A migráció új hulláma Európában

The New Migration in Europe. Ed. Khalid Koser. Macmillan PR. 1998. 290. p.

Az elmúlt néhány évben a tudományos irodalomban elkezdődött az Európát elöntő vándorlási hullámmal való foglalkozás. Ezt a migrációt járja körül a szóban forgó könyv is, megkísérli bemutatni azokat a jellemzőket, amelyek az utolsó néhány évben lezajlott népességvándorlást megkülönbözteti az előzőektől, és bizonyítja, hogy az "új migráció" terminusnak, amelyet már széles körben használnak, jogos az alkalmazása.

A könyv egy új ablakot próbál nyitni a jelenlegi európai migrációra. A közreműködők a költözők különböző rétegeiről számolnak be, mint például a jól képzett munkaerőről, az engedély nélküli bevándorlókról, a menedékjogot kérőkről és a menekültekről. A földrajzi térség, amellyel foglalkoznak, Kelet-Európa és a régi Szovjetunió területe, a vándorlók pedig sok országból érkeznek.

A mű célja természetesen az is, hogy áttekintést adjon a fogalmi háttérről. Abból a feltevésből indulnak ki a tanulmányok szerzői, hogy az új migráció több mint egy címke, és inkább társadalmi fogalomként vagy társadalmi jelenségként kellene felfogni. Ez így persze nehezebben érthető, de a közreműködők megkísérlik megragadni a jelentését.

A különböző fejezetek igazolják, hogy az új migráció összetett fogalom, összetevői sem egészen tisztázottak, kölcsönhatásuk új változatokat hozhat létre. Különböző érdekcsoportoknak mást és mást jelent a migráció. Azt is megmutatják, hogy a befogadó ország lakosai, rendfenntartó szervezete és az új bevándorlók között léteznek súlyos konfliktusok, ezek is árnyalják a fogalmi jelentést.

Az új migráció akkor nyeri el igazi jelentését, ha történelmi kontextusba helyezzük. Ezt vizsgálja az első fejezet. A második fejezetben az új migráció fogalmát a társadalom szerkezetében kutatják. A harmadik pedig a migráció szociális kapcsolatait vizsgálja.

Bár az új migráció különbözik az eddigiektől, azokról nem feledkezhetünk el, összehasonlításuk fedi fel a megkülönböztető jegyeket. Hilary Pilkington tanulmánya - Hazamenni? A kommunizmus utáni Oroszországban a kikényszerített migráció beépülése a nemzeti identitásba - a kommunizmus utáni Oroszországban vizsgálja a kikényszerített migrációt. A régebben a szovjet köztársaságokban élő oroszul beszélő népesség tartozik ide. Pilkington bemutatja, hogy az "oroszság" kollektív azonosságtudatának alakításában versengenek az eredetileg is ott lakó és a később bevándorló oroszok. Ez a kettősség azonban összetettebb, mint a kétféle orosz népesség egyszerű megkülönböztetése.

Annie Phizacklea tanulmánya - Migráció és globalizáció: egy feminista nézőpont - interdiszciplináris megközelítést alkalmaz. Az új migráció feminista megközelítése lehetővé teszi, hogy a migrációban részt vevő nők nézőpontját is megismerjük.

Cristiano Codagnone - Az 1990-es évek új migrációja Oroszországban - a migráció sok összetevőjét szétszedi áramlataira. A zsidók, a német etnikum emigrációja és az orosz népesség visszatérése a közép-ázsiai köztársaságokból és Transzkaukázusból már az 1970-es évektől zajlik. Újólagos fontosságot azonban csak az 1990-es években kapott.

A jól képzett munkaerő egy másik típusa a vándorlóknak, ők mostanáig "láthatatlanok" voltak, nem foglalkoztak velük. Egyrészt ők nem akarnak letelepedni célországukban, másrészt ritkán emelkedik politikai szintre a velük való foglalkozás, hiszen igyekeznek beilleszkedni a középosztályba. Hedwig Rudolph és Felicitas Hillman bemutatják- A látható fejek láthatatlan karokat igényelnek: Nyugatról jött menedzserek, szakértők és diplomások Lengyelországban -, hogy a globalizációs környezetben a jól képzett munkaerő nagy részének vándorlását a multinacionális vállalatok stratégiája alakítja.

