Xosé Manuel Mosquera Carbón (?–1982) 

Megfutamodott

Te, ők, mi.

Mi maradunk,

ők nem.

Kezében bőrönd,

s már el is ment.

Év telt el,

s vissza nem tért.

El kettő, három,

öt, tíz...

Íme, itt jön:

Kézfogás, egy „mercedes”,

két gyermek

s az asszony.

Dollárról beszél,

tőkéről, idegenforgalomról,

befektetésről, jólétről.

„Okei ya me voy.

Allá, chico, se está mejor.”2

Te, ők, mi.

Mi maradunk,

ők nem.

[Testvérem]

(Dáme a túa man)

Testvérem, add

a kezed.

Töröld le könnyeid

és szorítsd erősen

kezem, nehogy

az elhagyottak halála

ragadja meg.