Hubay Miklós
Pápavárók
avagy: Akik ördög
nyelvén dicsérik Istent
Történik 1999-ben,
egy kis magyarlakta faluban, túl a Kárpátokon.
SZEREPLŐK
Sándor (vőlegény, már nem is olyan
fiatal)
Erzsi (menyasszony, már ő se nagyon
fiatal)
Botondka (kisfiuk, már iskolás korú,
nincs megkeresztelve)
Egykori plébános (szent cselekedetektől
most eltiltva)
Új pap (a nemzetállam érdekeit
képviseli az Egyházban is)
Fagylaltárus (egy feloszlatott
szerzetesrend bujdosó, felszentelt papja)
Érsek (legnagyobb egyházi méltóság, e
falu szülötte)
Református pap (egy erdélyi falu
protestáns prédikátora)
Borbála néni (az Érsek édesanyja,
szívbeteg)
További szereplők: harangozó, szavaló
kislány, gyerekek, rendőr és falubéliek
Argumentum
A kis csángó faluban hírét veszik,
hogy jön a pápa az országba. Egy beteg asszony, kinek a fia
főpap a fővárosban, levelet írt fiának, hogy a pápát hozza
el hozzájuk. Nagyon felgyűlt a baj náluk, mivel anyanyelven
most már nem engedélyezik a szent cselekvényeket. A magyar
nyelvet az ördög nyelvének mondja az új pap a szószékről,
bár maga is e magyar falu szülötte; a gyerekek nincsenek
megkeresztelve; a házasulandó párok nem hajlandók idegen
nyelven kimondani a „holtomiglan-holtodiglan”-t, bagóhiten
élnek; a halottakat nem tudják elsiratni; és az öregek
nehezen halnak meg a szentségek felvétele nélkül. Az egész
falu készül a pápa fogadására, csak az új pap gúnyolódik
ezen a hitükön, hisz ő tudja legjobban, hogy a pápát
idehívó levél el se ment, és különben is, a pápának a
hosszú hónapok egyeztetésével elkészített programjában
semmiféle találkozó nem szerepel római katolikus híveivel,
azaz az ország magyarjaival. A pápa áldását váró fiatal
párt inzultálja az új pap, letépi a menyasszony
mirtuszkoszorúját, melyet szerinte már nem viselhet. Ám a
kétségbeesés mélypontján feltűnik a hágók felől jövet
egy vándor fagylaltárus (fagylaltoskordélyával játssza ki a
rendőröknek falu köré vont vesztegzárát, és előpakolva
kis kocsijából a mise kellékeit, ő pótolja az elmaradt
pápai látogatást). Valamelyik feloszlatott szerzetesrend
felszentelt papja lehet. Még a gyerekeknek is meghozza azokat a
játékokat, amelyeket karácsonyra kértek. A gyerekek
szájából hangzik el először, hogy „Megjött a Jézuska!”
Annak az abszurdumnak a híre, hogy egy magyar faluba a pápa
helyett maga Jézus Krisztus jön el, riadalomba hozza az egész
államapparátust.
Még az hiányzik, hogy az ország
diplomáciájának egy ilyen nagy haditettét, mint amilyen a
római pápa fogadása, egy méghozzá nem is katolikus jellegű
országban, a nyugati nagy lapok azzal a szenzációval fújják
fel, hogy az ország római katolikusaihoz Jézus Krisztus jött
el! A fővárosból is megjön az érsek, persze egyedül, és
beteg édesanyja mellett megtalálja a lelki békéjét: itt
marad szülőfalujában, magyar papnak. Édesanyjának
koszorúérpanaszai is múlóban vannak, mióta megint szabadon,
anyanyelvén dalolhat.
Ennek a kis színdarabnak a gondolata akkor
merült fel bennem, amikor egy romániai magyar lapban, kevéssel
a pápalátogatás után, Fodor Sándor szívbe markoló
vezércikkét olvastam. Azt írta meg, hogy milyen fájdalmat
okozott az ottani magyarságban, hogy egyházuk főpapja,
látogatóban náluk járva, szinte semmibe vette katolikus
híveit. Nyilvánvalóan diplomatikus meggondolásból: a
katolikus ott a magyart jelenti.
Hamarosan szerencsém volt Moldvában
járva, Jászvárosban beszélnem a metropolitával egy ebéd
során a környékbeli csángó falvak vallási és nyelvi
helyzetéről. És Rómában is sikerült értekeznem e
tekintetben tájékozott vatikáni személyiségekkel. Minél
többet tudtam meg, annál inkább kötelességemnek éreztem,
hogy ebben a fájdalmas ügyben megpróbáljak drámaíróként
én is szót emelni.
Látásom romlásával az írói munkában
is segítségre szorulok.
Köszönöm Szalóky B. Dánielnek
mindennapos odaadó támogatását, hogy e rövid dráma hosszú
ideig tartó megírása során kölcsönadta szeme és szelleme
világát.
