Magyar könyvek a Felvidéken

A szlovákiai magyar könyvkiadás 50 éve. = Irodalmi Szemle, 42. évf. 1999. 1-2. sz. 61-75. p.

1998 októberében Kassán, a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokon értékelte Fónód Zoltán a szlovákiai magyar könyvkiadás fél évszázadát.

A második világháborút követő súlyos megpróbáltatások sem tudták a magyarságot lélekben megtörni, emberségében, magyarságában megcsonkítani. S még az 1989-es politikai fordulat sem az emberi szabadságjogok kiteljesedését szolgálta, hanem sokkal inkább a nacionalista indulatoknak adott teret. A pártállam idején iskoláitól akarták megfosztani a magyarságot, a közelmúltban (1994-ben) pedig az iskolák mellett általában kisebbségi jogaiktól, a törvényes nyelvhasználattól is. A szándékos ellehetetlenítés jellemezte a magyarság helyzetét: egyes intézményeiket megfosztották önállóságuktól, és a kultúra, az irodalom és a sajtó fenntartásához szükséges anyagi támogatások megvonásával minimálisra korlátozták életterüket.

Ötven évvel ezelőtt, négyéves jogfosztottság után a magyar szó használata a magyarság létét jelentette. S bár a magyarkérdés rendezését a nemzetközi helyzet, pontosabban a moszkvai vezetés kényszerítette a csehszlovákiai vezetésre, meghatározó élménye volt ez mégis az akkori magyarságnak. 1948. december 15-én jelenhetett meg az Új Szó első száma. Ezzel s a Csemadok megalakulásával, a magyar sajtótermékek fokozatos kiadásával egy időben vált szükségessé a magyar könyvkiadás megindítása is. A Pravda Könyvkiadó Vállalat keretében 1949-től 1952-ig élt a Magyar Könyvtár, melynek tevékenysége kezdetben politikai kiadványokra, valamint szovjet, cseh és szlovák művek fordítására korlátozódott. 1950-ben jelent meg a szerkesztőség egyik legnagyobb vállalkozása, Petőfi Sándor Válogatott verseinek kiadása. Ezután hamarosan magyar szerzők művei is megjelenhettek (Egri Viktor, Szabó Béla, Dénes György).

1953-ban alakult meg az első önálló magyar könyvkiadó, a Madách, amely a Csemadok égisze alatt működött. Jelentősége a kisebbségi magyar irodalom szempontjából meghatározó volt. Szerkesztőgárdája a Magyar Könyvtár munkatársaira épült. Mindjárt az első évben 47 művet jelentetett meg. Csak a 70-es évek vége felé sikerült ezt a tételszámot a Madách Kiadónak állandósítani. A rekordot az 1977-es év hozta meg 52 könyvvel, ami 1980-ban 53-ra emelkedett.

1956-ban az önálló magyar kiadót adminisztratív döntéssel beolvasztották a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadóba, a későbbi Tatranba. Csak 1968-ban engedélyezte a Szlovák Nemzeti Tanács újra az önálló magyar könyvkiadó megalakulását, Madách Könyv- és Lapkiadó néven. Munkatársai a Tatran magyar szerkesztőségéből verbuválódtak. Kezdetben két (magyar irodalom és fordításirodalom), majd 1976-tól három szerkesztőség (eredeti magyar, cseh és szlovák irodalom) működött.

A kiadó hihetetlenül mostoha körülmények között dolgozott egészen 1978-ig. A Madách Kiadó munkatársai kezdettől fogva sokszínű kiadói tevékenységre törekedtek. A főhatóság főleg a néprajzi, történelmi és képzőművészeti jellegű kiadványok megjelenését akadályozta. Képzőművészet esetében a formanyelv volt az ürügy, de a Kiadónak az SZTA Irodalomtudományi Intézetével is állandóan csatáznia kellett a csehszlovákiai magyar irodalmi lexikon kiadása érdekében. (A lexikon már 1983-ban nyomdakész állapotban várta sorsát.)

A Madách 1969 és 1994 között 1102 művet adott ki, ebből 504 könyv szerzője volt kisebbségi magyar. A siker titka nyilvánvalóan a Kiadó minden irodalmi irányzat iránti nyitottságában rejlett. Ez a magatartás folyamatosan irritálta a pártközpontot és a titkosrendőrséget.

