Koszovó

 Allain, Marie-Franç oise: Kosovo : l'énergie du désespoir. Entretien avec Ibrahim Rugova. = Politique Internationale, 1998. 81. no. 249-259. P.; Conclusions Adopted by the Assemblies of Serbia and Yugoslavia concerning the Situation in Kosovo and Metohija. = Yugoslav Survey, 39. vol. 1998. 3. no. 3-12. P.; Joint Proposal of the Agreement on the Political Framework of Self-Governance in Kosovo and Metohija (Belgrade, 20 november 1998). = Review of International Affairs, 49. vol. 1998. 1074-1075. no. 2-6. p.

Az ismertetett publikációk megjelenése óta Koszovó sorsa a tragikus végkifejlet felé vett irányt. Az Ibrahim Rugovával készített interjú az előzmények jobb megértéséhez ad segítséget. 1989-ben Koszovó autonómiáját Belgrád egyoldalúan fölfüggesztette. A daytoni megállapodásokban nem tisztázódott a volt jugoszláv szövetségi állam helyzete, s azóta, önvédelemből szervezett, fegyveres ellenállásra készül a pogromok, az etnikai tisztogatás ellen. Rugova pedig a "reménytelenség energiájával" számít a nyugati világ segítségére.

A jugoszláviai albán nemzetiség régóta szenved a hátrányos megkülönböztetéstől: 1968-ban, majd 1981-ben az utcára mentek, hogy a többi köztársaságéhoz hasonló jogokat követeljenek maguknak. Tito halála óta autonómiájukat folyamatosan megnyirbálták a szerbek. 1985-ben az újvidéki írókongresszuson, majd az 1986-os memorandumban a szerb értelmiségiek indították meg a gyűlöletkampányt. A végrehajtási szakasz 1989-ben kezdődött a szerb tankok bevonulásával Koszovóba: a 90% albán "zavarta" az etnikumok között kialakult arányokat. 3-400 ezer koszovói albán kényszerült száműzetésbe azóta, s az ottmaradtakat megfosztották legjobb termőföldjeiktől, a trepcai bányáktól, vízierőművektől, számos monostortól. 1998-ban az albán határ mellett fekvő Dukagjin fennsíkon és Drenicában fölégették a házakat, a termést kifosztották, a lakosoknak semmijük sem maradt. Nyilvánvaló, hogy valamennyi koszovói a tartomány függetlenségére vágyik. Az apartheid-politikát űző szerbek nyomása alatt soha nem látott összetartás alakult ki a koszovóiakban, amit az elmúlt időszakban jelentősen lecsökkent öngyilkosságok száma is igazol például. A Koszovói Felszabadítási Hadsereg léte azonban kétségkívül a lakosság egy részének a radikalizálódását jelzi. Rugova elnököt gyakran, így pl. 1998 nyarán is érte az a vád, hogy a demokratikus erők ellen küzd... Valójában úgymond népének az egységéért érzi felelősnek magát, s egy olyan határmódosítás nélküli koszovói függetlenségért harcol, amely minden érdekeltet megnyugtatna. Eszerint néhány évig átmeneti nemzetközi fennhatóság ellenőrizné a demokratikus intézményrendszer kiépülését. Bár érzelmileg indokoltnak tartja, ezért nem híve az Albániával való egyesülésnek. Ez utóbbi mindenképpen destabilizálná a helyzetet.

