Amerikai politika Délkelet-Európában

Vukadinovic´, Radovan: Americka politika na jugoistoku Europe. =Politicka misao, 35. vol. 1998. 4. no. 3-20.p.

A referált szerző a zágrábi egyetem politológia-professzora. Három fejezetből álló dolgozatának (Amerikai politika és válság a volt Jugoszlávia területén; Clinton stratégiai elkötelezettségei; Amerikai érdekek Európa délkeleti részén) fő megállapításai a következők:

Az európai szocialista rendszer szétesése és a tömbviszonyok megszűnte következtében az amerikai politika megváltoztatta működési trendjeit. Az új keretben Délkelet-Európa a külpolitikai tervezés állandó komponense lett. E régió iránti elkötelezettségéhez határozott diplomáciai, politikai, katonai és gazdasági eszközök társulnak. Ezek egyértelműen fejezik ki az USA kormányzatának azt a célját, hogy a régióban hosszú távra rendezkedjék be, tehát a Clinton-adminisztráció leváltását követően is. Már ma (a bosznia-hercegovinai háború befejezése után) is látható, hogy az EU működésére egyre erőteljesebb hatással van az itteni amerikai magatartás.

Délkelet-Európa szindrómája az amerikai elképzelésekben soha nem szerepel elkülönülten, hanem e politika többi meghatározó kérdéskörével egyetemben, velük koordinálva. Nevezetesen a Közel-Keletről, a kaspi-tengeri régióról, a Golfról és a Földközi-tenger keleti medencéjéről van szó.

A közép-európai NATO-bővítésből és az új biztonsági viszonyokból következően az amerikai politika dokumentálta, hogy Délkelet-Európában is őt illeti meg a vezető szerep. Mindez komponense az USA-központú új világrendnek. Kétségtelen tény, hogy az amerikai külpolitika e régióba történt behatolása a Clinton-adminisztráció eddigi legfényesebb sikere.

Ráadásul a bosznia-hercegovinai "belépő" nem is volt túlságosan drága: mindössze 10 milliárd dollárjába került az amerikai adófizetőknek. Ennél is fontosabb azonban a közvélemény nézőpontjából, hogy az akció - ellentétben némely egyéb USA-vállalkozással - nem járt emberáldozattal.

A délkelet-európai térség hosszú távú amerikai érdekeinek védelme minden bizonnyal egyik láncszeme lesz az elnökválasztási küzdelemnek. Aki erről lemondana, aligha kerülhetne be a Fehér Házba.

Ha folytonosan csak Délkelet-Európáról értekezünk, az némileg háttérbe szorítja azt a tényt, hogy benne Jugoszlávia válsága a "legkeményebb dió". Pedig erről egy pillanatra sem szabad az amerikai külpolitikának megfeledkeznie. A jugoszláv helyzet alakulása több új veszélyt hordoz magában. Ilyen mindenekelőtt, hogy a válság góca déli irányban mozdul el, ami a békétlenség eszkalációjával járhat. Aztán: az iszlám országok szerint az amerikai politika gyors, ha az ő világuk ellen lép fel, viszont szándékosan tétova, ha a Balkánon élő muzulmánok kiirtását kell megállítania. Továbbmenve: az sem közömbös, hogy Szerbiában erősödnek Oroszország pozíciói, s az ottani kommunisták és nacionalisták mind hangosabban követelik az orosz részvételt a jugoszláv probléma rendezésében. Végül: az európai szempontoktól való eltekintés, Európa tehetetlennek minősítése ugyancsak veszélyezteti az amerikai külpolitika maradéktalan érvényesítését Jugoszlávia vonatkozásában.

Az imént jelzett veszélyek elhárításában az amerikai külpolitikának két, NATO-n belüli konfrontálgató ország segítségét kell igénybe vennie, miközben közöttük a legkülönfélébb külpolitikai ekvilibrisztikákkal fenn kell tartania legalább a jelenlegi helyzetet. Görögország azért fontos az USA számára, mert jó kapcsolatokat ápol Miloöeviacsel, Törökország pedig a balkáni muzulmánok pacifikálásában segíthet.

Futala Tibor

Vissza