Egy XIX. század eleji ruszin kulcsmű*

Kutka, Joan: Katihiszisz malij...("Kis katekizmus..." 1801.) Fakszimile. Utószó: Udvari István. Nyíregyháza, 1997.

A kárpátaljai helyi nyelvjárások és az irodalom elemzése sajnálatos módon éppen a ruszinság törzsterületén került háttérbe. A múlt század közepétől felerősödő ruszofil és ukrainofil irányzat gátolta a helyi nyelvi-kulturális jellegzetességek kibontakozását. Trianon után pedig a mindenkori hatalmi szándék.

A Párizs környéki békék után Budapesten, igaz rövid szünetekkel, a Pázmány Egyetemen Ruszin tanszék működött - Hodinka Antal, majd Bonkáló Sándor nevéhez köthetően. Sajátos módon erős ruszin érdeklődés mutatkozott Pécsett is, ahol a ruszinkutatás a Nemzetiség Kutató Intézetben indult el, de Pécsett tanult Hodinka Antal, Harajda János, s ugyancsak itt jelent meg Bonkáló Sándor: A kárpátaljai rutén irodalom és művelődés (1937) című kötete.

A magyarországi ruszinisztikai kutatások újraindítása a területileg legközelebb eső nyíregyházi Udvari István professzor nevéhez fűződik, aki felismerve a történelmi, a közös sorsunkból fakadó és etnokulturálisan is megalapozott kötelezettségeinket, szinte egymaga látott hozzá a magyarországi ruszinisztika újjászervezéséhez, számot vetve azzal is, hogy szembekerülhet a nagyukrán irányzat képviselőivel.

A Nyíregyházán működő Ukrán-Ruszin Tanszék munkája, szervezőjének - a magyarországi ruszinisztika legtermékenyebb művelőjének - Udvari István tanszékvezetőnek munkabírása mellett azért is sikeres, mert visszanyúl a magyarországi ruszinisztika hagyományaihoz. E téren megemlítjük Kutka János katekizmusának Bacsinszky András, Bradács János körleveleinek, Olsavszky Manuel Mihály kéziratainak kiadását, újrafelfedezését, melyek termékeny talajt biztosítottak a magyarországi ruszinisztikai kutatásoknak.

Napjainkban a ruszin nyelvterületeken és a diaszpórákban le nem zárult nyelvi, etnokulturális, identitásbeli folyamatok figyelhetők meg. Folyik az ukrán és ruszin irányvonal híveinek küzdelme. A ruszin kultúra és identitástudat fejlődése szempontjából fontos lenne, hogy a nyíregyházihoz hasonló ruszinisztikai szemlélet jöhetne létre Ungváron is. A június 26-27-én Ungváron tartandó Ruszin Világkongresszus közelebb vihet e bonyolult kérdéskör megoldásához. Gyakorlati téren ezt a célt szolgálhatja az 1999. április 15-16-án az eperjesi egyetemen megalakult Ruszin Tanszék is.

Az irodalmi nyelv kialakulását és a nyelvi normák rögzítését célozza Zsírosné Dr. Jobbágy Mária Ismerjenek meg minket! című bács-szerémi ruszin nyelvkönyve.(Nyíregyháza, 1999, 353, erről ld. Medvigy K. Kisebbségkutatás, 1998/4, 487-488).

A ruszin kutatások nemzetközi tekintélyét egyértelműen bizonyító lépést tett Udvari István, amikor megjelentette a Joan Kutka 1801-ben kiadott Kis katekizmusát (Nyíregyháza, 1997.). E kötetet a szerkesztő Király Péter szlavista professzor úrnak a 80. születésnapjára jelentette meg.

Kutka János kanonok kiemelkedő szerepet játszott a ruszinok művelődéstörténetében. Két katekizmusa jelent meg: a Kis katekizmus (1801) és a Nagy katekizmus (1803). A katekizmusokat a pesti egyetem budai nyomdájában adták ki, s "mindkét katekizmus több kiadást ért meg" (Király 1983/a. Király Péter (szerk.) Tipographia Universitatis Hungaricae Budae 1770-1848. Budapest, 491, Katekizmus, 192). Kutka katekizmusának megjelenéséig a korábban Nagyszombatban kiadott De Camelis püspök latinul szerkesztett katekizmusát, melyet egy Galíciából, Przemyslből származó lelkész fordított le óukrán nyelvre (1698), majd később Bizánczy György püspök szerkesztésében megjelent (1727) óukrán irodalmi nyelven íródott kazuisztikáját használták. Az 1799-ben megjelent Bukvár feltételezhetően szintén Kutka János tollából származik, s ezzel a ruszin nyelv bevonult az iskolákba.