Az érem másik oldalát mutatja az a dokumentum, amely a Szerb Nemzetgyűlés 1998. szeptember 28-án tárgyalt témáit foglalja össze. Az alábbi megállapítások születtek: 1. Koszovó szeparatista törekvései miatt, alkotmányos kötelezettségeiből adódóan Szerbia kénytelen megvédeni koszovói, illetve metohijai érdekeit. E területek az ország elválaszthatatlan részei, lakosainak joguk van megőrizni és ápolni nyelvüket, írásbeliségüket, hagyományaikat, kultúrájukat és szokásaikat. 2. Klecka, Glodjane és Ratis falukban gátlástalan terrorcselekmények, népirtó módon végzett kínzások, gyilkosságok, krematóriumban elégetett emberek nyomaira bukkantak. Mindezek elfogadhatatlan tények. 3. Szerbia Nemzetgyűlése különösen is hálás a belügyi alakulatok és a jugoszláv hadsereg önfeláldozó, bátor, odaadó munkájáért, melyet valamennyi polgár egyenlőségéért és szabadságáért végeztek. 4. A szerb kormány intézkedéseinek köszönhetően mind a közbiztonság, mind pedig a szociális, humanitárius és gazdasági helyzet javult Koszovóban, illetve Metohijában. Az elűzött állampolgárok visszatérhettek napi munkájukhoz és otthonaikba. 5. Szerbia nem tesz egyenlőségjelet a terroristák és valamennyi albán közé. Ez utóbbiakat megvédi, illetve visszahívja régi lak- és munkahelyeikre, és mielőbb biztosítja számukra a békés, nyugodt életet és munkát. 6. A Nemzetgyűlés a lehető leghatározottabban elítéli mindazon országokat - elsődlegesen az Albán Köztársaságot -, melyek anyagilag támogatják, a médián keresztül bátorítják, vagy más módon segítik a terroristákat. 7. Ugyancsak az említettekben való közreműködésük miatt megvetik mindazokat, akik a nemzetközi közvéleményt, pl. az ENSZ Biztonsági Tanácsát folyamatosan Szerbia ellen hangolják.

Részletes számadásokat közöl a jelentés az 1998-ban, Koszovó és Metohija térségében végrehajtott terrorcselekményekről: 1273 terrorista támadásból 569 az állampolgárok ellen irányult; 141-et megöltek, közöttük 64 albán, 37 szerb és montenegrói, 3 cigány nemzetiségű volt. 12 ízben támadtak meg újságírókat, háromszor humanitárius dolgozókat, kétszer diplomáciai alkalmazottakat stb. 8. Szerbia és a Jugoszláv Köztársaság részt kíván venni az európai integrációban, valamint a világban zajló egyéb gazdasági, kulturális, politikai folyamatokban, ezért az összes embargó megszüntetését követeli. 9. A Nemzetgyűlés jóváhagyja a Koszovóban, Metohijában okozott károk helyreállítására vonatkozó kormányprogramot. Továbbra is együttműködik a

Vöröskereszttel, az ENSZ Emberi Jogok és Menekültügyi Hivatalával. 10. A Szerb Nemzetgyűlés folytatja Koszovót támogató gazdaságpolitikáját. 11. Elismeri a koszovói albánok jogát az anyanyelven való tanuláshoz, ezért az október 1-jével induló tanévben a Pristinai Egyetemen megindul az albán nyelvű képzés. 12. A Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése ismét leszögezi, hogy sosem egyezik bele Szerbia területi integritásának, szuverenitásának, és a szerb nemzet jogainak a megcsorbításába. A Koszovó/Metohija-problémát az ENSZ-Charta, a Helsinki Záróokmány, az EBESZ Párizsi Chartájának, az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelmében hozott konvenciójának szellemében oldja meg. 13. Kijelenti, hogy a problémák megoldásához az albán közösséggel azonnal párbeszédet kell nyitni, hiszen ez valamennyiük érdeke. 14. A jövőben éppen ezért a békés egymás mellett élésre kell törekedniük. 15. Meg van győződve arról, hogy az egyenlő bánásmód, az integritás és szuverenitás politikáját követi ezentúl valamennyi állampolgár.