SZÍNI
EXPOZÍCIÓ
A színház előcsarnokába érkező nézők
még meglephetik azokat a munkásokat, színpadi díszítőket,
falusi fiatalokat, akik a színházat is igyekeznek ünnepi
díszbe öltöztetni. A nézőtéren is folyik még a munka. A
színpad dekorálása be sincs fejezve. Színes
villanykörtékből füzért gyújtogatnak a bejárat fölött. A
nyitott rivalda mögött fából ácsolt diadalkapu. Egy lány
virággal, szalagokkal díszíti. Egy legény pedig létra
tetején ülve festi a kapu felső ívére, helyesírási
hibákkal: „Isten álld meg szentatyánkat!” A készülő
diadalkapu mögött könnyű előfüggöny, ezen egy falu
madártávlati képe látszik (naiv festők stílusában).
A különös csak az, hogy egyelőre – a
kezdésig – ezek az előkészületek néma csendben folynak.
Még a kopácsolások zaja sem hallatszik. Egy serdülő leányka
vasárnapi puccparádéban néha kiszalad a színpadra, meghajol
vagy pukedlizik: szavalni készül (sőt szavallani), de hangot
sem ad ki. Visszafut a színfalak mögé. Egyszer utána jön az
édesanyja is, csak hogy megigazítson valamit lánykája
ruházatán. Aztán mindketten meghajolnak a közönség felé,
és kimennek a színről. Hosszú csend.
I. felvonás
Sándor (a létra tetejéről) Mi ez a
csend?
Erzsi Napfelkeltekor mindig egy percre beáll a
nagy csend. Ilyenkor hallani lehet az égből az angyalok
muzsikáját.
Sándor Az angyalokat én nem hallom. Úgy
látszik, ez az újonnan nyakunkra hozott fiatal
tisztelendőcske, nagy ügybuzgalmában, most már az angyaloknak
is megtiltotta, hogy anyanyelvünkön énekeljenek.
Erzsi Az angyaloknak azért mégse mondhatja,
hogy ők is az ördög nyelvén fújják az Isten dicsőségét.
Sándor És nekünk miért mondhatja?
Erzsi Miért, miért. Mert jött a rendelet a
fővárosból. A nagypaptól.
Sándor De hisz az érseknek is ez az
anyanyelve, falunkbéli. És most azt állítja, hogy őt az
édesanyja az ördög nyelvén tanította meg imádkozni? Nézd!
Verem be a szeget, és a kopácsolás se hallatszik. Mintha
bársonyba burkolták volna a kalapács fejét. A nap mikor kel
föl?
Erzsi Várja a kakas ébresztőjét.
Sándor Talán a kakasnak is befogta a csőrét
az új papocskánk, mert ő is magyarul szeretne kukorékolni.
Erzsi Annak ugyan nem fogja be, mert kivágja
neki mind a két szemét. A kakas olyan…
Sándor Mi mért nem vagyunk olyanok? (Csend.)
Erzsi Rosszul jár a kakas órája. Csakugyan,
milyen csend van.
Sándor El is fáradtak már a népek a napok
óta tartó nagy készülődésben.
Erzsi Hát nem is jön ide mindennap a pápa.
Egykori plébános (be. Amíg fel nem
függesztették papi funkcióiból, hosszú időkön át ő volt
a falu plébánosa. Mostanában házról házra járván verseket
olvas a gyerekeknek, így pótolja az iskolákban betiltott
anyanyelvi oktatást. Hiányzik neki, hogy nem misézhet, és az
egykori nyájának hiányzik, hogy nincs, aki anyanyelvükön
gyóntassa, temesse őket. Ám a tiltó, büntető ex divinis az
egyházi hatóságtól jött, s ennek engedelmességgel
tartozik.)
Sándor Jó lesz ez így, tisztelendő bácsi?
Erzsi Hány dö betű kell ahhoz, hogy a jó
Isten megáldja a pápát?
Egykori plébános Teológiai kérdésekben
nekem tilos állást foglalni. Attól el lettem tiltva. De még
ha mostohafia lettem is az egyházamnak, örvend a lelkem, ha azt
olvashatom (énekelheti is), „Isten, áldd meg
szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!” Áldja is meg mind
a két kezével! Ámen!
Sándor Ennek szívből örülök, de nem is
teológiai szakvéleményt kérek a plébános úrtól, hanem
hogy azt mondja meg, nem vétettem-e a magyar helyesírás
szabályai ellen, mert azt nagyon nem akarnám. És ez ugye nem
tartozik a teológiára.
Egykori plébános Dehogyisnem, hát ott fent
az Istennek, az Istennek mióta van farkincája?
Erzsi Amióta megszűnt a magyar iskola
nálunk, azóta az „s” betűt mi is ilyen farkincával
írjuk.
Sándor (gyorsan letörli az Isten „S”
betűje alól a farkincát)
Egykori plébános Hát így már istenesebb.
Sándor Meg aztán abban sem voltunk biztosak
Erzsivel, hogy hány „lö” és hány „dö” kell az Isten
áldásához.
Egykori plébános A „lö”-ből elég egy
is…
Sándor De a „dö”-ből kettő is kell!
Úgy van-e?
Egykori plébános Úgy bizony!
Erzsi Mondtam én. (A legény kijavítja a
hibákat, Botondka bejön.)
