MKBT TÁJÉKOZTATÓ
2006 november - december
Megjelenik minden páratlan hónap elején (lapzárta: minden páros hónap 10-én)
Kiadja a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat
1025 Budapest, Pusztaszeri út 35.
Tel.: 346-0494, tel./fax: 346-0495. E-mail: mkbt@axelero.hu; web: www.barlang.hu
Szerkesztő: Fleck Nóra. Felelős kiadó: dr. Leél-Őssy Szabolcs
A tájékoztató számára leadott cikkek, anyagok tartalmáért a szerzőik felelősek.
Floppyn és e-mail-en érkező anyagokat Win 98/Office 2000 ill. Win XP formátumban tudunk fogadni.
HORVÁTH JÁNOS
(1924–2006)
Kaposváron született, középiskoláit a pécsi jezsuita gimnáziumban
kezdte meg, majd egy váci középiskolában folytatta. Végül bőrdíszműves
lett és Budapesten helyezkedett el.
A II. világháború vége felé a 20 éves fiút a légoltalomi tűzoltókhoz
hívták be szolgálatra. 1944 nyarán egy légitámadás nyomán lángba borult
egy új-lipótvárosi emeletes ház. Ha a tűz átterjed a közeli
lőszerraktárra, emberéletekben is szörnyű veszteségeket okozhat. Bár
éppen nem volt szolgálatban, mégis azonnal odarohant és társaival
igyekezett megfékezni a tűzvészt. Az égő ház rövidesen kártyavárként
omlott össze, maga alá temetve a benne küzdő tűzoltókat, köztük őt is.
Súlyos sérüléseinek nyomait és föl-fölújuló fájdalmait élete végéig
hordozta.
A háború után egy bőrdíszműves szövetkezet dolgozója lett, ahol
nyugdíjazásáig dolgozott. Örömét a természetben találta meg.
Motorcsónakján járta a Dunát, de járta a gyalogosan, motorkerékpáron,
meg kerékpáron a hegyeket és az 50-es évek közepétől a barlangokat is.
1954-ben lett tagja a Kinizsi természetjáró-barlangkutató csoportnak,
amelynek élete végéig meghatározó tagja maradt, és amikor Balázs Dénes
világjáró útjaira állt rá, néki adta át a csoport vezetését is.
Barlangkutató pályafutása elején részt vett eredményes feltáró
kutatásokban Égerszög környékén, a Hosszú-hegyen meg a Bakonyban és
utóbb a Szemlő-hegyi-barlangban is, de hamarosan kikristályosodott,
hogy adottságai a barlangok térképezésére predesztinálják. Több kisebb
barlangi térképezés után többéves munkával elkészítette a
Szemlő-hegyi-barlang részletes, nagy pontosságú térképét. E nagy
munkája során kidolgozta a barlangtérképezésnek a korábbinál
tökéletesebb mód-szerét. Az általa kidolgozott módszerrel és
technikával készült 1:100-as léptékű bar-langtérképei a korábbiaknál
sokkal több és sokkal pontosabb információt hordoznak. A
barlangtérképezés területén iskolát teremtett.
1968-ban a Pál-völgyi-kőfejtő kisebb barlangjainak fölmérésén
dolgozott, és az egyik barlangban a mélybe nyúló szakadékba rég
beszerelt drótkötélhágcsó váratlanul leszakadt alatta, és ő 8 m
mélységbe zuhant. Lábait több helyütt, és mellcsontját is eltörte.
Ezután már csak nehézkesen tudott járni, és haláláig gyakran gyötörték
légzési nehézségek. De annyi balszerencse és fájdalom közt is élete
utolsó percéig dolgozott, irodalmi tevékenységet is folytatott. Remetei
magányában, rengeteg munkával megalkotta a Szemlő-hegyi-barlang
tökéletesen hű térmodelljét is, amely ma a barlang fogadó-épületében
kialakított kis bemutatóterem ékszere, büszkesége.
Horváth Jánosnak maradandó alkotása a Társulat barlangtérképtárának
létrehozása, a térképek összegyűjtése, gondos leltározása és
katalogizálása is. Nemcsak összegyűjtötte a barlangtérképeket, hanem
kinyomozta azt is, hogy kiknek van még barlangtérkép gyűjteményük,
azokat sorban fölkereste, és pontos leltárt készített arról, hogy
kinél, milyen barlangtérképek találhatók.
Horváth Jánosnak kiemelkedően értékes munkásságát Társulat 1966-ban
Herman Ottó-éremmel ismerte el, 1989-ben pedig, egész életművét
értékelve, a közgyűlés a Társulat tiszteleti tagjává választotta.
Maradandó művében ő itt él ezután is közöttünk. Megfáradt testének hamva pedig nyugodjék békében.
Dr. Dénes György
PROGRAMOK, RENDEZVÉNYEK
HALOTTAK EMLÉKÉÜL – ÉLŐK INTELMÉÜL
A Szemlő-hegyi-barlang feletti Barlangkutató Emlékkertben, az eddigi
hagyomá-nyokhoz híven, csendes megemlékezést tartunk elhunyt
barlangkutató társainkról
2006. november 2-án 1730-kor.
A megemlékezésre minden tagtársunkat és hozzátartozót szeretettel várunk.
BARLANGKUTATÓK SZAKMAI TALÁLKOZÓJA 2006. november 10—12. Szeged |
|
Helyszín: Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kar
Szeged, Egyetem u. 2–6.
