Korunk 2008 Augusztus
Meghitt költés, Sursum corda (versek, Asztalos Lajos fordításai)
Gonzalo Navaza (1957–)
Meghitt költés
(Fábrica íntima)
Egymaga szövi hálóját a lusta tarantula.
Az ostrom zűrzavarában, a pusztulás
romjai közt egy zugban haláltrófeákat
gyűjt sötéten. Akárha
kincs volna, törékeny sorstól gyanakvón
önnön sebeit nyaldossa a homályban,
s abban a hitben él, hogy a lét
addig tart, míg a szív odabent dobban.
Tudja, hogy minden odalett, hogy
semmi sem lesz többé ugyanaz, és mégis
egyedül s védtelen az éjben
halovány lámpást ragad, mely a csönd
sivár bozótján akár egy
hang ragyog. Alázattal,
egymaga szövi hálóját a lusta tarantula,
és fájdalommal méri az élet tartamát.
Sursum corda
Összehúzódás, elernyedés, ár s apály üteme,
Az élet gépies zaja a zsigerekben,
Napi hajóutunk gályafelügyelője,
élet és halál,
iránytűje
szív,
veled dalolok.