Az új nyelvi rend

Fishman, Joshua A.: The New Linguistic Order. = Foreign Policy, 1998-1999. 113. no. 26-40. p.

Szerzőnk, aki a Yeshiva Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára és vendégelőadó a Stanford, valamint a New York Egyetemen, az angol nyelv jövőjét vázolja fel az alábbiakban. E nyelv mintegy 380 millió ember anyanyelve a világon. Az Interneten közvetített információknak több mint 80%-a angolul jelenik meg. Tekintsük-e az angolt "gyilkos nyelv"-nek vagy sem, a globalizáció együttjárójának vagy nyelvészeti imperializmusnak? Nagyarányú elterjedése mindenesetre tagadhatatlan és egyelőre megállíthatatlan.

Az angol nyelvű országok a világtermelés kb. 40%-át adják. A világon egyre több és több vállalat ezért megköveteli az angolnyelv-tudást az előléptetésekhez és kinevezésekhez. A politikusok sikere is az angol nyelv ismeretétől függ. Emellett angol a hivatalos nyelv az Európai Központi Banknál annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság nem csatlakozott az Európai Pénzügyi Unióhoz, és a bank Frankfurtban található.

A történelem folyamán a nyelvek felemelkedtek, majd lehanyatlottak attól függően, hogy melyik gazdasági, katonai, kulturális vagy vallási hatalom került előtérbe. A történelmen kívül más tényezők is arra engednek következtetni, hogy az angol jelentősége is el fog enyészni végül. Először is, az angolt csak egy kis, szerencsés helyzetben élő kisebbség használja. Továbbá, a globalizációval összefüggő különféle interakciók, kezdve a kereskedelemtől a kommunikációig, a regionalizmust is ösztönözték és vele együtt a regionális nyelvek terjedését. Az arab, a kínai, a hindi, a spanyol már jelentős elterjedtséget tudhat a magáénak, és még nincs is a csúcson. Végezetül, az angol nyelv döntő elterjedése és a globalizáció ellenreakciójaként megjelent a lokalizáció jelensége a helyi nyelvek használatával.

Szeresd a szomszédod nyelvét!

Az angol nyelv pályafutása több évszázados, és a sikeres angol gyarmatosításnak tudható be Amerikában. Majdnem valamennyi kolónia, mely függetlenséget nyert Angliától, megőrizte az angolt mint hivatalos nyelvet, vagy legalábbis elismerte a hasznosságát.

Az angol folyamatos térhódítása hozzájárul a globalizációhoz. Néhány tényező teljesen nyilvánvaló: a nemzetközi kereskedelem és a multinacionális vállalatok terjeszkedése; a folyamatosan szélesedő amerikai tömegtájékoztatás; az Internet által létrehozott és táguló elektronikus hálózat; az amerikai dalok, ruhák, ételek, sportok stb. nyelvi hatása; nem beszélve az angol nyelvű országokban tanuló diákok tömegeiről.

Mégis, a globalizáció sem tud változtatni azon, hogy az angol elterjedése szorosan kötődik bizonyos társadalmi osztályhoz, életkorhoz, nemhez és foglalkozáshoz. Ezzel szemben a térségi interakciók - kereskedelem, utazás, a vallások terjedése, interetnikus házasságkötések - növekedése az, ami a helyi népességek legszélesebb rétegeit érintik.

Vegyük például Afrikát! Az átlag kelet-afrikai nagyon sokféle kontextusban találkozik a szuahéli nyelvvel. Nyugat-Afrikában pedig mintegy 25 millióan beszélik a hausza nyelvet anyanyelvükként. Így sok afrikai három nyelvű gyakorlatilag: a sajátjai között a helyi anyanyelvét beszéli, a hauszát használja a kereskedelemben és a világi élet dolgaiban, míg az arabot az imádkozásra és a Korán tanulmányozására. Sokan úgy gondolják, hogy a hauszának nagy jövője van Nyugat-Afrikában, és nem az angol lesz a riválisa, hanem a woloff és a Pidgin English.

