesek nemcsak a városhoz kapcsolódó egyetlen zöldövezetet foglalták el, hanem mintegy harapófogószerűen autóutakat építettek a Betlehem tulsó végéhez kapcsolódó zsidó negyedekhez is.

A kereszténység történetében alapvető fontosságú "kicsiny júdeai város", Betlehem most ünnepli Jézus kétezredik születésnapját. A televíziókamerák együtt mutatják majd Yasser Arafatot, Michel Sabbah latin pátriárkát, s vagy harminc államférfit. A város történetéről is nyilván szó esik majd: Dávid városáról, melyben csak a II. században épült meg az első keresztény templom, a városéról, melynek birtoklásáért keresztesháborúk folytak a középkorban, de még az 1854-es krimi háború kitörésének közvetlen oka is a Szent Születés helyéről a görögök által eltulajdonított csillag volt... S a kommentár nyilván elhadarja, hogy az ún. brit mandátum alatt rohamosan megnőtt a zsidó betelepülők száma, s hogy az ENSZ, 1947. november 29-én felosztotta Palesztinát, majd az 1948-49-es háborút követően 800 ezer palesztint elűztek szülőföldjéről. S nyilván szó esik Ciszjordánia és Betlehem 1967-es megszállásáról, s az ENSZ határozatatait sorozatosan be nem tartó izraeli hódításokról. Yasser Arafat bizonyára megismétli 1995-ben, Betlehem elfoglalásakor tett kijelentését, miszerint "Jézus palesztin volt". A város polgármestere elsiratja majd a zöldövezet, Abou Ghunaim izraeli kézre jutását, valamint a Jeruzsálemmel összekötő, csak turisták számára kötelezően kiépítendő autóutat.

A városatya beszédében nyilván megemlíti a valaha többségben lévő, ma már csak a lakosság 35%-át kitevő keresztény városlakót. A negyven ezer betlehemi eredetű család ma zömmel Dél-Amerikában, s a Föld más helyein él. Ezzel együtt Betlehem a mohamedán-keresztény békés egymás mellett élés modellje marad.

De ki fog térni a palesztin nép elmúlt ötven évben megélt keserű sorsára is a térségben, melyet mostanában, divatos dolog a koszovói albánokéhoz hasonlítani azzal a különbséggel, hogy ez utóbbiak érdekében legalább a NATO közbelépett... A palesztinok bizonyosak abban, hogy örökké nem maradhat így a helyzetük: szükségük van egy országra, zászlóra, állampolgárságra. Egyelőre azonban az izraeli fél nyomul tovább; legutóbb 1999 márciusában dózeroltak le - minden ellenállás nélkül - autóút számára egy palesztin olajfaligetet. őslakos keresztények és mohamedánok aggódnak amiatt, hogy elszigeteli őket az izraeli fél, s teljes ellenőrzés alá vonja minden mozgásukat. A helyzet pattanásig feszült. Noha a megszállók 1995-ben formálisan távoztak, valójában ellenőrzik a telefonszolgáltatást, az elektromos áramfogyasztást, a betlehemieknek (még a polgármesternek is) engedélyt kell kérniük, ha Jeruzsálembe akarnak menni. Ellenkező irányba haladva ilyesmire nincs szükség. A legnyomasztóbb, hogy a város vízszolgáltatása is izraeli kézbe került. 1998 nyarán válsághelyzet állt elő, melyben a zsidó kolóniákat és a feketepiacot részesítették előnyben. Ciszjordánia földalatti vízkészletének 80%-át egyébként is az izraeliek használják.

Betlehemben mindenütt határvonalak húzódnak a különböző zónák között. Félő, hogy az ottlakók identitása is fokozatosan zónákra hullik szét a fejekben. Az Intifáda alatt oly öntudatos palesztinok mostanában nem hisznek a tárgyalások számukra kedvező elmozdulásában.

Fordította: Kakasy Judit

Vissza