Egyszerre vádolták nacionalizmussal, jobboldalisággal, liberalizmussal a Kiadót és munkatársait. 1979-től politikai konszolidáció ürügyén egy hozzá nem értő személy kinevezése miatt még a vezetés szakmai dilettantizmusával is meg kellett küzdeni.

1969-ben az önállósult Kiadó 28 művet adott ki közel 224 ezer példányban. Ebből 25 mű Magyarországra is eljutott 204 ezer példányban. A kiadott művek közel 90 %-át magyarországi kiadók vették át. A 70-es évek végén kísérlet történt arra is, hogy a romániai Kriterion és a jugoszláviai Fórum, valamint a kárpátaljai magyar kiadókkal is kapcsolatot teremtsen a Madách Kiadó. Helyi hatalmi szervek azonban mindig átjárhatatlan akadályokat gördítettek a kapcsolattartás és a könyvcserék elé.

A Madách Kiadó hozta létre a Magyar Könyvbarátok és a Versbarátok Körét 1950-ben, 15 ezres taglétszámmal. A tagság számára indított sorozatban 1980-ig 124 új könyv jutott el a klubtagokhoz.

A Madách Kiadó által gondozott sorozatok közé tartozott még a Diákkönyvtár, majd az Iskolások Könyvtára. 1981-ben a fiatal tehetségek indítását vállalta a Főnix Füzetek. A fordításirodalmat közvetítette a Madách-Európa Kiskönyvtára.

Később megindult a Cseh Irodalom Könyvtára és a Szlovák Irodalom Könyvtára sorozat kiadása is. 1977-ben korszakos adósságot törlesztve végre beindulhatott a Csehszlovákiai Magyar Írás sorozata is.

A Madách 1972-től átvette az Irodalmi Szemle kiadását is a Szlovák Írószövetség kiadójától.

Közös könyvkiadási egyezmények révén lehetővé vált, hogy Magyarországon megjelent művek kedvezményes áron bekerülhessenek a csehszlovákiai magyar könyvpiacra. 35 év alatt 1225 művet exportáltak Magyarországra 6 millió 950 ezer példányban, ugyanakkor Magyarországról 4762 művet vittek Csehszlovákiába 6 millió 330 ezer példányban.

Súlyos veszteség azért, hogy 1990-ben a közös könyvkiadás megszűnt.

A rendszerváltás után megszűnt a Madách Könyvkiadó monopóliuma. 1990-től a Pannónia, 1991-től a Kalligram, a Nap és a Vox Nova kiadók is jelen vannak a könyvpiacon. 1992-ben alakult a Madách-Posonium, 1994-ben az AB-ART, 1995-ben pedig a Méry Ratio. Ezek azonban csak a jelentősebbek.

Mivel 1994-ben a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma megszüntette a magyar sajtó és könyvkiadás támogatását (ezt a diszkriminációt azóta az új kormány feloldotta - a szerk.), a kisebbségi magyar kiadók mérhetetlen gondokkal küzdenek, és jobbára a Magyar Kultuszminisztérium támogatásának, illetve saját pénzszerző művészetüknek köszönhetik megmaradásukat.

Az 1989-es változások után a szlovákiai magyar kiadók tevékenységében nagyon lecsökkent a fordításirodalom aránya. Összefügg ez a kiadók támogatási rendszerével, illetve annak hiányával. Sajnálatos ez a szilencium azért, mert korábban, évtizedekig összekötő kapocs volt a fordításirodalom a szomszéd népek irodalmai között.

Az elmúlt években a példányszám is jobbára szimbolikussá vált. Ám ennek a kevés példánynak a terjesztése is akadályokba ütközik. A köteles példányok gyakran nem jutnak el a törvény által előírt könyvtárakba sem.

S bár az elüzletiesedett könyvkiadás miatt lényegében csak pénz és nem minőség kérdése, hogy mi jelenik meg, az elmúlt években azonban mégis gazdagabbá, színesebbé vált a szlovákiai magyar könyvkiadás. Talán az sem mellékes, hogy a Szlovákiai Magyar Könyvkiadás Országos Kuratóriuma ma már a támogatás egyik meghatározó feltételévé tette a minőségelvet.

A nemzeti és a nemzeti kisebbségi kultúra fennmaradása szempontjából egyaránt elengedhetetlen, hogy időtálló művekkel biztosítsuk a szellemiség erejét.

Cholnoky Olga

Vissza