A mandarin nyelv egész Kínában terjed és néhány déli szomszédjánál is. A spanyol Észak-, Dél- és Közép-Amerikában. A Pidgin English több száz változata informálisan megjelent Ausztráliában, a Karib-szigeteken, Pápua Új-Guineában és Nyugat-Afrikában. A francia használata is több régi francia gyarmaton kapott új lendületet. A hindit egyre többen tanulják a többnemzetiségű, többkultúrájú Indiában. Az arab terjed Észak-Afrikában és Délkelet-Ázsiában mint az iszlám nyelve és mint fontos, regionális kereskedelmi nyelv.

A franciák milliárdokat költenek évente a francia nyelv védelmére. A mohamedán szervezetek az iszlámot világszerte igyekeznek terjeszteni. Még a német kormány is 78 Goethe Intézetet tart fönn a világban, Szingapúr pedig a "Beszélj mandarin nyelven" kampányának 19. évében jár.

A regionális nyelvek fontosságának növekednie kell a közeljövőben. A ponyvaírók, vándorkereskedők, bazárárusok, segélyszállítók, filmkészítők és misszionáriusok valamennyien egy-egy regionális nyelvet hívnak segítségül, ha nagyobb tömegekhez akarnak szólni.

Még ha a globalizáció leszűkíti is a világot, egyben elő is segíti a közelebbi helyi kapcsolatok kialakulását sok-sok egyén között. Ahogy Bernard Poignant polgármester mondta a Washington Postnak: "Az ember egy törékeny állat, és szüksége van a közeli érzelmi kötelékekre. Minél nyitottabbá válik a világ, annál jobban fognak az emberek kötődni a gyökereikhez és a szülőföldjükhöz."

Egy közösség történelmi múltja, tapasztalata nyer kifejezést a nyelvében és a közösség eredetéhez fűződő hagyományaiban. Mindez nemcsak hogy ellenáll a globalizációnak, de meg is erősödnek e történelmi értékek a globalizáció "veszélyét" érezve.

Ennek eredményeként soha nem volt a történelem folyamán olyan sok bevett nyelv, mint manapság: körülbelül 1200. Nagyon sok kis nyelv is kap tehát állami támogatást. Spanyolország baszk, katalán és galíciai régióiban a nyelvi mozgalmak keményen politikai jelleget öltenek, és ellenállnak a spanyol kormánynak a politikai és nyelvi jogok tekintetében. Olyan tervek is napvilágot láttak, hogy a spanyol pénzeken mind a négy hivatalos nyelven legyen felirat. Mexikóban kampány folyik a maják nyelvének felélesztéséért és a maja önkormányzatért.

A helyi nyelvek élharcosai pragmatikus magyarázatot adnak. A helyi vagy, nevezzük, anyanyelven történő tanulás magasabb iskolai teljesítményhez vezet, a helyi önkormányzatban való magasabb arányú részvételt, sokoldalúbban tájékozott állampolgárokat, és a saját kultúra, történelem és hit jobb elsajátítását eredményezi. A navahói gyerekek Arizonában, akiket először anyanyelvükön tanítottak, jobb olvasási készséget mutatnak angol nyelven, mint azok a társaik, akiket kezdettől angolul tanítottak. A kormányok és a segélyszervezetek szintén használhatják a helyi nyelvjárásokat, hogy az ipari és mezőgazdasági technikákról vagy éppen a modern egészségügyről tájékoztassák a helyi hallgatóságot. Mindazonáltal, mind a regionalizmus, mind a globalizáció megköveteli, hogy a helyi nyelvek beszélői és olvasói minél több nyelvet ismerjenek.

Előre tekintve

Mivel minden nagyobb nyelvi közösség úgy döntött, hogy megtartja saját nyelvét a globalizáció ellenében, nem lehet meglepő, hogy sok kisebb nyelv ugyanazt a célt tűzte ki maga elé.

A többnyelvűség választási lehetőséget ad a népek számára. Egy többnyelvű társadalomban minden nyelvnek megvan a maga funkciója. Az a nyelv, amit baráti, családi körben használunk, nem feltétlenül egyezik meg azzal, amin a főnökünkkel vagy a kormány tagjaival kommunikálunk.

