[Látó, 2010. január]
Kezünk naponta nyitogat
ablakokat, ajtókat,
dobozokat és leveleket;
és valami mégis bent reked.
Hang vagy egy moccanás
a fedél alatt.
Föl nem bontott szándék
névtelen marad.
Növekszik és omlik képzelt tetők orma.
A réseken folyton átkúszik a volna.
A másik világ befalazva, kizárva,
rávetül pórusaink vakablakára.
Látó Szépirodalmi Folyóirat