Nemzetközi migráció és globalizációs trendek: Megjegyzések az 1998-as ENSZ-szakmai tanácskozáshoz

Stephen Castles: International Migration and the Global Agenda: Reflections on the 1998 UN Technical Symposium.= International Migration. 37. vol. 1999. 1. no. 5-21. p.

1998 júniusában szakmai tanácskozást tartottak az ENSZ égisze alatt a nemzetközi migrációról és a folyamatot meghatározó trendekről. A nem kormányzati grémium megvizsgálta a migrációról összegyűjtött adatokat, s megvitatták politikai következményeit. Célul tűzték ki egy nagyobb nemzetközi együttműködés beindításának előkészítését. A cikk egy a tanácskozáson részt vevő szakember saját nézőpontját vázolja fel a megbeszélésekről úgy, hogy közben számos, a migrációval kapcsolatban gyakran felmerülő kulcsproblémáról is szót ejt.

A migráció átlépi az országhatárokat, elemzéséhez is szükséges lenne az államok szakmai és politikai együttműködése. Azonban nem létezik olyan nemzetközi szervezet, amely összehangolná az országokban folyó kutatómunkát, amely összegyűjti az okokat magyarázó elméleteket és a megszületett tanulmányokat. Olyan nemzetközi szervezet létezik ugyan, amelyet a menekültekkel kapcsolatos operatív munkára hívtak létre, de a folyamat megértésében és a továbbfejlődés trendjeinek megállapításában az nem játszhat szerepet. A szakemberek régóta sürgetik egy másik nemzetközi együttműködés életre hívását, amely a fent vázolt feladatokat képes végrehajtani.

A nemzetállamok gyakran szuverenitásukat veszélyeztető elemnek tekintik a migrációt. A globalizáció korában azonban az államok várják a tőke és a szakértelem beáramlását az ország gazdasági helyzetének jobbítása érdekében, viszont visszautasítják az emberek bejövetelét, akik persze kibogozhatatlanul összekapcsolódnak az előzőekkel. Ezt az ellentmondást feloldhatja a közlekedés és a kommunikáció új technikai megoldásainak alkalmazása, amelyek megengedik a nemzetek feletti közösségek és a többszörös identitással és kettős állampolgársággal rendelkező emberek számának növekedését.

Nemzetközi szinten bilaterális egyezmények korlátozzák a bevándorlók munkavállalását, néhány foglalkozik visszatérésük lehetőségével is, amennyiben már nincs szükség a külföldi munkavállalókra. Nagy véleménykülönbség van azonban az országok között a szabályozás tekintetében: általános szabályozást még a családok újraegyesítésének kérdésében sem sikerült megalkotni. Kormányközi értekezletet sem sikerült összehívni, a mostani szakmai tanácskozást kompromisszum szülte, hiszen politikai szempontból nincs különösebb jelentősége. Remélhető azonban, hogy a szakmai eszmecsere után sor kerül a probléma politikai szintű rendezésére.

A tanácskozás a téma több aspektusával foglalkozott. Szerepelt például a globalizáció, az integráció, azok a politikai és gazdasági változások, amelyek kihatnak a migrációra, szociális és kulturális igények, amelyek más népek letelepedése nyomán merültek fel. A menekültekkel kapcsolatos problémák is teret kaptak a konferencián. Egyes kutatók véleményét, miszerint a gazdasági és a politikai okból elvándorolt tömegek ugyanazon társadalmi átalakulás miatt kelnek útra, többen vitatták, különösen a nemzetközi szervezetek jelen lévő képviselői.

A tanácskozást élettel telítette meg, hogy a világ minden részéről érkeztek tudósok és hivatalnokok. Ez mutatja a téma iránti növekvő érdeklődést, de még messze van az az idő, amikor a téma kutatása valóban bekerül a társadalomtudományok arzenáljába.

Nem volt meghirdetett téma a konferencián a társadalmi kapcsolatok problémaköre, de szóba került minden ülésen. Ronald Skeldon például amellett érvelt, hogy a migrációs áradatot nem magyarázhatja egyedül a gazdasági egyenlőtlenség. Inkább akkor valószínűbb az elvándorlás, ha az elbocsátó és a befogadó ország között kapcsolat létezik. A társadalmakat összekötő informális rendszer különösen fontos a hivatalos csatornán kívüli migráció megértéséhez. Mind az illegális munkavállalóknak, mind a politikai menedékjogot kérőknek fontos a kapcsolatok rendszere, hogy növelhessék biztonságérzetüket és jólétüket az "ellenséges" környezetben.

A társadalmi kapcsolatrendszer kiegyenlítheti a kulturális különbségeket, ezért hasznos lehet az állam számára, ugyanakkor alá is aknázhatja a hivatalos eljárásmódot, és így megszűnhet az ellenőrzés a beáramló tömegek felett. Idetartozik a "migrációs üzlet" kérdése is. Ennek nagy része legális, de vannak olyanok, akik nagy hasznot húznak a törvények megszegéséből, és kihasználják a menekültek kiszolgáltatott helyzetét.

A kormányzatok nem vesznek arról tudomást, hogy a kapcsolatrendszer milyen nagy szerepet játszik a migrációban, mert ez eloszlatná a nemzetállam erejéről szóló mítoszt. Jobb lenne ezért figyelembe venni a társadalom erejét és cselekvőképességét is a bevándorlási politika alakításában. A "migrációs üzlet" betiltásánál is nagyobb eséllyel vezet eredményre szigorú ellenőrzésük, mert akkor lokalizálható és ellenőrizhetővé válna az alvilág.