Az 1773-ban Mária Terézia által Bécsben tartott szinóduson, melyen jelen volt Bacsinszky András püspök is (Botlik József Hármas kereszt alatt, Budapest, 1997, 40.), határozat született arról, hogy a katekizmust népnyelven kell megjelentetni.

Kutka katekizmusa népnyelven íródott, s elsődleges célja az volt, hogy a ruszin fiatalok anyanyelvükön gyakorolják a vallást, elősegítve ezáltal a ruszin fiatalok kulturális felemelkedését.

A katekizmusban a népnyelv nem különöl el az egyházi szlávtól. A korabeli ruszin értelmiség a ruszin népnyelvet azonosította az egyházi liturgia nyelvével, vagy legalábbis egy nyelv két változatának tekintette azt (Udvari I. Ruszin (kárpátukrán) hivatalos írásbeliség a XVIII. századi Magyarországon, 1995, 3.). Ezt támasztja alá a katekizmusból vett idézet is: Kérdés: Dicséretes-e, hasznos-e, hogy vallásunkban az istentiszteletet, a misét anyanyelvünkön hallhatjuk? Válasz: Valóban dicséretes és hasznos dolog (Katekizmus, 1801, 107.).

A katekizmus öt részre tagolódik. Mindegyik résznek megvannak a maga szerkezetei, didaktikai és célzatoktató sajátosságai. A rövid bevezetőt váltakozva követik a rendeletek és intelmek. A szabályok betartását a szabálysértőkkel szemben foganatosítandó büntetőszankciók megoldásával kívánja elérni. A szabályokhoz tartozó intelmek etikai kérdéseket taglalnak. Tiltja a szeszfogyasztást, a dohányzást és a duhajkodást. Az egyes fejezeteket a lét alapvető dolgait magyarázó elméleti rész egészíti ki. A kiadványban megtalálható a budai nyomdában készült kárpátaljai kiadványok jegyzéke is. (Katekizmus, 182-183.)

Számos hasznos információt tartalmaz az Udvari István professzor által írt Utószó, melyet ruszin nyelven is közöl. Az Utószó részletes nyelvészeti elemzést tartalmaz a XVIII. századi ruszin írásbeliségről. A további tájékozódást a vizsgált korszakban a ruszinok számára nyomtatott cirill betűs művek jegyzéke segíti (Katekizmus, 197.). Nem véletlenül közli a szerkesztő Bacsinszky András püspök körlevelét magyar fordításban (melynek fakszimiléjét is közzéteszi), hisz Bacsinszky András a XVIII. századi ruszin történelem és művelődés jelentős alakja volt. Itt nem csupán arról van szó, hogy nevéhez és püspökségének idejéhez fűződik a ruszin újjászületési mozgalom első jeleinek megnyilvánulása. A közel négy évtizedes püspöksége alatt Bacsinszky népe felemelkedésének, identitástudata megőrzésének, a vallási, kulturális s nyelvi asszimilálódásból való kitörés fő zálogát az anyanyelvű katekizálódásban, a valláserkölcsi nevelés erősítésében és elmélyítésében látta. (Udvari I. Ruszinok a XVIII. században, Nyíregyháza. 1992., 207.).

Körlevelében Bacsinszky András előírja a katekizmus megvásárlását, s kötelezi a kántortanítókat a katekizmus könyv nélküli megtanulására, mert "e tudomány nélkül székes kántorságra nem alkalmazható" (Katekizmus, 200.).

A Kis katekizmus, amint azt Udvari az Utószó-ban megjegyzi, "minden szempontból kulcsmű" (Katekizmus,193.), mivel tükröződnek benne azok a nyelvi sajátosságok, amelyek az egész század folyamán jelen voltak a ruszin írásbeliségben: az egyházi szláv (szláv-orosz) nyelv archaizálódása; megtalálható benne a XVIII. századi ruszin egyházi írásbeliség lemk nyelvjárása; óukrán irodalmi nyelvű kifejezések, s a Bacsinszky-féle kancellária írásbeliségéhez hasonlóan megmutatkozik benne az is, hogy a társadalmi-művelődési viszonyok a XVIII. század végére a nyelvjárási különbségek integrálódása felé hatottak. Kutka katekizmusa a XVIII. századi írásbeliség számos elemét átmentette a XX. századba (Kutka, 1997, 193.). Így műve a múlt századi görög katolikus katekizmusok őse - közöttük a magyar nyelvűeké is -, ezért "kulcsműnek tekinthető". (Botlik, 1997, 53.).

Kutka katekizmusa nélkülözhetetlen a vallástörténet és a ruszin szövegek tanulmányozása során. Ugyanakkor értékes segítséget nyújt a XVIII. századi ruszin egyházi hivatalos írásbeliség tanulmányozásához is.

Medvigy Katalin

Vissza