Két magyar ellenzéki párt egyesülése 1936-ban Érsekújvárott

Deák, Ladislav: Zjednotenie mad'arsky´ch opozicny´ch strán roku 1936 na Slovensku. = Historicky´ casopis, 46. roc. 1998. 4. no. 579-588.p.

A csehszlovákiai magyarság a két világháború között egyfelől a nem etnikai alapon szerveződő pártok (szociáldemokraták, agráriusok és kommunisták), másfelől (főként) a két ellenzéki magyar párt, úm. a Magyar Nemzeti Párt és az Országos Keresztényszocialista Párt támogatójának-tagjának bizonyult.

Noha a szóban forgó két pártnak 1922 óta közös orgánuma (Prágai Magyar Hírlap) és parlamenti klubja (frakciója) volt, önállóságát egyik sem kívánta hosszú ideig feladni. Erre nem került sor 1932-ben sem, amikor nemzedéki őrségváltás következett be mindkettő élén. A Magyar Nemzeti Pártban Jaross Andor lett Szent-Iványi József utóda, a keresztényszocialistáknál pedig Esterházy János lépett Szüllő Géza helyébe.

A külpolitikai események (1934: a Saar-vidéki népszavazás) és a belpolitikai kataklizmák (1935: a Henlein-féle Szudétanémet Párt csehországi győzelme) nyomán kapott mind határozottabb formát a magyarországi kormánykörökben az a nézet, hogy Csehszlovákiában egy egységes magyar párt erőteljesebben szolgálhatná a területi revízióval kapcsolatos célkitűzéseket. A hatékonyabb magyarságszolgálat eszméje nem volt idegen a csehszlovákiai magyar politikai elit számára sem.

Ám amikor - 1935 közepétől kezdve - konkrét formát öltött az egyesülés igénye, a két párt közötti ideológiai-szervezeti különbségek azonnal nyilvánvalóvá váltak. Míg a Magyar Nemzeti Párt a gyors egyesülés mellett szállt síkra (vö. a Prágai Magyar Hírlapban 1936. január 10-én közzétett nyilatkozatával), addig a keresztényszocialisták hezitáltak.

A Prágai Magyar Hírlapban publikált válaszuk (1936. január 14.) ugyan továbbra is hitet tesz az egyesülés szükségessége mellett, ám Jaross Andor és - mindenekelőtt - Szent-Iványi József ténykedését tisztátalan játéknak minősítették, olyan sorozat kezdetének, amely diktatúrához vezetne. A keresztényszocialistákat az is óvatossá tette, hogy ők nem álltak tisztán etnikai alapon, minthogy az "őslakosok" pártjaként definiálták magukat. Ennek megfelelően szlovák, ruszin és német szekcióik is voltak. A párton belül főként a papi szárny ellenezte a tervezett fúziót. Ez az ellenzés sokkal határozottabb volt, mint a Magyar Nemzeti Párton belüli, ahol is a zsidó vallású tagság fejezte ki vele kapcsolatos kétségeit.

Esterházy János, bár ő sem volt "hurráoptimista" az egyesülés kilátásait illetően, bizonyos garanciák mellett (az egyesült párt álljon keresztény alapon, maradjanak meg a nem magyar szekciók, a keresztényszocialisták lényegi pozíciókat foglaljanak el az egyesült pártban) hajlandó volt "leszerelni" az ellenzők alakulatait.

A keresztényszocialisták 1936. február 4-5-i zsolnai tanácskozásán mondták ki véglegesen: alea iacta est, miután a Magyar Nemzeti Párt megadta (a később be nem tartott) garanciákat a keresztényszocialistáknak.

Így azután már nem volt akadálya annak, hogy 1936. június 21-én ne kerüljön sor a két párt egyesülési kongresszusára Érsekújvárott. A budapesti kormány javaslatára a kongresszus az új párt nevén (Egyesült Magyar Párt ) kívül a vezető funkcionáriusokat is megszavazta. Az elnök Jaross Andor lett, az ügyvezető elnök Esterházy János, a képviselői frakció vezetője pedig Szüllő Géza.

A két párt helyi szerveinek-szervezeteinek kialakítása korántsem ment zökkenőmentesen, s nem is fejeződött be a tervezett időre, azaz 1936 végéig, hanem csak egy évvel később.

Futala Tibor

Vissza