Egykori plébános Bori néni hozza ide nekünk
a pápa őszentségét. Megírta a fiának, aki a fővárosban ma
reggel fogadja a pápát, hogy legfőbb pásztori
vizitációjának első állomása a mi falunk legyen, mert ő
sem akar bűnbánat szentsége nélkül meghalni. Kinek gyónjon,
amikor most már minden gyóntató pap befogja a fülét, ha
anyanyelvén mer megnyikkanni előtte a bűnös lélek?
Sándor És ha a pápa is befogja a fülét a
szavunkra?
Egykori plébános (kis zavarban) Jézus
Krisztus helytartója nem teheti. Ezt nem teheti.
Erzsi És ha a pápát is megtévesztik?
Egykori plébános A pápa csalhatatlan! Ez
már dogma. Ha nem hiszed: elkárhozol.
Sándor Meg aztán nem is ért magyarul.
Egykori plébános Wojtyla pápa minden nyelven
tud. Újévkor hallgasd meg, száz nyelven mondja el, hogy BUÉK!
Erzsi Nincs is száz nyelv a világon.
Egykori plébános Ő a már kihalt népek
nyelvét is beszéli. Folyékonyan. A latint, a sumért, az
arámeust… Megtanulta.
Sándor Hát akkor tanulja meg a magyart is,
mert az is holt nyelv leszen nemsokára.
Bori néni (kijön az előfüggöny mögül,
mintha az ágyából lépne ki) Arra riadtam föl rettentő
rossz álmomból, hogy: Istenem! vajon elérte-e hívó levelem
az én nagypap fiamat ott, a messzi fővárosban? Hisz már itt a
postán is felbonthatták kíváncsi vagy ellenséges kezek:
vajon mit írhat egy szegény parasztasszony egy főpapi
fejedelemnek, egy szem fiacskájának? No, lássuk csak! Azt
írtam, na, ha olyan kíváncsiak, megmondom én, hiszen nem
titok: „Édes jó kisfiam, akit nagy méltóságodban
atyámként tisztellek, azt mondják a rádióban, hogy
országunkba jön a római pápa őszentsége. Te, aki közel
állsz hozzá, említsd meg neki szülőfaludat. Sehol olyan
szükség nem lehet rá, mint itten: kereszteletlenek az
újszülöttek, áldás nélkül maradnak a fiatal párok, és a
te anyád is csak azért van még életben, mert nem tud meghalni
a haldoklók szentségének felvétele nélkül. De hogyan is
valljam meg bűneimet? Ujjaimmal mutogassam a gyóntató papnak a
parancsolatokat, amik ellen vétkeztem? És azt is, hogy
hányszor? (Mutogat.) Jaj, édes fiam, félek az örök
tűztől, és még inkább attól, hogy nem talál nyughelyet
szentelt földben a testem, mint tavaly az öreg harangozóé sem
– hisz ismerted őt… Hányszor felmásztál a toronyba te is,
hogy segíts neki húzni a nagyharangot.” (Megrendülten.)
Én a pokolba kerülök, de szeretném, ha főpap fiam a mennybe
jutna.
Sándor Akkor maga sohase fogja látni őt.
Bori néni Ő ott fönt a nagy boldogságában,
Ábrahám kebelén, ezt észre sem fogja venni. De nekem az
örök tűzben is az lesz a legnagyobb büntetésem, hogy többé
nem látom őt. Álmomban már ott égtem… Ugye, jön már a
fiam? És hozza a szentatyát is? Mondják már, hogy így lesz!
Sándor Várjuk ki a sorát! Előbb a
fővárosban kell leszállnia a római repülőgépnek. Ott van
az ünnepélyes fogadtatás… Gondolja, hogy olyan hamar
elengedik őt ide, csángó magyarjaihoz?
Erzsi De hát mi is mennyire várjuk őt, hisz
évek óta nincs, aki megáldja a mi házasságunkat Sándorral.
Sándor És hogy megkeresztelje a mi nagyocska
fiunkat.
Egykori plébános Hát még mindig pogány a
kis Botondka? Hány esztendős? (Botondka édesanyjához
bújik.)
Erzsi (anyatigrisként) És Jézus
Krisztus hány éves volt, mikor Keresztelő János megmerítette
őt a Jordán vizében?! (Az egykori plébános rosszalló
gesztusára.) Jaj, nem akarom én az Isten fiához mérni a
mi kis Botondunkat, de legalább nyiladozó ésszel hajtja majd
fejét a keresztvíz alá, és ő maga fog válaszolni a pápa
őszentségének, amikor megkérdi tőle, hogy „Na, kisfiam,
ellene mondasz-e az ördögnek?”
Botondka (anyja szoknyája mögül
harsányan, szinte férfiasan) Ellene mondok.
Bori néni Ennek a gyereknek is ágyban volna
még a helye ilyen kora reggel.
Sándor Ma éjszaka nem aludt itt senki. Talpon
volt az egész falu. A gyerekek is.
Egykori plébános Ha a gondviselés úgy
akarja, és csakugyan ide jön a pápa, ebbe a kis magyar faluba,
el fogja igazítani számos bajunkat. Még titeket is
összeadhat, ha én már nem tehettem meg.
Erzsi Jaj, mióta őrzöm már ládámban szép
fehér menyasszonyi ruhámat, fátyollal, mirtuszkoszorúval! Azt
öltöm fel a pápa tiszteletére.