Szállás: mint ahogy azt korábban többször is jeleztük, szállást csak
azoknak biztosítottunk, akik az internetes rendszerben regisztráltak, s
a lefoglalt szállást ki is fizették. Számukra az alábbi két hely áll
rendelkezésre:
MÁV Kollégium, Szeged, Boldogasszony sugárút 44.
Teleki Blanka Kollégium, Szeged, Semmelweis u. 5.
Természetesen lehetőség volt/van önálló szállásfoglalásra is, ezekkel a szállásokkal azonban központilag nem foglalkozunk.
A rendezvények és szállások, étkezés helyszíneit lásd a túloldali térképen.
Részvételi díj: az október 30-ig megtörtént jelentkezés és a részvételi
díj befizetése magában foglalja a konferencián történő részvételt, a
konferencia programfüzetét, a konferencia előadásainak CD-jét, a
konferencia alkalmából készült pólót. Az október 30. után jelentkezők
számára pólót nem, CD-t a készlet erejéig tudunk biztosítani.
Program
November 10. péntek
18:00 Regisztráció a konferencia színhelyén
November 11. szombat
9:00 Megnyitó
Dr. Leél-Őssy Szabolcs elnök, MKBT
Dr. Keveiné dr. Bárány Ilona tanszékvezető, Szegedi Tudományegyetem
Cholnoky-pályázat eredményhirdetése – Takácsné Bolner Katalin, a bírálóbizottság elnöke
10:00 Előadások
Tarnai Tamás–Szőke Emilia: Bemutatkozik a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület
Dr. Dénes György: Középkori adatok a Budai-hegység karsztja hőforrásainak gyógyító vizeiről
Dr. Lénárt László: Az egerszalóki karsztos termálvíz karsztológiai és szpeleológiai vonatkozásai
Barati Judit: Az emberi zavarás kérdése a denevéreknél a téli álom során
Szabó Lénárd: Karsztfejlődés a Canin-fennsík mélyén
Berényi Üveges István–Fischer Balázs–Józsa Sándor–Berényi Üveges
Judit–Vid Gábor: A Baradla-barlang üledék-vizsgálatának legújabb
eredményei
Maucha László: A karsztforrások mint geofizikai mérőhelyek
12:00 Ebédszünet
14:00 Előadások
Ország János: A Mecsek hegység karsztobjektumainak bemutatása
Domina Eszter: Adatok néhány magyarországi barlang rákfaunájának vizsgálatához
Simoncsics Gábor–Ország János: Antropogén cseppkövek vizsgálata Bátapátiban
Ország János–Szőke Emilia: A Rumba-barlang víznyomjelzéses vizsgálata
Dr. Leél-Őssy Szabolcs: A libanoni Jeita-barlang
Eszterhás István: Szilvás-kő 30 barlangja
Surányi Gergely: 15 év a Csévi-szirteken
Kovács Zsolt: Szepesi–Láner-barlangrendszer – helyzetkép térképezés után
Nagy Sándor: Ferenc-hegyi-barlang – az elmúlt 5 év
Polacsek Zsolt: Néhány szó a Csodabogyós-barlang turisztikai üzemeltetéséről
Surányi Gergely: Új eredmények két víz alatti barlangunkban
Huber Kilián–Tamasi Dóra: Élmények, tapasztalatok az andalúziai Sima G.E.S.M.(-1101 m) kutatótáborból
17:30 Vetítés
Sári Attila: Az Izverno-barlang bemutatása
SZKBE: Trió-barlang - kisfilm
Huber Kilián–Tamasi Dóra: Ízelítő Victor Ferrer Rico Grandes Cuevas y
Simas del Mediterráneo könyvéből (spanyolországi barlangokról)
1900 Állófogadás (Helye: Dugonics tér 13.)
November 12. vasárnap
9:30 Előadások
Bauer Márton: A Szuadó-barlang új járatszakaszának bemutatása
Hazslinszky Tamás: A Társulat 2006. évi szakmai tanulmányútjai
Takácsné Bolner Katalin–Kiss Attila: Új feltárások Montenegroban, a Njegusi polje térségében
Dianovszki Tibor–Szalai Kornél–Zsoldos Péter: Merülés a montenegroi Duboki do-ban
Deák István: Kürtőmászások a Hajnóczy-barlangban
Szabó Lénárd: Új kutatási terület a Canin-fennsíkon
Kraus Sándor: Mire (volna) jó a Karszt és Barlang
Mikolovits Veronika–Mersdorf Anna: Élménypedagógia és kalandterápia: barlangászás – kicsit másképp
Poszterek
Surányi Gergely: 15 év a Csévi-szirteken
Szabó Lénárd: Karsztfejlődés a Canin-fennsík mélyén
Szabó Lénárd: Új kutatási terület a Canin-fennsíkon
Sári Attila: Az Izverno-barlang bemutatása
Kérjük az előadókat, hogy előadásaik anyagát (szöveg + nem túl sok kép)
Word formátumban a regisztrációnál legkésőbb szombat délig leadni
szíveskedjenek.
Szervezők
HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK
TÁMOGATÓINK - Gádoros Miklós 2400 Ft A támogatást szívből köszönjük.
Tisztelt Barlangász Társaink!
Az MKBT elnökségéhez több jelzés is érkezett, hogy az utóbbi években
meg-szaporodtak a barlangi balesetek (ideértve a barlanghoz vezető úton
és a visszafelé történteket is), és ezzel kapcsolatban „tenni kéne
valamit”. Az elnökség több részt-vevőt is meghallgatva alakította ki
többségi álláspontját a kérdéssel kapcsolatban.
