Az elefánt és a krokodilus
"Én gyorsabban szaladok, mint te" mondá az elefánt a krokodilusnak. A krokodilus így felelt: "Nem igaz, én gyorsabban futok, mint te." Ekkor szólt a kígyó: "Keljetek versenyre!"
Tanulság:
Legjobb eszköz a verseny.
A kakas
Egy kakas egyszer kutyának tettette magát. De senki sem hitte el neki, azonnal felismerték.
Az ember és a kandúr
Egyszer egy ember nyávogott, csak nyávogott. "Miért nyávogsz?" kérdezte a kandúr. Mit szólnál hozzá, ha én nekifognék emberi hangon beszélni?"
"Hát most mit teszek?" kérdezett vissza az ember.
Tanulság:
Mind a ketten tévedtek.
A vadcseresznyefa
Egy vadcseresznyefa egyszer elunta, hogy mind vadcseresznyét teremjen. Arra gondolt, mást fog teremni, szilvát. Kínlódott egy évig, kínlódott két évig, kínlódott hét évig, de nem sikerült neki.
Tanulság:
Ami lehetetlen, azt nem lehet elérni.
Az utolsó elefánt
Egy elefánt egyszer New Yorkba utazott. Százemeletes házakat látott ott, sok autót, üzletet, mozikat, fénylő cégtáblákat, amerikai nőket és férfiakat. Amikor visszatért a dzsungelbe, a többi elefánt kérte, hogy meséljen nekik.
Tanulság:
Amikor az ember utazik, sok mindent lát.
A prefektusné és a nyúl
A cselédlány elment, a mosónő beteg volt, az Y országbeli X város rendőrprefektusának kedveske felesége nekifogott saját kezével mosni a kútnál. Épp amikor férje utolsó ingét mosta, egy bokorból kiugrott egy nyúl, s megijesztette.
Tanulság:
Sosem tudni, honnan ugrik ki a nyúl.
A nőstény oroszlán, a paraszt meg a civis
Egy paraszt vásárolt egy öreg nőstény oroszlánt, és maga szoptatta. De a parasztnak nem nagyon volt teje, és kénytelen volt, zokogva, eladni nőstény oroszlánját egy civisnek. A civis vette a nőstény oroszlánt, s együtt nevelte saját kölykeivel, amíg a nőstény oroszlán meg nem tanult egyedül lélegzeni. A civis nemsokára önszántából elhunyt, halálos ágyán meghagyva a nőstény orszlánnak, hogy kapja be gyermekeit, ne maradjanak azok magukra. Ezután a civis nyugodtan húnyta le szemét.
Miután a gyermekeket lenyelte, a nőstény oroszlán luxustemetést rendezett a civisnek, egy csomó hársvirággal, díszbeszédekkel. Aztán, hűséges kutyaként, ráfeküdt a civis sírjára, s nem akart onnan többé felkelni, és mindenkit megmart, aki hozzá közeledett.
Egy szép napon a temetőben sétált a paraszt. A nőstény oroszlán meglátta, felismerte, s a nyakába ugrott. Aztán követte, összeházasodtak, sok gyerekük lett, késő öregkorukig boldogan éltek.
Tanulság:
Inkább egy élő paraszt, mint egy halott civis.
Kántor Erzsébet fordítása
A kolozsvári Apostrof ünnepi, 100. száma (1998. szeptember) közli a Párizsban élt román származású író 1946. augusztusában Oscar Lemnarunak küldött "villanásait". A román nyelvű modern fabulákból nyújtunk itt rövid válogatást.