Egykori plébános Nagy napra virradunk ma. Jó
ezer év óta hány millió ősünk tekintett a hasadó hajnal
fényébe, és imádkozva várta a nap fölszentülését!
Köszöntsd te is, édes fiam, az ősi imádsággal, mindnyájunk
nevében.
Sándor Engem itt a létra tetején elsőnek
ér el a születő nap arany sugára! (Csakugyan, Sándor már
az első sugarak fényében áll. Elkezdi énekelni a
hajnalköszöntőt, majd leszól.) Segítsen már, Bori néni
kedves, hisz maga volt mindig a falu legszebb hangú dalos
pacsirtája. Miért nem énekel már a felkelő napnak:
„Hajnal, Hajnal…” (Énekel.)
Bori néni Ne csúfold már az öregasszonyt!
Erzsi Rajta, kedves Bori néni! (És már
Erzsi is bekapcsolódik az énekbe.)
Bori néni Nem énekelhetek én már,
gyermekeim, és jobb volna, ha ti is elnémulnátok. Jaj, megint!
A szívem…! Egy vasmarok kezdi szorongatni! (Befordul a
függöny mögé. Az egykori plébános aggodalommal megy
utána.)
Erzsi Menjek én is utána?
Sándor Nem a koszorúerek fojtogatják őt,
ahogy az orvos mondja, hanem az a sok-sok szép ének, amit nem
tud többé kidalolni… Ezek fonják körül az ő szívét…
Fojtogatják. Hagyjuk őket. Most sírja el szegény a legnagyobb
bánatát az öreg tisztelendőnek, hogy épp a fia, egyetlen
szerelmetes fia forrasztotta torkunkra az anyanyelvünket. De az
enyémre nem! (Kiereszti a hangját.)
Botondka (előugrik) Vigyázzon,
édesapám! Jön az új pap! (Elszalad, de közben fújja ő
is a hajnalköszöntőt.)
Sándor Ebbe nem szólhat bele az új pap! Ez
nem templomi ének. Ezt mi még a pogány őseinktől
örököltük. (Folytatja még harsányabban a
hajnalköszöntőt.)
Új Pap Beleszólhatok, mert meg van írva,
hogy ne csak az Isten házából űzzétek ki az ördögöt,
hanem a disznóólakból is.
Botondka (előugrik) Hol van ez
megírva?
Új Pap Hallgass, te pogány.
(Ekkor már a nézőtér elsötétült. A
létra tetején Sándor már napfényben fürdik. Az ég is
felragyog az előfüggönyre festett falu fölött – az eladdig
bársonyos csendbe fülrepesztő kakaskukorékolás hasít bele.
Ez jelzi: kezdődhet az előadás. E pillanattól kezdve minden
hangos lesz: a kopácsolás, a kutya, a kakas, a borjú, a
disznókonda. Sándor a felkelő nap fényébe néz merően.
Amint József Attila mondja, a gyerekek is „kipörögnek a
napvilágra”. Kisfiúk, kislányok szaladnak elő, némelyikük
kezében lekváros kenyér vagy csuporban tej, és sorra leülnek
a rivalda szélére, zsinatolnak, harangoznak a kis lábaikkal. A
legtöbbjükön sportcipő, de akad nagyobb testvértől
örökölt bakancs is. Van, aki dugdossa a meztelen lábát vagy
éppen mutogatja: tiszta, megmosta. Az ágon helyüket kereső
verebek módjára lökdösődő gyerekek szavai talányosan
hangzanak első hallásra, mert játékosan „V” betűkkel
tűzdelnek meg minden szótagot. A zsivajgó gyerekek szavai:
Evez ivitt avaz évén hevelyevem! Mevenj ovodávább avadjávál
nevekevem ivis evegy kivis tevejevecskévét.)
Sándor De belejöttetek a madárnyelvbe!
Botondka Evez nevem mavadávárnyevelv. Evez
avaz övördövög nyevelveve.
Erzsi Mondd magyarul, nem értem!
Botondka Ez nem madárnyelv. Ez az ördög
nyelve! Mert mi most már ördögök vagyunk, édesanyám.
Ivigavaz.
Gyerekek (tömör kórus)
Övördövögövök vavagyuvunk.
Sándor Na, kis tisztelendő úr, látja,
betelt a maga prédikációja rajtunk. Az ördög nyelvén
zsinatolnak már a csángó gyerekek.
Új pap Itt most már mindenki az Isten
szolgáját gúnyolja?
Erzsi Nem szolgál örömére? Most már senki
sem kételkedhet az új plébános úr prédikációjának
igazságában… ivigavazsávágávábavan.
Új pap Cselekedetnek is ördögi az, amit itt
ellenem csináltok! Sátánfajzat! Várjatok csak, ti kis pimasz
kölykök! (A falu minden rádiójából, így a Sándoréból
is a létra tetején, egyszerre megszólal a Christus vincit
diadalmas zenéje. Mindenki felfigyel.)
Sándor (kisrádióját füléhez tartva)
Most szállt le a fővárosban.
Erzsi Rohanok öltözködni. (El.)