A legtöbb balesetnél tetten érhető valamilyen emberi mulasztás, rossz
döntés. Ez lehet képzetlenség (vagy nem kellő gyakorlat az adott
nehézségű túrához), vezetési vagy technikai (pl. beszerelési) hiba,
túlzott önállóskodás stb. Utólag persze könnyű okosnak lenni. És az is
igaz, hogy sok, néha balesethez, akár tragédiához vezető hibát sokan,
sokszor elkövetünk. Általában nem lesz belőle baj, nem is gondoljuk
ezeket nagy hibának. Hasonló kockázatokat a mindennapi életben (pl. a
közlekedésben) is rendszeresen vállalunk…
Elméletileg mindannyian tudjuk, hogy egy túravezetőnek milyen fontos
szerepe van. A gyakorlatban azonban (napjainkban általános trend az
egyén szabadságjogainak minél szélesebb kiteljesítése, sőt,
túlhangsúlyozása) a legtöbb esetben a túravezetőnek kicsi a tekintélye,
és a legtöbben ezt el is fogadják közülük.
A barlangi környezet veszélyes hely, nem a legjobb terep a demokrácia
gyakor-lására. A döntéseket egy embernek kell felelősen meghoznia, és a
többieknek (akik többnyire a baráti és normális élethelyzetben egymás
mellé rendelt viszonyban vannak vele) azt kötelességük megfogadni. Ez
nem jelenti azt, hogy nem próbálhatja meg befolyásolni a döntést, de ha
a túravezető kitart álláspontja mellett, nem teheti meg hogy közli:
„jó, Te csináld azt, én pedig ezt”. Egy mondatban kifejezve, már az is
javíthatná a statisztikát, ha a fegyelmi helyzetet javítanánk. Tudjuk,
hogy ez nem „korszerű” álláspont, nem élünk parancsuralmi rendszerben,
de aki barlangtúrára vállalkozik, annak a túra időtartamára
önállóságának egy részéről – tetszik, vagy nem tetszik – le kell
mondania. („A barlangi túrának mindig kell, hogy legyen vezetője, aki
egy személyben felelőssé tehető a túra során bekövetkező esetleges
balesetekért. A felelősséghez természetesen jogok is tartoznak, így a
túra során a túravezető szinte „élet és halál” ura, a túratársak
kötelesek a vezető – túrára vonatkozó – utasításait betartani” —
Barlangi túravezetői ismeretek 122. old.).
A balesetvédelmi szempontokon túlmenően a túravezető felelőssége azért
is fontos kérdés, mert ahol hobbinkat (szenvedélyünket) gyakoroljuk, a
barlang, a természet egyszeri és ilyen formában megismételhetetlen és
ezért pótolhatatlan remekműve, amit utódaink érdekében kötelesek
vagyunk maximálisan védeni.
Ugyanakkor a veszélyes barlangtúrákra felnőtt, képzett emberek
vállalkoznak, akiknek a tapasztalataik alapján tisztában kell lenniük
azzal, milyen nehézségek várnak rájuk. Ezért nem értünk egyet azzal, és
kivitelezhetetlennek tartjuk, hogy a túravezető felelősségét
büntetőjogi síkra is kiterjesszék.
A fegyelem mellett nagyobb önkritika is szükségeltetne egészségi,
fizikai állapotunkat, képzettségünket és gyakorlatunkat illetően. Nem
biztos, hogy a Baglyokban szerzett gyakorlat képesít egy 1000 m mély
rendszer bejárására. Be kellene tartani a fokozatosság elvét. Megint a
világ változása érhető tetten az „ide nekem az oroszlánt is”
szemléletben.
Tovább kell persze emelni a képzések színvonalát, a vizsgáztatás
szigorát, hogy tényleg csak az arra érdemesek kaphassanak igazolványt.
(Most ősszel 14-en mentek át elsőre a vizsgán, 19-en szorulnak
pótvizsgára). Az ismeretek elsajátítása azonban sajnos önmagában még
senkit nem tesz hivatottá arra, hogy másokat barlang-ban vezessen. A
pszichikai alkalmasság elbírálása jelenleg egyáltalán nem megol-dott.
Meg talán jobban meg kellene válogatni a jelentkezőket – tudva, hogy
van ellenvélemény és más szempont is. Törvényes rendeletek adta jogok
is nehezítik ezt a kérdést.
Nem tilthatjuk meg senkinek a külföldi túrázást, senki nem vindikálhat
magának jogot, hogy eldöntse, ki mehet, ki nem. Nem vagyunk hatóság,
nincs nyomozati jogkörünk, nem feltétlenül feladatunk, hogy felelősöket
nevezzünk meg (miképpen a Társulat sem tekinthető annak). Nyilvános
állásfoglalásnál kénytelenek vagyunk tekintettel lenni a személyiségi
jogokra – hacsak nem akarjuk nagyon megütni a bokánkat.
