Napjaink globalizálódása és a gyakorlati filozófia

Pažanin, Ante: Suvremenna globalizacija i vlastitost praktične filozofije. = Politička misao, 36. vol. 1999. 1. no. 9-25. p.

A tanulmány szerzője a zágrábi egyetem politikatudományi karának professzora. Abból a célból, hogy bemutathassa a globalizálódás sorsdöntő hatását az emberek, népek és kultúrák közötti kommunikáció felgyorsulására, a világméretű folyamat különféle meghatározásaiból indul ki.

A globalizálódást egyesek Anthony Giddenshez hasonlóan "kozmopolita demokráciának", mások Ulrich Beckhez hasonlóan a "transznacionális kérdéseket" is nyilvános megvitatásra késztető "második modernitásnak", ismét mások Dariusz Aleksandrowiczhoz hasonlóan a "nemzetek fölötti közösség piacának" létrejöttével és az "internacionális kultúra" terjedésével együtt járó "nemzetközi csere-intenzifikálódásnak" tartják.

A fenti három meghatározással, illetve meghatározás-típussal ellentétben Franz Xaver Kaufmann (műve: Herausforderung des Sozialstaates 1997.) a globalizálódással kapcsolatban élesen megkülönbözteti egymástól a "transznacionalizálódást" (ez a gazdaságban egyebek mellett az export és az import egybeesését idézi elő) és az "internacionalizálódást", ami a közvélemény nemzetközivé válásával egyenlő, s mint ilyen a külföldi rádiók és televíziók hallgatásának-nézésének a következménye.

A globalizálódás korszakos folyamatának - figyelmeztet nyomatékosan a szerző, számos olyan velejárója van, amely fenyegeti az egész emberiséget vagy annak nagyobb hányadát. Ezek: a környezeti katasztrófa veszélye, az emberi jogok be nem tartása, illetve tartatása, az élet és a munka személytelenné válása, elszürkülése.

A továbbiakban kerül sor a fent említett és más kutatók globalizálódással foglalkozó műveinek részletezésére, a bennük és köztük fellépő ellentmondások, nem megfelelések "kinagyítására". Ez arra szolgál, hogy mintegy előkészítse szerzőnk globalizálódás-értelmezésének - saját korábbi tanulmányaira is támaszkodó - kifejtését.

Nevezetesen: Pažanin Hegel világtörténeti-filozófiájára és Arisztotelész gyakorlati filozófiájára (ld. Nikomakhoszi etika) támaszkodva megkísérli, hogy napjaink globalizálódását is a világcivilizáció fejlődéseként fogja fel, s ezzel együtt a szabadság komolyan vételének és az élet minőségivé tételének lehetőségeként.

A globalizálódás, amely kezdeteiben - mi tagadás - a maga szabályozatlansága és kaotikus volta miatt félelmessé, rettegetté teszi az ún. "globális társadalmat", napjainkban azonban - Beck első és második modernitásra vonatkozó megkülönböztetésével összhangban - már mindinkább részint nemzeti államok szövetségeként, részint pedig "transznacionális szereplők globális társadalmaként" jelenik meg. Beck így fogalmaz: " A nemzeti államok nem életképesek nemzetközi társulások nélkül, a nemzetközi társulások pedig nemzeti államok és nemzeti társulások nélkül."

Tekintettel a globalizálódás mind átfogóbb terjedésére és arra a reális veszélyre, hogy a benne rejlő ígéretesség ellenére a valóságban majd mindenkit tárggyá alacsonyít, a szerző szerint újra és újra hangsúlyozni kell: az ember nem egy tárgy a többi tárgy között, és sohasem szabad azzá válnia, hiszen észlény mivoltában képes életének átgondolására, az emberi ismeretek legkülönfélébb területeinek ápolására és fejlesztésére. A veszélyek elhárítására alkalmas gyakorlati filozófia aktualitása és feladatköre minduntalan növekszik mai világunk megértésében, illetve a történelemből kiáramló és egyre sodróbb folyamatok uralásában. Ezt Arisztotelész napjainkig azáltal ösztönzi, hogy tanításában összekapcsolta az etikai-politikai tapasztalatot és bölcsességet.

Futala Tibor

Vissza