1998. október 5-én a Jugoszláv Szövetségi Gyűlés is összegezte Koszovó és Metohija helyzetét. Szinte pontról pontra egyetértenek a korábbiakban részletesen ismertetett szerb állásfoglalással; néhány kiegészítést érdemes azonban tenni: a) a Szövetségi Gyűlés hangsúlyozza Borisz Jelcin és Slobodan Milošević közötti megállapodás jelentőségét. Megjegyzik azt is, hogy a Biztonsági Tanács 1199-es határozatának értelmében Koszovóban minden készen áll a párbeszéd megkezdésére. Ellenben az albán politikai pártokat felelőssé teszi az említett határozat 7., 11. bekezdésének megsértéséért, melyek más nemzetközi megállapodásokkal is ellentétben állnak. b) A Szövetségi Gyűlés támogatja az Orosz Föderáció javaslatát, hogy hívjanak EBESZ-missziót a koszovói helyzet föltérképezésére. c) A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság jóllehet többetnikumú, többvallású, többkultúrájú állam, lakosai között mégsem ezen szempontok szerint tesz különbséget, viszont a terroristákat és szeparatistákat igenis megkülönbözteti a többi békés állampolgártól. Fölszólítja Albániát, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalást a Szerb Köztársasággal. d) A baráti parlamentekhez fordul azért, hogy tekintsék Koszovó, illetve Metohija kérdését Szerbia és Jugoszlávia belügyének, és emeljék föl hangjukat a Jugoszláviát nemzetközi színtéren érő igaztalan vádak ellen.

Nagy jelentőségű közös javaslatot terjesztettek elő Belgrádban 1998. november 20-án a koszovói etnikumok különböző pártjai, valamint a Szerb Szocialista Párt, a Szerb Radikális Párt, valamint a Jugoszláv Egyesült Baloldali Párt képviselői. Milutinović elnök hasonló tartalmú megbeszélést folytatott a Szerb Megújulási Mozgalom és a Vajdasági Magyarok Új Demokratikus Szövetségével. A 11 pontos tervezet a Miloševic ć elnök és Richard Holbrooke nagykövet közötti tárgyalások témájául is szolgált. Számos konkrét ajánlás merült föl Koszovó és Metohija problémáinak politikai és intézményes megoldására. A figyelembe vett alapelvek az alábbiak voltak: Koszovó és Metohija összetett nemzetiségű, tehát valamennyi nemzeti közösség létét, fejlődését támogatni kell. E támogatás nincs tekintettel a közösségek létszámára, diszkrimináció nélkül a kölcsönösség elvén alapszik. Az egyes nemzeti közösségek által gyakorolható jogok összhangban állnak a nemzetközi alapdokumentumokkal. A demokratikus intézményrendszert a párbeszéd és a tolerancia jegyében alakítják ki. Csakis a széles körű önkormányzatiság szüntetheti meg az etnikumok közötti feszültségeket és nézeteltéréseket. A hosszú távú együttélésre a lehető leglegálisabb módon kívánnak fölkészülni.

A Keretegyezmény tételesen fölsorolja a törvényhozó és végrehajtó gyűlés feladatait, melyek az állampolgárok jogbiztonságát szolgálják. A különféle nemzetiségű állampolgárok járulékos jogai nem állhatnak szemben a valamennyi állampolgárra érvényes jogokkal. Az önkormányzatiság alapegységei az egyes közösségek. A gyűlés választhatóságáról, az Állampolgárok, illetve a Nemzeti Közösségek Kamarájáról, a döntéshozatal rendjéről, a Végrehajtó Tanács munkájáról, az adminisztratív szervek, valamint az ombudsman feladatairól szól a IV. pont. A közösség fogalmát határozza meg az V. pont. Egy-egy pont foglalkozik a koszovói, illetve metohijai állampolgároknak a Szerb Nemzetgyűlésben, valamint a Szövetségi Gyűlésben való részvételi jogairól; a helyi rendőrségről és bíróságról; pénzügyekről. További pontok szólnak a bizalomépítő intézkedésekről, a Keretegyezmény megvalósításának körülményeiről. Az egyezményt hivatalosan szerb, albán, cigány és török nyelveken terjesztették elő.

Néhány nappal a Keretegyezmény tárgyalását követően, 1998. november 25-én Pristinában nyilatkozatot adtak ki a koszovói pártok, a Szerb és Jugoszláv Köztársaságok képviselői. Ez az okmány megerősíti, hogy a Keretegyezményben foglaltak garantálják a koszovói, illetve metohijai önrendelkezés megszilárdítását. Javasolják valamennyi érintett párt, etnikum számára a teljes körű részvételt a Keretegyezmény megvalósításában.

Kakasy Judit

Vissza