Közülünk bizony sokan lennének képesek feljelenteni bennünket, nem
vagyoni okból kártérítést követelni. A „jó hírére” (sokak esetében ez
nevetségesnek hangzik) mindenki kényes. De jogunk (sőt, az adott
helyzetben szinte kötelességünk) minden egyes balesetet megtárgyalnunk,
a megállapításokat közhírré tennünk, hogy okulni lehessen belőle. Teret
fogunk ennek biztosítani, és nem fogjuk eltitkolni, ki volt a
túravezető. De hangsúlyozzuk, a túravezető felelősségét akkor lehet
növelni (ill. az elméletnek érvényt szerezni a gyakorlatban), ha a
deklarált jogkörüket gyakorolhatják is, és a túra résztvevői elismerik
a túravezető elsőbbségét. („A barlangi túrának min-dig egy vezetője
van, ha több egyforma képességű csoporttag is szóba jön, egy-egy túra
esetén, akkor is ki kell jelölni, hogy az adott túrát ki vezeti” —
Barlangi túravezetői ismeretek 122. old.).
A baleset körülményeinek ismertetése mellett ezért mindig meg kell adni
a teret a túravezetőnek, hogy kifejtse álláspontját. Szerencsés lenne,
ha olyan beszámolók is születnének, amelyek azt ismertetnék, ha egyes
történések, cselekedetek – pl. fe-gyelmezetlenségből – „majdnem”
balesethez vezettek. A túravezető közhírré teheti a kirívó
fegyelmezetlenséget akkor is, ha abból nem lett sérülés. Mert sikerült
megúszni. Egyszer, kétszer, tízszer, de addig jár a korsó a kútra…
Tehát minden túrázótól és főleg vezetőtől önmérsékletet várunk el, és
kérjük az írott és íratlan szabályok fokozott betartását. Egyúttal
megígérjük, hogy a jövőben az összes bekövetkezett baleset körülményeit
(okulásul) ismertetjük a tagsággal, és az elnökség minden esetben a
túra résztvevőinek bevonásával ki fogja alakítani álláspontját.
Az MKBT tervezett „átalakítását” olyan irányba szeretnénk terelni, hogy
nagyobb legyen a tekintélye a tagságnak, a vezetőségnek, a túra- és
kutatásvezetőknek. Hogy rang legyen idetartozni.
Budapest, 2006. október 18.
Az elnökség nevében:
Leél-Őssy Szabolcs
BESZÁMOLÓK, RÖVID CIKKEK
MONTENEGRO – NJEGUSI 2006
A Njegusi-polje térségében található barlangok kutatására szervezett
negyedik magyar expedícióra 2006. július 30. – augusztus 18. között
került sor. Az utazással együtt három hetes expedíció munkájában
összesen 83 fő vett változó időtartamban részt, közöttük 16 szervezet
(Adrenalin, Ariadne, Bakonyi Szövetség, Baradla, BEAC, BEBTE, Bekey,
Diogenes, FTSK, Guru, Honvéd Auróra, Óbudai SE, Papp Ferenc, Pizolit,
Szabó József, Tolerancia) képviselői mellett számos egyéni kutató is.
Az expedíció legnagyobb szabású vállalkozása a Duboki do -284 m
mélységben elhelyezkedő szifonja mögötti bivakos búvárfelderítés
megvalósítása volt. A be- és kiszerelés, a szifon mögötti bivakkal a
telefonkapcsolat kialakítása, a 20–22 bag-nyi szükséges további
felszerelések le- és felszállítása erőink jelentős részét lekötötte. Az
akció során a három merülőbúvár (Dianovszky Tibor, Szalay Kornél és
Zsoldos Péter) három éjszakát töltött a szifon túloldalán. Ezalatt
beszerelték a járatokat a tavalyi végpontot jelentő aknáig, ami 75 m-es
mélységével a barlang eddigi legmélyebb aknájának bizonyult. Alatta
azonban a másnap elvégzett felmérés tanúsága szerint már csak 100 m-t
hatolhattak előre: a meanderező, szép színlőszerű kiválásokkal
díszített patakos járatot -506 m mélységben újabb szifon zárta le.
A Njegos-barlang kutatására a fentiek mellett a tervezettnél kevesebb
energia jutott. A végponti felderítések egy négy napos bivakos akció és
egy 17 órás maratoni túra keretében folytak. Ezek eredményeként a
barlang hosszát 350 m-rel, mélységét pedig 60 m-rel sikerült növelni;
az elért végponton a barlang aktív, szabad járattal folytatódik.
Nemcsak a barlang hosszát, de annak vertikális kiterjedését is növelte
továbbá az új objektumként a Papp Ferencesek által kutatni kezdett
Bubba-barlang, amelyiknek egyik oldalága végül a Njegos DK-i fosszilis
folyosójába csatlakozott be. Így a rendszer teljes felmért hossza
jelenleg 3,2 km, teljes vertikális kiterjedése pedig 340 m.
A térségben további 18 objektumban történtek felderítő leszállások,
ezek többsége azonban legfeljebb 25–30 m mélységűnek bizonyult. Az
ennél jelentősebbek közül a poljétól É-ra található Johnny-barlangjában
a felderítőknek -54 m mélységet, a hatalmas töbörből nyíló Nyúl likában
egy 80 m-es egytagú akna alatt némi bontással -130 m mélységet sikerült
elérniük. A poljétől D-re, mintegy 1350 m tszf. magasságban
elhelyezkedő Kuk térségében talált Róka-lyukának aknasora kb. -85 m
mélységben; az ennek közelében, a helyiek által ugyancsak Duboki
do-ként mutatott barlang kb. -80 m mélységben zárult. Nem befejezett
viszont ugyanitt a már mások által is kutatott Jeges-barlang
felderítése, ahol egy kis szifon leszívásával többszáz méternyi újabb
járat tárult fel.
