Liberális és kulturális nacionalizmus. Érvek és ellenérvek

Patten, A.: The autonomy argument for liberal nationalism. = Nations and Nationalism 5. vol.- 1999. 1. no. 1-17. p.

Számos tekintélyes kortárs szerző használja művében a "liberális nacionalizmus" kifejezést. Alan Patten, a kanadai McGill University oktatója ebben a cikkében azt kutatja, vajon a liberalizmus érvrendszerével védhető álláspont-e, hogy az állam felelős a nemzeti kultúra megőrzéséért és támogatásáért, valamint hogy az önálló, független egyéni választó liberális eszméje olyan egészséges és gazdag nemzeti kultúrát feltételez, amely lehetővé teszi és értelmezi mindazokat a választási lehetőségeket, amelyekkel az egyén szembekerül. Tanulmányának célja bizonyítani, hogy a liberális nacionalista érvelés korántsem olyan meggyőző, mint a fent említett szerzők gondolni szeretnék, és - megengedve, hogy az összefüggések bizonyos szűkebb körében érvényes - számos, a nacionalistákkal hagyományosan kapcsolatba hozható központi kérdésben leküzdhetetlen nehézségekkel kellene megbirkóznia.

A nacionalizmusnak két változatát különböztethetjük meg. A politikai nacionalizmus a nemzetek önrendelkezési joga. Ennek a gondolatnak legszélsőségesebb változata minden nemzetnek önálló nemzetállamot követel, enyhébb formája szerint minden nemzetnek jelentős politikai autonómiát kell élveznie egy többnemzetiségű államon belül. Ezzel szemen a kulturális nacionalizmus a szerző szerint az állam felelősségének doktrínája a határain belül létező nemzeti kultúra támogatásában és megőrzésében. A politikai nacionalizmus meghatározza, hogyan vonhatók politikailag értelmes határok, míg a kulturális nacionalizmus azt fogalmazza meg, hogyan kellene az államnak, az adott határok között, hatalmát és tekintélyét gyakorolnia.

A gyakorlatban ezek a doktrínák gyakran összemosódnak egyetlen nacionalista véleménnyé. A kulturális nacionalisták gyakran úgy gondolják, az állam a politikai határok megrajzolásakor a nemzeti-etnikai határok figyelembevételével támogatja és segíti elő leginkább a nemzeti kultúra megőrzését.

A fenti két nacionalista doktrína különböző kapcsolatban áll egymással, és ezeknek a meghatározása a nacionalizmus elméletének sürgős feladata. Patten tanulmányában főként a kulturális nacionalizmussal foglalkozik; összeegyeztethető-e egyáltalán, és ha igen, milyen mértékben a liberalizmussal. A liberálisok csak addig támogatják a kulturális nacionalizmust, ameddig az - abbéli követeléseiben, hogy az állam köteles támogatni és megóvni az adott nemzeti(ségi) kultúrá(ka)t - nem fenyegeti más csoportok (vagy esetleg éppen nemzetiségek) jogait és érdekeit. Ez a látszólag önellentmondó kijelentés könnyebben értelmezhető, ha arra gondolunk, hogy az Egyesült Államokban a liberális fegyverviselési jog bizonyos értelemben korlátozza is az egyéni szabadságjogot, hiszen bármikor bárkit érhet fegyveres támadás, és a fegyverviselést egyébként elméletileg ellenző polgár is kénytelen önvédelemből, többé-kevésbé felfegyverkezni. A semlegesség elvének értelmében a liberalizmus szempontjából a "liberális nacionalizmus", még ha kulturális nacionalizmus is, lényegében oximoron jelenség.

Az állam megszegi a be nem avatkozás elvét, ha a különböző közösségekhez tartozó, de egységesen adózó állampolgárainak pénzéből valamely preferált vagy önmagát hátrányos helyzetűnek nyilvánító csoportnak többet juttat. (Ennek a problémának enyhítését szolgálhatja, ha az állam valamennyi adófizetőjét kötelezi annak a kisebbségi csoportnak - nemzetiségnek vagy egyháznak pl. - a támogatására, amelyhez az illető magát tartozónak vallja, vagy képes meggyőzni a társadalom többségi részét, hogy az adott kisebbségi csoport valóban támogatandó.) A liberális nacionalista érvelés a szerző szerint éppen az, hogy a liberálisok nem lehetnek közömbösek a nemzeti kultúrák fennmaradásának kérdésében, mivel nem közömbösek az egyén önálló választási feltételeinek biztosítása iránt sem.

