[Látó, 2010. január]
Az évek
pára-könnyűvé,
majdnem átlátszóvá tettek.
Belélegezlek,
kilélegzel.
Ha szűkül a tér,
zihálásaidban fogyatkozom,
levegő-kapkodásaimban sodródsz.
Olykor arra gondolsz,
ha visszatartanád magad,
mint a gázkamrába zártak,
fuldokolnánk-e hallgatag?
Látó Szépirodalmi Folyóirat