Határ
Szürke fény esik
az ablak üvegére
Kint és bent sötét
Hattyú
könnyű szárnyakon
lebeg a hó valamit
még nem mondott el
Létezés
nincs veled és nincs
nélküled és nincs semmi
ami old vagy köt
Sirály
Sirályként csap le
világra a hó Tépi
a múlt nyomait
Sóhaj
Nádszál az ember
a teremtés leggyöngébb
nádja Téli éj
Töredelem
Bántalak ahogy
kisgyerek üti anyját
a szeretetért
Sors
Eloldta magát
egétől a madár a
zuhanás hívta
Próbálkozás
Még méricskéli
a távolságot de az
ideje lejárt
Roppanás
Belemerül az
alkonyodásba Léte
kődarab árnya
Gyöngédség
Tenyérbe veszi
Simogatja mielőtt
összeroppantja
Állapot
Meg sem próbálja
érteni – elmondhatón
túl van ami nincs
Jelenés
Megint a hangod
most fölrángat a földről
tiszta az arcom