Harangozó (fülén a rádióval) Most
csókolta meg a repülőtér betonját. A harangot mikor húzzam
meg?
Sándor Amikor majd a toronyból meglátja,
hogy jön a fehér helikopter… Talán most mondják meg neki az
úti programját, hogy jönnie kell ide hozzánk is… ahol
különben a madár se jár.
Harangozó És hányfelé várják még őt?
Sándor Gyulafehérváron biztosan. Tartozik
ezzel Márton Áron emlékének. Onnét hurcolták el őt
börtönbe.
Új pap (mint a végzet, úgy szól a szava,
az ítéletet mondja) „Tizenhat év fegyház. Életfogytig
kényszermunka.”
1. Falubeli Akkor Máramarosszigetre is el kell
mennie a pápának. Hogy oda meg mi a csudának? Hát ott
raboskodott, ott fagyoskodott egy köves cellában a szent
életű Márton Áron.
Új pap „Tizenhat év fegyház. Életfogytig
kényszermunka!” Ezt kapta.
1. Falubeli Most meg idegenforgalmi
látványosságot csinálnak a börtönéből. Japán turisták
borzonghatnak valutáért azokban a cellákban. Ott csókolja meg
a pápa a börtön betonját!
Új pap (felnevet) Azt várhatjátok!
2. Falubeli És Temesvárra, ahol egy másik
keresztény vallás bátor papja azt a forradalmat indította el,
amely végre véget vetett országszerte a bolsevizmusnak. Ott is
meg kell hajtania a fejét őszentségének.
3. Falubeli (bekiabálja) Nagyváradra!
Nagyváradra! Ahol a mindenki által oly hőn szeretett Tempfli
atya várja őt, aki immár nyolcvanegyedik megyéspüspöke
Szent László városának.
4. Falubeli A pápa jöttére Szent László is
kiszáll a sírjából, mint hajdanán…
Egykori plébános (kirobban Bori néni
házából) És felpattan érc lovára… Arany János
megírta: „Egy ugrás a Kálvária / És kilenc a
Királyhágó; / Hallja körme csattogását / A vad székely és
a csángó.”
Új pap Ti-tá-tá-tá-ti tá-tá-ti-tá. (Nevet.)
Egykori plébános (hangot vált, új
paphoz) Mondja már, kedves paptársam, oly ellenmondásosak
az értesülések, végül is remélhetjük, hogy falunkba jön a
fővárosból az érsek úr?
Új pap Na, végre-valahára, hogy nem a római
pápát kérik rajtam számon, hanem csak az érsek urat. (Nevet.)
Egykori plébános Hozza a pápát vagy nem
hozza, de őt magát nagyon várja az édesanyja. A
plébániáról tud maga telefonálni az érseki hivatalba?
Új pap Természetesen!
Egykori plébános Várja a fiát. Jöjjön
hát! Jöjjön! (Új pap megérti, és elsiet.)
1. Asszony A pápa első útja mindenütt a
Szűz Mária-kegyhelyekhez vezet, hát van-e csodatevőbb
Mária-kép a világon, mint itt nálunk a Radnai Szent Szűz?
2. Asszony A Radnai???
1. Asszony Hát igen!
2. Asszony És a Csíksomlyói? Minden
pünkösdkor tízezren megyünk oda zarándokolni.
3. Asszony (akinek még jobban fel van
vágva a nyelve) Ma reggelre talán már kicsípte magát ő
is, a Boldogasszony, hogy fogadja szent fiának földi
helytartóját.
Egykori plébános No, no, kedves húgom!
Azért így nem beszélünk!
3. Asszony Mért, talán nem a helytartója?
Egykori plébános Az, de nem mondunk olyat a
Szent Szűzről, hogy… (Lenyeli, nem mondja ki.)
1. Asszony És itt van ez a mi oltárképünk.
Azért kellett dugdosni, mert csodát mívelt: ha megszólalt a
„Hol vagy, István király”, máris könnyezni kezdett,
ezért van most eldugva az oltárkép, és ezért nem szólal
többet a Szent István-himnusz.
Erzsi (hangja messziről hallatszik.
Énekel.) „Öltözködöm fehérbe, fehérbe / Fehérgalamb
képébe…” (Megjelenik fátyolban, fején
mirtuszkoszorú.)
Sándor Erzsikém, ilyen szépnek még sosem
láttalak!
Erzsi Öltözz te is ünneplőbe! Siess! (Sándor
el.)
Nép (mindnyájan felderülnek, suttogva)
De szép a menyasszony! (Erzsi élvezi a csodálatot, még
egy-két tánclépést is tehet. Botondka felkapja a menyasszonyi
ruha uszályát, és boldogan viszi utána.)
Új pap (jön ki a parókiáról, szembe
találja magát a kacagva táncoló menyasszonnyal.) Hát itt
már mindenki elveszítette az ép eszét? Hogy menjen a pápa
Temesvárra, Nagyváradra, Kukutyinba zabot hegyezni! És még
hova nem? Itt meg mirtuszkoszorúval, fátyollal, liliommal jön
a „szűz” menyasszony, és hozza a sleppjét a kamaszodó
zabigyereke.
Egykori plébános Moderálja magát,
tisztelendő úr!