Nyelvi konfliktus akkor támad, ha verseny van a nyelvek között a kizárólagos használatért a hatalomhoz kötődő funkcióban, mint amilyen az oktatás vagy a kormányzás. A szovjet időkben Moszkva agresszív módon bánt a helyi nyelvekkel, az oroszt téve meg az oktatás és a kormányzás egyedüli nyelvének a Baltikumban és Közép-Ázsiában. Az 1990-es években azonban a balti államok a legszigorúbb törvényeket léptették életbe az oktatás, kultúra, tudomány területén a nemzeti nyelvük védelmében, megfeledkezve kisebbségi oroszról.

Az egész világon elterjedt nyelvek szintén gerjeszthetnek konfliktust. Franciaországnak az angol nyelvvel szembeni ellenállása markánsan dokumentálható. Ott a kulturális és kommunikációs miniszter feladata a nemzeti nyelv ápolása. A francia iskolák mégis egyre fiatalabb és fiatalabb korban kezdik a gyerekeket angolra tanítani.

A történelem során az erős nyelvek mindig megakadályozták a hatalom megosztását a kisebbekkel, és bajkeverőknek bélyegezték őket, mint amelyek békétlenséget és etnikai konfliktusokat, szeparatizmust idéznek elő. Azok, akik félnek saját gyengeségüktől és nyelvük hanyatlásától, jól tudják, hogy a bajok a nyelvi és hatalmi kontinuum másik végéről származnak.

A globalizáció, regionalizmus és lokalizáció mind párhuzamos folyamat. Bármelyiküket tőrbe csalhatja egy társadalmi, kulturális, gazdasági vagy politikai változás.

Az angol nyelv maga is regionalizálódik informális módon és beszélt formájában, különösen a fiatalok körében, mert a legtöbb angolul beszélő második vagy harmadik nyelvként használja. Ugyanakkor azonban az angol globalizálódik az üzlet, kormányzat, szórakoztatás és oktatás területén. Mégis, a hindi és az urdu, a mandarin, a spanyol és az arab köznyelvi változatai valamennyien felvirágozhatnak ezeken a területeken az elkövetkező években - az ezeket a nyelveket beszélő népesség robbanása és az azt elkerülhetetlenül követő migráció eredményeként.

A legkisebb nyelveket a közvetlen szomszédaik nyelve és az angol morzsolhatja föl. A legtisztábban helyi nyelveket a kihalás veszélye fenyegeti a következő évszázadban.

Mi lesz az angol nyelvvel? Valószínűleg még inkább a magasabb társadalmi osztályok nyelvévé fog válni, míg a szerényebb társadalmi rétegek a regionális nyelvek irányába fognak elmozdulni szerényebb célkitűzések reményében. Még ha egyre többen is fogják az angolt tanulni, még kevesebben fogják valószínűleg szeretni. Az angol uralma által kiváltott ellenérzés és az a tendencia, hogy egyre inkább a magasabb társadalmi körök nyelvévé válik, hosszú távon további globalizációja ellenében hathat.

Nincs ok azt feltételezni, hogy az angolra mindig olyan szükség lesz, mint ma a technológia, a felsőoktatás és a társadalmi mobilitás terén, különösen, ha regionális ellenfeleik megtapasztalják erejüket. A civilizáció viszont nem fog eltűnni, ha ez bekövetkezik. Attól még, hogy a francia nyelv elvesztette jelentőségét a diplomáciában, művészetben és zenében, nem következett be valamely orvosolhatatlan baj ezeken a területeken. Az ógörög, arámi, latin és szanszkrit mára már holt nyelvek. Az angol nyelv fölénye nem fogja sokkal túlélni a technikai, kereskedelmi és katonai felemelkedését nyújtó angol-amerikai hatalmi bázisát, különösen ha egy erősebb hatalom felemelkedik. Ám attól, hogy az angol lehanyatlik, még nem kell azt várni, hogy a vele összefüggő értékek is el fognak veszni. Végül is a demokrácia, a nemzetközi kereskedelem és a gazdasági fejlődés bármely nyelven virágozhat.

Kincses Ágnes

Vissza