Az idei expedíció figyelemre méltó tanulsága volt az augusztus 13-án
délután lehullott 65 mm csapadék hatása, ami 3–4 óra leforgása alatt
elérve úgy a Duboki do, mint a Njegos-barlang mélyzónáját, komoly
vízbetörést eredményezett, s több órára megakadályozta az éppen ott
tartózkodók számára a beépített kötelek használatát.
Szponzoraink támogatását (Frédi – 100 m2-es sátorponyva; MKBT –
fúrógép, kötél; Speleo Junior Sportbolt – 40 kg karbid, 1 bag; TvH
Barlangtani és Földtani Osztály – fúrógép, mérőeszközök), valamint az
expedíció minden résztvevőjének munkáját és hozzájárulását a közös
felszerelésekhez ezúton ismét megköszönve:
Kiss Attila – Takácsné Bolner Katalin
BEJUTÁS A SEBES-(HUBA-)FORRÁSOK BARLANGRENDSZERÉBE
A bükki Alsó-Sebesvíz-völgyben több forrás ered. A nagyobb
forrás(csoport) szép és dús mésztufalépcsőket épít a völgy alsó
felében. Az eddigi víznyomjelzések alapján a források a felső-sebesi
Y-völgyi forrás, a tó és a Szivárvány-barlang vízrendszerének, valamint
az ezektől K-re fekvő Disznós-forrás, Fenyvesréti-víz-nyelőknek a
vizeit hozzák ismét a felszínre. A felszíni távolságok alapján akár 3–5
km-es, a szokásos vízhozamok alapján pedig tágas barlangrendszer
valószínűsíthető a forrás mögött.
A miskolci Zsombolyosok a '60-as évek második felében hozzá is láttak a
barlang (rendszer) források felőli feltárásához. A víz abban az időben
a meredek Sebesvíz-völgyben hegylábi törmelékből tört elő. Rövidesen
bekapcsolódtak a Bányászok jobb technikai eszközeikkel, és a '70-es
évek elején több száz köbméternyi anyagot megmozgatva (kitermelve és
elszállítva) kutatóárkot készítettek a víz feltörési helyéig. Ekkor
(meglepetésre) két forrásbarlangot tártak fel, hossza mindkettőnek
meghaladta a tíz métert. A Nyugati-forrásbarlang azóta beomlott, a
tágasabb Keleti-forrásbarlangban pedig a nehézséget a néhol alacsony
mennyezet és a 80–90 cm-nyi állandó vízborítás jelentette. Jelentős
probléma volt a végponti víz alatti szűkületen való átjutás is. Később
a barlang feletti üreg (Sebes-barlang) aknájából tervezték a vizes
szifon túloldalára való bejutást, sikertelenül.
A Sebes-barlang kis ürege a források feletti meredek hegyoldal ívesen
lefelé tartó repedésének egyik tágulata. Alatta pár méterre másik
barlangszáj is látszik, és az ív meghosszabbítása a források felé tart.
A Sebes-barlang fölött a repedés már nem látszik, azonban vonalának
meghosszabbításában, pár méterrel feljebb télen gyorsabban olvadt el a
hó. Ezt a helyet 2006 áprilisában Kiss János, a Marcel Loubens
Barlangkutató Egyesület kutatója megbontotta, és tágas üregbe jutott.
Ebből később (hosszabb szünet után), augusztus 22. és 30. között, négy
nap alatt, összesen öt méter hosszúságú járattágítás által sikerült
bejutnia a Sebesvízi-Keleti-forrásbarlang mögötti eróziós patakos ágba.
A feltárás első néhány napja alatt kb. 160 m hosszúságú, 19 m mélységű
barlangot talált, amelynek érintetlen járatairól kb. 250 db digitális
fényképet is készített.
A barlang bejárata után egy kis borsóköves teremből lefelé, lejtős,
hasadék jellegű, keskeny forráskürtőn – amely kétméteres szakaszon
nagyon összeszűkül, csak vékony kutatók számára járható – juthatunk le
a barlang egyik, 15 méter hosszúságú, tágas folyosójába. Ennek DNy-i
végéből a Szeles-áttörésen át a barlang felsőbb, kavicsos-homokos
kitöltésű, inaktív patakos ágába mehetünk. Jobbra innen déli irányban
3,5 m mélységű agyagos szifon található. Balra egy tíz méter hosszú
kuszodán és egy szűkületen átpréselődve jutunk el a barlang eróziós
patakos folyosójának tetejére, ahonnan három métert lecsúszva érjük el
a kvarckavicsos patakhordalékos folyosó alját. A folyosó átlagos
szélessége egy méter, magassága 2–3 méter. Innen észak felé 15 méter
után érjük el a Keleti-forrásbarlang bejáratáig tartó, mintegy 40 méter
hosszúságú vizes szifon elejét. Vízhőmérséklete 8 °C. A folyásiránnyal
szembe haladva 18 méter után ÉK-i vizes szifon zárja el a továbbjutást.
Szeptember közepén az agyagos szifont Kiss János és Sűrű Péter
járhatóvá tágította, és áthatolva nyugati irányú hasadékjárat elejébe
jutott, ahonnan nagyon erős huzat érezhető. A járattágítást tovább
folytatták, valamint Sűrű Péter kimászta a Beatrix-teremből induló
kürtőket is.
Jelenleg a barlang hossza a 200 métert meghaladja. A további feltáráshoz szükséges kutatási engedélyt az egyesület megkérte.