Új pap Talán még a templomba is beengedjem
ezt az egész falu tudomásával vadházasságban élő
nőszemélyt? És még az egyház fejétől várnának áldást
az ágyasságukra?
Egykori plébános Wojtyla pápától
megszoktuk már a meglepő cselekedeteket. Mint Krisztus
urunktól egykor az evangéliumi paradoxonokat. „Boldogok a
tiszta szívűek…”
Új pap Hát maga is azt hiszi, vén eszement
tisztelendő, hogy akik feldíszítették ma reggelre ezt a
koszos falut, azok a tiszta szívűek?
Egykori plébános Szívből hiszem. És ők
lesznek azok, akik meglátják az Istent.
Új pap Hát akkor tudják meg, hogy az Isten
nem engedte meg, hogy maguk ördögi szándékkal netalán még
csúfot űzzenek itt Szent Péter utódjából! Gondoskodott
róla, hogy felfuvalkodott, ostoba tervük meg ne valósulhasson.
Még levelet is írogattak. (Előhúzza reverendájából a
levelet.) Ilyen levelekkel ostromolták volna? Hát azt
hiszik, az Isten tűri azt, hogy idecitálják földi
helytartóját?
Egykori plébános Hogy kerül a tisztelendő
úrhoz ez a levél?
Új pap Elkoboztam! Még idejében.
Szavalólány Akkor én kinek fogom elszavalni
a Rab gólyát?
Új pap Ostoba pápavárók, most felsültetek,
mi?! Hiába öltötte föl ezt a lakodalmi maskarát, Erzsi
asszony.
Erzsi (a beállt csendben elkezdi még
messzezengőbben fújni a dalt. Körben a meghunyászkodva
földön kuporgó gyerekek vele együtt zümmögik.)
„Öltözködöm fehérbe…”
Új pap A szüzesség mirtuszkoszorúja! (Letépi
Erzsi fejéről, és messze hajítja. Mindenki elhallgat. Erzsi
felsikolt és elfut.)
Egykori plébános Mit csinált, tisztelendő
úr?
Botondka (talán csecsszopós korából
maradt becéző szó fakad föl benne) Anyucikám… Jaj,
édesanyám! (Anyja után fut.)
Új pap Hová futott – bolond fejével?
Falubéli A vízimalom felé!
Új pap Szólani kéne a gyerekeknek, hogy
hozzák vissza… Hisz ugye hát nem történt semmi. (Magyarázkodni
akar.)
Sándor (vőlegényi díszben, virág a
gomblyukában) Erzsike! Erzsikém! Merre vagy?
Egykori plébános Elrohant világgá
szégyenében.
Egy gyerek (megtalálta a mirtuszkoszorút)
Tessék, Sándor bácsi, itt van Erzsi néni fehérkoszorúja. (Odaadja.)
Új pap Az úgy volt…
Sándor Maga ezt letépte a fejéről? (Csend.)
Az Isten ne adja, hogy eleméssze magát az, aki Isten előtt a
hitvesem, mert én akkor magára gyújtom a parókiát! (Csend.)
A gyerekek (egyenként különböző
irányokból érkeznek vissza. Egyik-másik már szipogva.)
Nincs. Nincs. Én elmentem a vízimalomig. Erre sincsen. (Leülnek.)
2. Asszony (szinte fennakadt szemmel) A
csíksomlyói Boldogasszony képén meglátjátok majd a könnyek
patakzását.
1. Asszony Újrakönnyező Mária-kép lesz ez
a mienk is.
3. Asszony Lesz kit siratnia. Szegény Erzsike
mindig vitte a gyöngyvirágot Szűz Máriának a májusi
litániákra.
Egykori plébános Vénségemben még én is
azt hittem, hogy most megérem azt a napot, amikor minden rendbe
jön. Ma diadalkapu, virágfüzér, pápai himnusz, sőt még
talán a magyar himnusz is. De nincs megváltás. Holnap
ugyanazok a rendőrök, tanfelügyelők és érsekek, ugyanazok a
megfélemlített szülők és anyanyelvükön írni-olvasni sem
tudó gyerekek. Pedig milyen sugárzóan sütött le a nap erre a
reggelre! Azt ígérte, hogy ez lesz életünk legszebb piros
betűs ünnepe. Eljön hozzánk Krisztus helytartója.
Sándor De volt legalább egy napsütéses
napunk. A háromszázhatvanötből egy nap. Egyetlen piros betűs
nap. Amiért már érdemes élni.
1. Falubéli És attól nem félnek ott
Rómában, a Vatikánban, hogy ha a főpásztor így faképnél
hagyja híveit, azok áttérnek valamelyik protestáns hitre?
2. Falubéli Én áttérek kálvinistának vagy
unitáriusnak. Azok is magyar vallások. S jön velem a fél
falu. Mint a reformáció idején, amikor Dávid Ferenc
prédikálta, hogy: Egy az Isten!
1. Falubéli Bizony így volt ez akkor is,
egész falvak hagyták el a római egyházat.
Református pap Érzem én, hogy milyen nagy
keserűség lett úrrá a szíveteken, de elkeseredésében ne
váltson senki hitet.
Egykori plébános Ön kicsoda?