A tanácskozáson foglalkoztak a nők migrációban betöltött különleges helyzetével is. Az első felvetődött kérdés: igaz-e az a széles körben elterjedt nézet, hogy a migráció elnőiesedik, s ezt alátámasztják-e az adatok. A második kérdés: a nők vándorlása elősegíti-e vagy hátráltatja az emancipációt.

Hania Zlotnik kutató statisztikai adatokkal alátámasztott áttekintésében megmutatta, hogy a nők mindig nagy szerepet játszottak a migrációban. Bár az abszolút számadatok szerint egyre emelkedik a női bevándorlók száma, arányuk alig változik. Az 1965-ben összesen vándorolt 75 millió ember 47 %- a volt nő, az 1990-ben vándorolt 120 milliónak pedig 48 %- a. Annyi a változás, hogy ma a nők mint önálló munkavállalók vesznek részt a migrációban, nem pedig mint hozzátartozók. Különösen Ázsiában sok az olyan női munkás, aki más országból érkezik. A nagyobb munkavállalási arányszám egyrészt a nők nagyobb arányú iskolázottságának köszönhető, másrészt viszont annak, hogy a munkáltatók kevesebb bért fizethetnek és fizetnek is a nőknek, jobban megéri őket alkalmazni.

Nagy problémaként merült fel a nők és a gyermekek dolgoztatása a szexiparban. A nehéz körülmények közül érkező nők a legkiszolgáltatottabbak. Egyre több asszonyt dolgoztatnak feketén Ázsiában, Latin-Amerikában és a világ más részén is; jogaik érvényesítése nem lehetséges.

A bevándorló nők között egyre nagyobb a magasan képzettek reprezentációja. A migráció számukra nagyobb önállóságot és az esetleges családi zártság alóli mentességet jelenthet. Mindezeket összefoglalva elmondhatjuk, hogy a migráció kezelésében külön figyelmet kell fordítani a nőkre, hiszen már önálló és aktív résztvevői a vándorlásnak.

A migráció szempontjából a letelepedés és hazatérés ellentétes fogalmaknak tűnnek. Általános vélemény azonban, hogy a visszatérés lehetősége döntő fontosságú a migrációs folyamatban. Ha mint globális társadalmi folyamatot nézzük az elvándorlást, akkor vitathatóvá válik a letelepedés és visszatérés merev elkülönítése. Az új kommunikációs és közlekedési eszközök lehetővé teszik a helyváltoztatónak, hogy közeli kapcsolatban maradjon hazájával. Egyre több vándorló érzi úgy, hogy a befogadó országnak és saját hazájának egyformán tagja.

A tanácskozáson felmerült az a probléma is, hogy az emberek egyre inkább elveszítik bizalmukat a hivatalos politikával szemben. Ez nemcsak azokban a migrációs célországokban van így, hanem ott is, ahonnan elvándorolnak az emberek. A lehetséges kivándorlók ugyanis érzékelik a bizonytalanságot és nemritkán a korrupciót is a velük foglalkozó hivatalokban. A célországokban pedig bizalmatlanok a bevándorlókkal szemben, a rasszista szervezetek ezt kihasználhatják saját céljaik érdekében. Ami ennél is rosszabb, hogy vannak olyan középutas politikusok is, akik arról beszélnek, hogy féltik a nemzeti kultúrát és identitást a harmadik világ "mocsarától". A menekültek egyre fagyosabb légkörről számolnak be. Ahogy az egykor nyitott államok egyre korlátozóbbá válnak, úgy egyre nő a visszautasított politikai menedékjogot kérők száma - gyakran költséges és hosszú eljárások után.

Hogy mindez megváltoztatható legyen, először is szükség van következetes, humánus és a nehézségekkel számoló migrációs politikára, amely bizalmat kelthet az ország lakosaiban és az esetleges bevándorlókban egyaránt. A bizalmat pedig a nyilvános tájékoztatáson keresztül kell megteremteni, sőt már az iskolában is foglalkozni kell a migrációval és a menekültüggyel, hogy a diákok megismerjék ennek okait.

Végül is a tanácskozás központi kérdése az lett, van-e kapcsolat a migráció és a fejlődés között? Világossá vált, hogy összetett és sokszínű a kapcsolat, amely összefűzi őket. A gazdasági fejlődés és a kulturális, oktatási igények is színezik a köztük lévő viszonyt. Az elvándorlás iránya sokszor persze történeti meghatározottságú, lehet gyarmatosítás, fegyveres beavatkozás vagy politikai összeköttetések következménye.

A felszínen úgy tűnik, hogy a küldő és a fogadó országok között nagy ellentétek vannak az elvándorlás kérdésében. Az előbbiek polgáraiknak munkalehetőséget, megfelelő fizetést, jó feltételeket és védelmet szeretnének. A befogadók viszont olcsó, mozgatható munkaerőt akarnak, és ha lehet, nem tartják szem előtt az emberi jogokat, és nem fektetnek súlyt a bevándorlók jólétére. Ha azonban hosszú távon gondolkodunk a migrációról, mindkét félnek érdeke a szabályozott feltételek kialakítása a folyamatban, amely támogatja a küldő országok fejlődését is. Talán ez a tanácskozás tett egy lépést előre a szabályok kialakításának útján, felvetette és nyilvánvalóvá tette a párbeszéd szükségességét.

Biczó Krisztina

Vissza