Korunk 2008 Augusztus
Versek (Kovács András Ferenc műfordításai)
I
Clusivius, te vén, gonosz gennypattanás!
Miért fakadsz ki mérgesen, rút pörsenés
Phoebus pöcsén s a rüfke múzsák popsiján?
A Fátumok, te gaz, rohadt, utálkozón
kinyomnak egyszer téged is: kifröcskölöd
élősdi, görcsös lelkedet, te közragály,
Clusivius, te vén, gonosz gennypattanás!
II
Partheniust hallgasd, s Philodemust még Gadarából,
ki Herculaneumban él, s gúnyba’ feléri Biont!
Persze, ha már bölcsnek s finomultnak is érzed az elméd
élét, te tömpe Durius, csak sose törd fafejed...
Senkire rá se fülelj, te tudósnak is ócska fajankó –
s hallgasd magad, te törtető, versfaragászi tanonc.
III
Durius, oly görögös vagy! Durius, oly filozóf vagy!
Durius, oly tudományos a főd: csupa homlok az orcád!
Durius, átsugarazza személyed olympusi lágyság!
Mert kiköpött görög, az vagy! A tollpuha, grammatikus gőg
szellete annyira áthat, akár buta, görbe merevgörcs
nyelvezeted, ha kiszikkad a szó s a poétai véna...
Ám görög, az vagy... Amint mutogatja a ferde szakállad.
Vak, papoló borbély kaparássza le sanda pofádat –
s hogyha beléhalsz, sírjon utánad a Porta Capena.
IV
Mint kutyaszarban a nyű, biza, annyi a műértő már!
Forgasd inkább Catullus új
metrumait, Cinnát, Ticidast meg Cornificiust,
s főképp Catónak könyveit
bújd, de Bibaculus új munkáit is olvasd bátran,
Sabinus, és ne búslakodj
versek habján, hősi dagályban, a nyáltengerben
nyakig taposva – dúlt, komor
képpel a költészet szent dolgai közt ne szomorkodj:
nevess merészen, légy szabad!
V
Tök Bibaculus, élj soká, te tömlő!
Töltekezz gyönyörökkel, és betegség,
bőrbaj, csúf kiütés ne nyűje irhád –
nem kór, csak kicsi nőci döntsön ágynak!
Kívánom, virulóbb legyél, s ezentúl
fölgyógyulni se bírj, ha részegeskedsz –
csak surrentumi bort ihass rogyásig!
VI
Csak Tertullia szép kezét szorítom,
szótlan kínban, akár csodás ereklyét:
éjszakámban az álmok elkerülnek,
fáj lomhán beleszenderülni lázas
életembe, hisz álom úgy nem enyhít,
mint lányom, Licinilla, majd ha reggel
ágyamhoz libeg újra, lágy mosollyal.
VII
Lányom, Cristula vissza tán sosem tér!
Megtört kedvem a föld alá suhamlik...
Arcom, kis Licinilla, jól jegyezd meg:
Alpheus vize is futó, tünékeny...
Kovács András Ferenc műfordításai
Caius Licinius Calvus versei
Caius Licinius Calvus (i. e. 82–i. e.47 ?) előkelő plebejuscsaládból származó római szónok és költő, Catullus legjobb barátja. Irodalmár barátaival együtt elhatárolta magát Caesar és Pompeius politikai törekvéseitől. A szónoki pályán Cicero vetélytársának számított. A fiatal, művelt ifjak körének, a „neoterikusok” néven emlegetett csoportnak irodalomelméleti megalapozójaként kedvelt költő maradt az augustusi aranykor idején is. Számos költői művéből mindössze 156 vers, illetve 21 töredék maradt ránk.