Nemzetközi biztonság és etnikai konfliktusok

Grizold, Anton: Medunarodna sigurnost i etnieki konflikti.=Politicka misao, 35. vol.
1998. 4. no. 21-33. p.

A szlovén szerző mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a nemzeti biztonság a nemzetközi biztonság lényegi összetevője, mely utóbbi azonban nem tekinthető az egyes nemzeti biztonságok halmazának, hanem egy olyan állandó nemzetközi keretnek, amely általánosan elfogadott értékekből áll.

A nemzetközi biztonságról mint koncepcióról és gyakorlatról értekezni a 20. században különösen indokolt, minthogy benne egyre inkább erősödtek-erősödnek az államok globális közösségével és a biztonsággal mint az egyetlen egészként felfogott nemzetközi rendszer alapvető értékével kapcsolatos eszmék.

Ezek az eszmék a kollektív biztonság konceptusában materializálódtak és materializálódnak. E tekintetben előbb a Népszövetség volt aktív, majd pedig az ENSZ örökölte meg ezt a feladatot.

A bipoláris Európa megszűnte után a nemzetközi kapcsolatokban felerősödött az etnosz szerepe, ami az egyes országok külpolitikával kapcsolatos kérdéseiben, az etnikai közösségek nemzetközi szubjektummá történő elismerésének erősödésében, a nemzetközi szervezetek új kihívásaiban és a kisebbségi jogok és kötelezettségek sztenderdjeinek jobbá tételét sürgető törekvésekben egyaránt megnyilvánultak. Ma már a nemzetközi jogi normatívák kvázi kötelezik a multietnikus államokat saját politikai-jogi rendszerük hozzáigazítására az etnikai csoportok védelmére kelt nemzetközi dokumentumokhoz. (Az más kérdés, hogy a nemzetállam hívei a nemzetiségi-kisebbségi kérdések régi értelmezésének pártján állnak, mondván: a kisebbségek kezelése belügy, s nincs senkinek semmi köze hozzá.)

A nemzetközi szerződési jog nézőpontjából a nemzetközi kisebbségvédelmi jog az alábbi elemeket tartalmazza:

- az univerzális jellegű nemzetközi jogi eszközök normatíváját,

- azokat a normatívákat, amelyeket a regionális jellegű nemzetközi jogi eszközök foglalnak magukba,

- a nemzetközi bilaterális megállapodások által felölelt biztonsági normatívákat.

A fennmaradást célzó kisebbségvédelem további pozitív fejlődése az internacionalizmushoz kötődik, amin e problematikának a nemzetközi rendszerbe történő iktatása értendő. Jelenléte a pluralizmus, a szolidaritás és a személyi és kollektív biztonság elveire támaszkodik. Ezeket az elveket napjainkban nemzetközi értékként pertraktálják.

A nemzeti biztonságpolitika alapvetése egyetlen mai állam esetén sem lehet más, mint az emberi társadalom és a nemzetközi rendszer eddigi fejlődésének kulturális és civilizatórikus érték- és normarendszere, nevezetesen: a szabadság, a béke, a függetlenség, a területi integritás, az államok és nemzetek egyenjogúsága, a nemzetek önrendelkezése, a nézeteltérések békés rendezése, tartózkodás az erő alkalmazásától, az ember és az etnikai csoportok védelme stb.

Annak feltétele, hogy egy-egy állam a korszerű nemzetközi biztonsági közösség tagjává válhassék, politikusainak a belső szilárdságot és fejlődést, egyszersmind a békét és a biztonságot kell garantálniuk a nemzetközi rendszer keretében. Ez egyebek mellett azt jelenti, hogy a szóban forgó állam saját területén a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően szabályozza az etnikai csoportok egyéni és kollektív jogait, ami mindenképpen a biztonság hatékony mechanizmusának bizonyul, és megakadályozza, hogy napjaink világában etnikai konfliktusok robbanjanak ki.

Futala Tibor

Vissza