A liberális nacionalista érvrendszer négy alapvető lépésben tekinthető át. Az elsőben leszögezzük, hogy a liberalizmus először is és mindenekelőtt az egyéni szabadság és autonómia tiszteletben tartását hirdeti. Ennek folyománya, hogy az egyén szabadságjogait csak abban az esetben képes érvényesíteni, ha szilárd és biztos értékítélettel rendelkezik (vagyis megfelelő erkölcsi és szellemi diszciplína birtokában van), így válik képessé ugyanis arra, hogy a rendelkezésére álló lehetőségek közül önállóan tudja az objektíve és szubjektíve is legkedvezőbbet választani. Amennyiben nincs választási lehetősége, vagy nem rendelkezik a választáshoz szükséges biztos értékítélettel, nem lesz képes az önálló életvezetésre, személyes perspektíváinak mérlegelésére. Az érvelést folytatva a következő lépés rávilágítani, hogy a szabad választási lehetőség kulturális hátteret is feltételez, vagyis az egyéni kultúra, illetve kulturális háttér adja meg azt az értékrendszert, amely a választási lehetőségek közötti eligazodást segíti. (Fenntartva a "kultúra" többféle, különböző értelmezésének lehetőségét.) Végezetül a negyedik, egyben utolsó lépés az első háromból levonható következtetés: mivel a liberálisok ragaszkodnak az egyén választás-jogához és a szabadsághoz, és tekintve, hogy az életerős és gazdag kultúra lényegi feltétele a szabadság megvalósulásának, a liberálisok ésszerűen gondolhatják, hogy az államnak őriznie és támogatnia kellene a nemzeti kultúrákat. Amennyiben a nemzeti(ségi) kultúrát hagyja elsorvadni, az adott kultúra képviselőit megfosztja szabadságuktól és választási lehetőségüktől. Néhány esetben azonban a liberális nacionalista érvelés nem állja meg a helyét: pl. azoknak a kultúráknak az esetében, amelyek nem értékelik az egyén önrendelkezési jogát (mint pl. a pueblo indián kultúra az Egyesült Államok déli részén), vagy amelyekben a kulturális nacionalisták inkább tartanak attól, hogy elvesztik kultúrájuk megkülönböztető jellegzetességeit, mint magát a kultúrát, és amikor egy veszélyeztetett kultúra képviselőinek lehetősége lenne beolvadni egy virágzó kultúrába, de ők ezzel nem kívánnak élni; etc.

Az egyén önrendelkezési joga gyakorlásának különböző feltételei vannak, pl. rendelkezzék választási lehetőséggel életének jelentős szakaszaiban törvényszabta liberális keretek között; hassanak rá a társadalmi körülmények és mechanizmusok, és ezáltal fejlődjék teherbírása, önértelmezési készsége, amely az önrendelkezési jogban nélkülözhetetlen. Mindez azonban érvényét veszti azoknak a kultúráknak az esetében, amelyek nem értékelik az egyén önrendelkezési jogát, vagy abban az esetben, ha az államra a kisebbségi kultúra megőrzése nagyobb költségeket és terheket ró, mint az asszimiláció. Mindezeknek a figyelembevételével a tanulmány szerzője arra a következtetésre jut, hogy ha nem is kell teljesen elvetnünk a liberális nacionalizmust a fogalmat támogató érvek gyengesége folytán, ésszerűnek látszik bárki számára, aki a liberalizmust a kulturális nacionalizmussal akarja összeegyeztetni, hogy folytatnia kell a kutatást további meggyőző indokok után, amelyek hatásosan igazolják a kulturálisan nacionalista politikával együtt járó költségeket és terheket.

Naszlady Ágnes

Vissza