Kiss János, Kovács Attila -Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület, Miskolc
MKBT SZAKMAI TANULMÁNYÚT AUSZTRIÁBAN
Társulatunk 13 fő részvételével 2006. augusztus 28—szeptember 3. között
egyhetes tanulmányutat szervezett Ausztriába. Célunk az Ötscher
környékének megismerése, valamint az osztrák barlangnapon való
részvétel volt. Szállásunk Frankenfels település egy hangulatos osztrák
parasztgazdaságában található, turistaszállásként berendezett egykori
vízimalomban volt, ahol mindjárt érkezéskor szembesültünk a
problémával, miszerint a házban elektromos áram nincs, a világítás
napelemmel működik, így semmit sem tudunk tölteni. Házigazdánk
jóvoltából azonban következő naptól már a garázsban kaptunk
áramot.
Kevésbé szerencsésen alakult kapcsolatunk az időjárásfelelőssel, mivel
kedden esős, szeles időre ébredtünk, így a Geldloch helyett az
Ötschergraben végigjárását választottuk. Nem csalódtunk, a vadregényes
szurdokvölgy hatalmas sziklafalaival, a jobbról, balról lezúduló
vízesésekkel az egész csoportot elkápráztatta. Aznapra tervezett
célpontunkat, a Geldloch bejáratát azonban egész nap vastag felhő
takarta, így csak abban reménykedhettünk, hogy a következő próbálkozás
sikeresebb lesz.
Szerdán az Ötscher-cseppkőbarlang szerepelt a program első részében,
mivel az egyébként is csak hétvégéken nyitva tartó barlangot a nyári
szezonban még szerdai napon lehet előzetes bejelentés nélkül
felkeresni. Az időjárással továbbra sem voltunk jó barátságban, szakadó
esőben autóztunk a barlang parkolójáig, onnan azonban már csak
szemerkélő esőben baktattunk fel a barlang bejáratánál lévő kis
faházikóig. Mikor odaértünk, egy csoport éppen lent volt a barlangban,
ennek ellenére a látogatók számára biztosított sisakokat rejtő kis
helyiség természetesen nyitva volt, hiszen miért is nyúlna hozzá bárki.
A jó egyórás túra után visszafelé versenyt futottunk a völgybe vezető
kis patakkal, amelynek medre felfelé még teljesen száraz volt, lefelé
azonban az esőtől megindulva méterről-méterre vette birtokba a
patakmedret.
Délután még tettünk egy túrát az ún. Vordere Tormäuer-hez, amely
szintén egy látványos szurdokvölgy, csodálatos vízesésekkel.
Csütörtökre terveztük a Geldloch túrát, az időjárás azonban igen
barátságtalannak ígérkezett. Noha nem esett, vastag felhőzet takarta a
hegyeket, igen erős szél fújt és nagyon lehűlt a levegő. Ennek ellenére
nekivágtunk a túrának, s végül a társaság nagy része elérte a
barlangot, melynek – időhiány miatt – csak a bejárat közeli részeit
sikerült megnézni. A túra után a közeli Taubenloch bejáratánál még
sikerült megnézni Rose György emléktábláját, azután indulni kellett
lefelé.
Pénteki programunk már az osztrák barlangnap keretében a
Guggansschluckloch és a Klafflingbrunnen barlangok megtekintése volt.
Mindkét túrát a sokak által ismert Lukas Plan vezette. Az első
túracélpont egy víznyelőbarlang volt, elég szűk bejárati szakasszal,
ami már erősen korlátozta a több mint 20 fős résztvevő csapat
lejutását. Az első nagyobb terembe jutva azonban kiderült, hogy ennél
sokkal nagyobb probléma is van, a barlangban ismét erős széndioxid
jelenlétet mutatott ki a Lukas Plan által lehozott műszer. Jó
néhányunknál megjelentek az ismerős tünetek: légszomj, fáradtság, így
amilyen gyorsan csak lehetett, elhagytuk a helyszínt (a létszám és egy
mászós szakasz miatt nem ment igazán gyorsan). Ezután rövid autózás
után értünk a Klafflingbrunnen nevű forrásbarlanghoz, melynek bejárása
már nem okozott gondot, aki ügyesebb volt, majdnem száraz lábbal is
megúszhatta, a kevésbé szerencsések azonban combig érő vízben járták
végig a barlangot. A délutánt a szárítkozással töltöttük, majd este a
regisztrációt követően részt vettünk a rendezvény hivatalos
megnyitóján, illetve az azt követő két előadáson. Elsőként Edith
Bednarik mesterséges föld alatti üregekről, majd Anton Mayer a
barlangnap környékén található denevérekről szóló előadását.
Szombaton – manapság divatos szóval élve – ún. öko-kirándulás keretében
megismertük a településen működő távfűtőművet, majd egy helyi
tejtermeléssel foglalkozó parasztgazdaságban kóstolóval egybekötött
látogatáson vettünk részt. Mindenkinek ízlett a friss tehéntej, a
belőle készült tejeskávé és gyümölcsjoghurt, meg a házi kenyérből
készült vajaskenyér. Innen átgyalogoltunk a Nixhöhle idegenforgalmi
barlanghoz. A falakat borító montmilch-től eltekintve kevésbé látványos
barlang felkeresése után helyi pálinkaspecialitásokat kóstoltunk,
azután a szemközti hegyoldalban vezető szurdokon felkapaszkodva értünk
fel szálláshelyünkre, ahol házigazdánk látta vendégül a csapatot egy
speciális osztrák étel- és mustkóstolóra. Este a rendezvény helyszínén
Herman Leb: Frankenfels-i kalandozások című diaporámáját néztük meg.