Református pap Én nem tartozom a római
egyházhoz. Kálvinista papja vagyok egy Kárpátokon túli
falunak. De nem akartam elmulasztani azt az egyedülálló
alkalmat, hogy itt találkozhassam azzal, akit én e század
legnagyobb erkölcsi tekintélyének tartok.
Egykori plébános A pápát? Ön?
Református pap Én Németh Lászlónak a
drámájából, a VII. Gergelyből tanultam a pápaság
tiszteletét.
1. Falubéli Luther is elkeseredésében
csinált hitújítást, amikor látta, mi folyik Rómában.
2. Falubéli A németek lettek lutheránusok.
1. Falubéli Akkor szombatos leszek, zsidózó!
Székelyföldön az is magyar vallás.
Egykori plébános Hát hány vallást akar
maga fölvenni még?
1. Falubéli Megférnek egymással. Erdélyben
mindig megfértek egymással. Amikor a franciák fürödtek a
hugenották vérében, mi a tordai országgyűlésen törvénybe
hoztuk, hogy a hitéért senkit bántódás nem érhet. (Nekibuzdulva.)
Hát jöjjön ide az a Wojtyla, ha meg akarja tudni, hogy mi az
ökumené!
2. Falubéli Az is egy új vallás?
1. Falubéli Hogy volna új, amikor Erdélyben
már négyszáz éve megvan?
2. Falubéli (kötekedve) Ezt is
magyarok találták ki, ugye? Mint a gyufát. (Röhög.) Meg
a golyóstollat. Meg a Rubik-kockát!
1. Falubéli Meg az atombombát.
2. Falubéli Ebben az országban mi, magyarok
vagyunk szinte egyedül római katolikusok.
1. Falubéli Ha megengedik.
2. Falubéli Mit?
1. Falubéli Hát hogy gyakorolhassuk a hitet
magyarul.
2. Falubéli Ha megengedik a katolikusoknak,
hogy magyarok legyenek.
1. Falubéli És a magyaroknak, hogy
katolikusok legyenek.
(Csend. A letargia csendje. Ekkor,
valahonnan kintről, talán odafentről a templomtoronyból
vidáman megszólal egy kisharang. Nemcsak a toronybéli harang
szól, nemsokára csatlakozik hozzá egy csengettyű hangja is.
Ez közeledőben. Mindenki felfigyel.)
Hangok Mi ez? Csakugyan! Mi ez? (Nézik az
eget.)
1. Asszony Úgy látszik, a harangozó bácsi
meglátott valamit.
2. Falubéli Csak talán nem a pápa fehér
helikopterét?
1. Falubéli Vagy pedig rossz szemével egy
gólyát nézett annak.
2. Asszony Most ér ide a hangja is…
Kelepöl.
1. Asszony A gólya is kelepöl.
2. Falubéli De hisz ez csakugyan egy gólya!
3. Asszony De ez inkább csengettyűzik.
1. Falubéli Ki hallott már gólyát
csengettyűzni?
(Megérkezik az úton egy vándor
fagylaltárus kétkerekű kordélyával. Ő rázza kis
csengettyűjét. Szabad kezével hozza Erzsit.)
Fagylaltos Fagylalt! Fagylalt! Köszönöm,
hogy ilyen szép harangzúgással fogadnak. Fagylaltot tessék.
Tessék a fagylalt.
Gyerekek (boldogan körülveszik, egymás
szavába vágva mondják) Én csokoládésat, málnát,
málnásat stb. (Versengenek, hogy ki milyen ízű fagylaltot
tud kitalálni.)
Fagylaltos (kimeríthetetlen ládájából
osztja a tölcséreket) Itt a mogyorós! Nesze, a
csokoládé.
Sándor Erzsikém! (Már ölelkeznek.)
Új pap Derék ember maga, kedves
fagylaltárus! (Rázza a kezét.) Hazahozta a
menyasszonyt, akit annyira vártunk… Na ugye, hogy minden
rendbe jön?
Fagylaltos Neked milyen fagylalt kell?
Botondka Nekem nem szabad fagylaltozni.
Megfájdul tőle a torkom. Kisautót nem hozott?
Távirányítóst?
Fagylaltos (kotorászik a ládájában, s
előhúz egy kisautót) Nesze… És itt hozzá a
távirányító.
Botondka Épp ilyet kértem karácsonyra…
Írtam is a Jézuskának. Megkaptad a levelem?
Fagylaltos (megsimítja a fiú fejét)
Meg.
Botondka (rohangálni kezd) Meghozta a
Jézuska a kisautómat! Meghozta a Jézuska a kisautómat!
Tütü, mindenkit elütök!
Egykori plébános Tavaly is járt itt egy
vándor fagylaltos. Ő mondta pünkösdvasárnap a misét.
Bezárkózva az egyik parasztházba.
Fagylaltos Az apostolok is bezárkóztak Jézus
halála után ott, Jeruzsálemben. Féltek.
Egykori plébános Mi lett vele? Azzal az öreg
fagylaltárussal?
Fagylaltos Elhunyt.
Egykori plébános Annyira azért nem látszott
öregnek.
Fagylaltos Nem, és beteg sem volt. Ő már a
boldogok közt van, pálmaággal kezében.
