Hoóz István

A lakosság számának alakulása nemzetiség szerint Csehországban 1990-1994

SRB, Vladimir: Přiozená měna a bilance obyvatelstva podle národnosti v česku 1990-1994. = Demografie, 1999. 4. no. 297-302. p.

Az 1945. április 4-én kinevezett csehszlovák kormány a nemzetállam megteremtését tekintette alapvető céljának. Már a megalakulását követő napon meghirdette az azóta híressé vált Kassai Kormányprogramot, aminek elfogadása jelentette a nyitányát azoknak a magyarellenes intézkedéseknek, amelyek keretében megvonták a magyar kisebbségek tagjaitól az állampolgárságot, elkobozták ingatlanaikat, bezárták iskoláikat, megtiltották a magyar nyelv használatát, stb. ezeknek a rendelkezéseknek a sorába tartozik az államelnök 1945/88. számú 1945. október 1-jén kelt dekrétuma is, amelynek végrehajtása keretében deportáltak Szlovákiából 44 129 magyar nemzetiségű lakost Csehországba. (Žvara, J.: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában, Politikai Könyvkiadó, Bratislava, 1965, 1969). E kényszertelepítések során odakerült magyaroknak egy része azóta sem tudott szülőhelyére visszaköltözni, mert házaikba mások költöztek, ingóságaikat pedig gyorsan széthordták. A csehországi magyarok zöme tehát a még élő deportáltak és utódaik közül került ki. Létszámuk változásáról és népmozgalmuk alakulásáról tájékoztat a neves cseh szakember tanulmánya, amely a legfontosabb demográfiai folyamatok eredményeit nemzetiségek szerint mutatja be.

A lakosság számának és nemzetiség szerinti megoszlásának alakulása Csehországban

Mint a táblázatból kitűnik, a magyarok száma 1990-ben még 22 940 volt, de lélekszámuk azóta évről évre némileg csökkent. A magyarokénál nagyobb számú német lengyel és szlovák kisebbség is él az országban, a csehek aránya azonban így is megközelíti már a 95 százalékot.

A cseh statisztikai rendszer lehetővé teszi, hogy a népmozgalmi eseményeket nemzetiség szerinti részletezésben is figyelemmel kísérjük.

A csehek házasságkötési arányszámai 1990 és 1994 között 8,9 ezrelékről 5,7-re csökkentek, a magyaroké pedig 7,7 ezrelékről 3,3-ra. Az ilyen alacsony arányszámok okai között az idősebb korösszetételt, a házasságkötéstől való tartózkodást és a vegyes házasságok terjedését kell keresnünk. Nemcsak a házasságkötési arányszámok csökkentek, hanem a válásra is egyre ritkábban került sor. Bár a válások arányszáma a magyarok között is csökkent (1990: 4,1 ezrelék 1994: 3,54 ezrelék), de 1994-ben már több házasságot bontottak fel, mint amennyit kötöttek.

A születési arányszámok - a vizsgált időszakban - a cseh lakosság körében is jelentősen csökkentek (12,7-ről 10,5 ezrelékre), de a magyaroké már tragikusan alacsonynak tűnik (10,4, ill. 5,5 ezrelék). Ebben is szerepe lehet a magyarság korstruktúrájának és a vegyes házasságoknak. Ugyanis a magyar nők teljes termékenysége minden korosztályban lényegesen magasabb, mint a többi nemzetiségé. Az egy házas nőre jutó gyermekek száma 1991-ben 2,4 volt, 1994-ben pedig 2,8 (a cseheknél ez az arányszám 1,9, ill. 1,7).

A halandósági arányszámok minden nemzetiségnél némi hullámzást mutatnak. A magyarok életkilátásai kedvezőtlenebbek voltak a vizsgált időszakban, mint a cseheké.

Közölt adatokból kitűnik, hogy a természetes népmozgalom alakulása következtében, 1990-ben, 1991-ben és 1992-ben nőtt a magyar népesség, hisz többen születtek, mint ahányan meghaltak. Ez a kedvező állapot azonban 1993-ban megfordult, és 1994-ben a természetes fogyás már megközelítette a 2,0 ezreléket.

Bár feltehető, hogy a magyarok száma lényegesen nagyobb az itt jelzett 23 ezernél, a népmozgalmi adatok arra utalnak, hogy ez a maroknyi, szétszórtan élő magyarság - tragikus élményei ellenére - ragaszkodik nemzetiségéhez és anyanyelvéhez, hiszen túlnyomó többsége magyarként köt házasságot, és újszülött gyermekeit magyarként anyakönyvezteti.

Hoóz István

Vissza