Ezt követően a vállalkozó kedvűek még táncra is perdültek a helyi
dallamokra.
Vasárnap délelőttre már csak egy rövid barlangtúránk maradt a
Paulinen-barlanghoz, majd búcsút vettünk Ausztriától, ahová mindig
szívesen megyünk.
Jövőre folytatjuk a kalandok sorát, terveink szerint Horvátországba és
Németországba szervezünk szakmai tanulmányutakat, de a már hagyományos
tavaszi kirándulás sem marad el, melynek célpontja még jelenleg
körvonalazódik.
F. N.
XIII. LAKATOS KUPA – ALSÓ-HEGY
Kicsit félve készültünk az idei tizenharmadik Lakatos kupa rendezésére,
melynek több oka is volt. Szerencsére hamar kiderült, hogy erre csak a
sokak által szerencsétlennek tartott 13-as szám szolgálhat igazán
komoly indokként. A törvényi szabályozás változása, egy szerencsétlen
és átgondolatlan minisztérium rendelet az ellehetetlenüléssel
fenyegette a magyar barlangásztársadalom immáron egyik legnépszerűbb
vetélkedését, amelyet az idei év során változatlan tartalommal, de
találkozóként kellett megszerveznünk, így sokan csak 12 és feledik
Lakatos kupának nevezték az alkalmat, kifogva ezzel a szelet a babonás
félelmek hálójából.
Az időjárás immár sokadszorra mellénk állt (eddig csak két esős
alkalmat jegyezhetünk fel), sőt a kora ősz helyett kellemes nyári idő
fogadta a 21 résztvevő csapatot és a többi nem versenyző érdeklődőt.
A szokásos reggeli rajt után újra hangos volt a hegyoldal, és épphogy
elült a szokásos csatazaj, ismét hangok hallatszottak. A verseny egyik
különdíjáért indult szokatlanul szoros és nagy létszámú versengés – a
megtalált „lakatkulcsokkal” igyekezett vissza több csapat is, mely
csatának csak egy győztese lehetett – ezúttal a miskolciaknak kedvezett
a szerencse. A kategória III. helyezésének kihirdetése első alkalommal
történt meg a kupa történetében, amely olyan mélyen érintette az azt
elérő csapatot, hogy nem is tudtak kilábalni már ebből a
hullámvölgyből, utolsó helyen zárták az összetett versenyt.
A vetélkedést a Guanó Barlangkutató Csoport egyik tapasztalt egysége
nyerte szokatlan nagy magabiztossággal, ezzel is adózva a télen
Olaszországban a Gortani- barlangrendszer feltárása során lavina
baleset áldozatává vált – egyébként többszörös Lakatos kupa győztes –
csapattársuk, Bubba emlékének.
Egyre nagyobb szokássá válik a résztvevők körében, hogy a verseny
jellegét kihasználva a szülők csemetéiket is magukkal viszik, de az
idén a Zih család minden eddigieken túltett, a lelkes anyuka két
csemetéjével indult, akik nem egy kötéltechnikát igénylő barlangba is
leereszkedtek, és nem egy „felnőtt” csapatot is megelőztek. A verseny
díszvendége volt idegenbe szakadt hazánkfia Joe Sydney – akinek
felmenői Imola és Rudabánya lakói ma is – aki 26 év után a Lakatos kupa
alkalmából tért vissza BAZ-megyébe.
Az idei rendezvény fő támogatója az Aggteleki Nemzeti Park és a
Kornétás Kiadó és a GURU sportbolt volt. A Rendezőség és a résztvevők
befizetései mellett (ebből lett az UNICUM) juttatott még nyereményeket
(kiadványokat) az MKBT is. Ezúton is köszönet érte.
Nyerges Miklós és a MAFC Barlangkutató Csoport
A XIII. Lakatos kupa végeredménye
1. Guanó Barlangkutató Csoport I. ("A") - Szabó D., Tisza L., Gacsári Z. 983
pont
2. Szkipetár Speleo vegyes csapat - Takács R., Losonczi G., Panker Á. 888
pont
3. Guanó Barlangkutató Csoport II. - Mezei P., Zaránd P., Holló Bajkonur 842
pont
4. Guanó Barlangkutató Csoport III.("Barlangos testek") - Kriston Sz., Pataki D., Lörincz G. 832
pont
5. Tolerancia Barlangkutató Egyesület ("Bagett") - Baj T., Hajdú Cs., Nemoda B. 737
pont
6. Tolerancia Barlangkutató Egyesület ("SzPEZ") - Adamóczki Gy., Nagy Zs., Bodnár F. 696
pont
7. MAFC női csapat ("Bundabugyi") - Bocsor E., Török Á., Vaspöri Sz. (Legjobb női csapat és Körte különdíj) 616
pont
8. MLBE - ("NO") - Sűrű P., Kiss P., Gedeon Bogi (Szerencselovag kategória I. helyezett) 569
pont
9. Tolerancia Barlangkutató Egyesület ("Rátok bízom") - Józsa B., Barcza B., Kovács Gy.) 541
pont
10. "Albán csajok " - Bartucz D., Belme D.; Albán nő 514 pont
11. Pizolit BKCs női csapat ("Futóbab") - Glódi Ilona., Sepsi Adél, Szira Fruzsina 454
pont
12. Szegedi Karszt és Barlangkutató Egyesület ("Manett és a ...") - Menett, Salamon, Raisz 368
pont
13 .Szöszmögő Barlangkutató Csoport - Mészáros M., Németh Z., Riesz Sz. 346