Az új migrációval egyidejűen az "új Európa" is nyilvánvalóvá vált. A politikai változások és a szovjet blokk széthullása ráirányította a figyelmet Európa fogalmának újradefiniálására.

Az új migráció mint társadalmi fogalom nem érthető meg elválasztva az új Európa politikai, társadalmi és gazdasági helyzetének bizonytalanságától. Ann Phoenix - Új identitás reprezentációja: A "fehér ember" mivoltának fontossága a fiataloknál - feltérképezi az új "fehérek hierarchiájának" fejlődését, és ezen az úton bebizonyítja, hogy a faji és nemzeti folyamatok lényegében társadalmilag konstruáltak.

Jacqueline Andall - A háztartási alkalmazottak vándorlásának meghatározottsága a katolikus egyház és az állam által - Olaszországban vizsgálta a nők háztartási alkalmazottként történő elvándorlásának állami és a katolikus egyházi értelmezését. Eszerint ezek a nők a gazdaság mellékes és teljesen nőkre alapozott szférájában helyezkednek el, nem figyelnek rájuk, és mivel nők, ezért kétszeresen "láthatatlanok". A tanulmány nemcsak megmagyarázza a vándorlók láthatóságának kérdését, hanem kihangsúlyozza a katolikus egyház nagy szerepét az olasz társadalmi szerkezetben.

Paolo Barbesino - A megfigyelt migráció - cikke az Olaszországban jelenleg is zajló vándorlókkal foglalkozik. Leírja, hogy hiányoznak az adatok a tapasztalati elemzéshez.

Ron Kaye a menekültstátust kérőket vizsgálta - A menekültek újradefiniálása: A politikai menedékjogot kérők ábrázolása az angol médiában - mégpedig a médiában történő megjelenésükön keresztül. A médiaanalízis kimutatta, hogy Nagy-Britannia írott sajtójában eleve pejoratív kifejezéseket használnak akkor, ha a menekültekről van szó. Ennek eredményeképpen az olvasók úgy gondolnak a politikai menedékjogot kérőkre, mint csalókra, akik méltatlanok a menekültstátusra.

Az országok bevándorlási politikája ellentmondásokkal van körülvéve. A korlátozó politika elkerülhetetlen következménye a jogosulatlan bevándorlás. Ezt mutatja be Khalid Koser cikke: Csöbörből vödörbe: Ennek megakadályozására a kormányok tovább korlátozzák a bevándorlást, ami az illegális bevándorlók arányszámának újabb emeléséhez vezet. Koser elmondja, hogy ez illegális "üzlet" növekedéséhez vezet: az embercsempészethez.

A következő cikkben - Illegalitás és bűnözés: Az illegális bevándorlók különböző lehetőségei - Godfried Engbersen és Joanne van der Leun elemzést készített az illegális bevándorlók és a bűncselekmények közti kapcsolatról Hollandiában. Rámutattak arra, hogy miután az illegális bevándorlók kívül esnek a törvényeken, szinte belekényszerülnek a bűnbe.

Richard Staring bemutat egy másik stratégiát, amelyet az illegális bevándorlók követnek, hogy legalizálják helyzetüket: Egy álházasság jelenetei. Ez a házasság holland állampolgárokkal. Természetesen eköré is kiépült egy "üzletág".

Az utolsó fejezetben - A külföldiek egészségi állapotának ellenőrzése: Esettanulmány a menekültek tuberkulózis-vizsgálatáról Hollandiában - Mirjam van Ewijk és Paul Grifhorst azt vizsgálták, hogyan ellenőrzik Hollandiában a politikai menedékjogot kérőket egészségügyi tekintetben. Leírják, hogy a kényszerű egészségügyi ellenőrzés ellen hogyan tiltakoznak az érintettek.

Ez a könyv csak elkezdte az új migráció fogalmának magyarázatát. Talán megmutatta azt is, hogy a téma érdemes a további vizsgálatra.

Biczó Krisztina

Vissza