pont
14. Ferenc Barlangkutató Csoport ("Értelmiségi Páholy") - Tücsök, Izápy V., Szabó Emőke 336
pont
15 .Papp Ferenc Barlangkutató Csoport ("Barit") - Szabó Zs., Nagy G. Vida P. 318
pont
16. Adrenalin Barlangkutató Csoport + JOE SYDNYE ("Villám")- Kocsis, Kocsis, Novák 289
v
17. Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület ("JIKOMO") - Varga K., Gubacsi R., Főző P. 213
pont
18 .MLBE ("monjon le!") - Gyúró L., Fenyves A., Ferenczi K. 188 pont
19. Z csoport ("Zih család") - Zihné Perényi K., Zih B., Zih Cs. 183 pont
20 ."Kancsók" - Johny, Hami, Nagy I. - (Szerencselovag kategória II. helyezett) 35
pont
21 .Papp Ferenc Barlangkutató Csoport ("Perkele") - Mersdorf Anna,
Csekő Á., Szittya) (Szerencselovag kategória III. helyezett) 32
pont
BARLANGÁSZÜNNEPSÉG DOROGON
Október 14-én egykori és ma is aktív barlangkutatók adtak találkozót
egymásnak Dorogon, a Polgármesteri Hivatal melléképületében. Az
összejövetel oka a Sátorkőpusztai-barlang feltárásának 60. évfordulója
volt. Az ünnepség egyben megemlékezést is jelentett a barlang
felfedezőire, feltáróira, valamint a dorog-esztergomi barlangkutatás
múltjára, de a barlang legújabb tudományos feldolgozása ismertetésének
is teret adott.
A rendezvényt Lieber Tamás, a szervező Benedek Endre Barlangkutató és
Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) elnöke nyitotta meg, majd dr.
Tittmann János polgármester, országgyűlési képviselő tartott rövid
köszöntőt. Ezt követően Madarasné Benedek Anikó bemutatta a
Sátorkőpusztai-barlang monográfiáját (lásd alább), majd dr. Dénes
György és dr. Jakucs Lászlóné visszaemlékezését hallgathatták meg a
jelenlévők. A szervezett dorogi barlangkutatás kezdeteiről Benedek
Anikó, a BEBTE munkájáról Lieber Tamás beszélt. Nagy Sándor
geológushallgató, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat főtitkára
a barlangban elvégzett ásvány- és kőzettani vizsgálatok eredményeit
foglalta össze, Szilvay Péter pedig az újbóli felmérés fontosságáról,
valamint felmérések kapcsán megfogalmazott újabb kérdésekről
szólt.
A délelőtti megemlékezést az ebédszünet után a Sátorkőpusztai- és a
közel-múltban ismételten megnyitott Strázsa-barlang megtekintése
követte.
A szervezők ezúton mondanak köszönetet a konferencia támogatóinak;
Dorog Város Önkormányzatának, dr. Tittmann János polgármesternek a
konferencia helyiségének biztosításáért és a körítésért, valamint
Esztergom Város Önkormányzatának, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi
Vármúzeumának, a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeumnak, a Gran
Tours Utazási Irodának, az Esztergomi Várszínháznak és a SPORI PRINT V"
Kft-nek a Sátorkőpusztai-barlangot bemutató monográfia elkészítéséhez
nyújtott anyagi segítségéért.
www.bebte.hu
HÍREK, HIRDETMÉNYEK
KÖNYV A SÁTORKŐPUSZTAI-BARLANGRÓL
A
Sátorkőpusztai-barlang feltárásának 60. évfordulója alkalmából a BEBTE
gondozásában megjelent a barlang monográfiája. A 150 oldalas, A/4-es
formátumú könyv hiánypótló, mert feldolgozza, összegzi mindazt az
ismeretanyagot, mely a kutatók, szakemberek tollából a barlangról
valaha is napvilágot látott.
Korábban számos írás, tanulmány foglalkozott a Sátorkőpusztai-barlanggal, de igazán összefoglaló mű ezidáig nem született.
A monográfia érdekessége, különlegessége, hogy tartalmazza mindazokat a
korabeli dokumentumokat (hivatalos jegyzőkönyveket,
magánlevelezéseket), melyek a dorogi barlangkutatás kulisszatitkait
tárják fel az olvasók előtt. Ugyanakkor a szerzők, szerkesztők
törekedtek arra is, hogy a legújabb – immáron korszerű műszerekkel
elvégzett – tudományos felmérések eredményeit is összefoglalják
könyvükben.
A kiadvány előzetes megrendelés útján, 2000 Ft-os áron beszerezhető a Társulatban.
www.bebte.hu
Beszélgessünk !
Barlangokról
Minden hétfőn 18–21 óra között a Szemlő-hegyi-barlangnál (-ban).
Vezeti (többnyire) Szenthe István (és Kraus Sándor).
Főbb témakörök:
– barlangképződés
– formakincs és értelmezése
– barlangfeltárás lehetőségei
– klímaváltozás („jégkor”) emlékei
– kitöltések és értelmezésük
– régészeti lehetőségek
– barlangjárás veszélyforrásai
– műszeres vizsgálatok
– dokumentáció, térképezés
– egyes barlangok földtani viszonyai
és ezeken kívül bármi, ami hozzátartozik.
TÉGED IS SZERETETTEL VÁRUNK!