Új pap És maga nem fél, hogy szintén
fagylaltoskordéval közlekedik errefelé? (Elmegy.)
Fagylaltos Ez most kérdés volt, vagy
fenyegetés?
Egykori plébános A zárt ajtókon át
megjelent Jézus, és azt mondta a tanítványoknak, hogy ne
féljetek…
Fagylaltos Hogy: Békesség veletek! Így
mondta. (Csend.)
Egykori plébános Hogy itt, a Gyimeseken a
vándor fagylaltárusok mind milyen jól ismerik a szentírást.
Kedves öcsém, te hol végezted a teológiát?
Fagylaltos A ferencesek szemináriumában. De
aztán szétszórtak minket.
Egykori plébános Jókor érkeztél ide. Az
egész falu nagy várakozásban volt ma. Egy kisfiú már rég
keresztelőjére vár. Ez a házaspár arra, hogy a pap megáldja
őket. Egy öregasszony szeretne felkészülni a halálra. Itt
kéne elvégezned ezeket a szent cselekvényeket.
Fagylaltos (stólát, kelyhet vesz elő)
A Gyimeseken vagy ötször is átvizsgáltak, de ezeket nem
találták meg. (Bori néni megjelenik legszebb vasárnapi
népi viseletében, mint egy királynő.)
Erzsi Bori néni, csak nem kelt fel az
ágyából?
Bori néni Már feldíszítettem az asztalt
ünnepi oltárnak. Csak nem fogom ágyban fekve várni
Jézusomat!
Harangozó (megérkezik, vállán egy
hatalmas vászontekerccsel)
Botondka Maga meg mit cipel, harangozó bácsi?
Harangozó Tizenhat éve őrzöm ezt az
oltárképet fenn a toronyban, eldugva. Akkor dobták ki a
templomból. Művészi alkotás ez. Szent István felajánlja
Magyarországot Szűz Máriának. Nem hagyhattam elveszni. Ha
jön a pápa, hadd lássa, nekünk milyen kincseink vannak.
Egykori plébános Ékesítsük fel ezzel most
Bori néni kis házát, ha már ez lesz nekünk ma reggel az
Isten háza.
Bori néni Erzsike, Sándor, ti is gyertek! (Maga
előtt beengedi őket.)
Botondka (távirányítós autója nyomában
megjelenik) Jövök én is.
Egykori plébános Én el vagyok tiltva minden
szentséges cselekvénytől: nem gyóntathatok, nem misézhetek.
De a miséző pap mellett, mint akármelyik ministráns
gyereknek, talán nekem is szabad szolgálni. Engedd meg,
testvérem, hogy ministrálhassak. Ezt a boldogságot ne tagadd
meg tőlem. Nálam nagyobb örömmel nem mondta még senki az
oltárhoz indulóban a ministráns fiú első szavait…
Fagylaltos Kezdjük. (Énekelve latinul
kezdi.) Introibo ad altarem Dei.
Egykori plébános (már könnyezve)
„Az Isten elé jövök, aki boldogsággal tölti el az én
ifjúságomat.” (Bemennek a házba. A ház körüli
figyelőpontokon láthatóvá válik az akcióra kész rendőrök
jelenléte.)
II. felvonás
Bori néni háza. Az archaikus
építkezés rendje szerint középütt magas fapillér tartja az
épület mennyezetét. Asztal, szép hímzett terítővel.
Előtérben az ágy. A hátsó falon felfüggesztve az
idemenekített oltárkép. Az ajtó csukva. Idebent: Bori néni,
Sándor, Erzsi, egykori plébános, Botondka vizes fejjel,
fagylaltárus és a falusiak. A néma szereplők a fal tövében
térdelhetnek.
Fagylaltos Megvolt az esküvő, megvolt a
keresztelő, az Isten elé készülők meggyónták bűnüket, ha
volt nekik, most már én is megadhatom az elbocsátó áldást
nektek.
Egykori plébános Csak ne hangosan tessék
énekelni, mert odakint biztos fülelnek a fogdmegek.
Fagylaltos Ezt szabad, ez latinul van. (Kiereszti
a hangját, és kiénekli a latin mondat minden
kacskaringóját.) Ite missa est! (A térden állók
feltápászkodnak, leporolják nadrágjukat.)
Sándor Köszönjük a látogatását,
főtisztelendő… fagylaltárus uram, lám, minden megvolt.
Bori néni Köszönöm én is, nagyon szép
délelőtt volt ez, és nem is törték ránk az ajtót, mint
tavaly.
Fagylaltos Elmondtuk a biztató szót, hogy: Ne
féljetek! És lám, nem is volt mitől.
Botondka (rázza vizes fejét) Én sem
vagyok már pogány, ha jöttek volna Heródes katonái, akkor
velem megjárják. Ellene mondok én most már minden ördögnek.
(Kintről elkezdik vadul verni az ajtót. Botondka riadtan
bújik anyja szoknyájához.)
Sándor Itt vannak a fogdmegek.
Bori néni Csak nem törik ránk az ajtót
megint?
Egykori plébános Bizony nem tudom, hogy az
ifjú plébános úr hogy is adna majd számot egy ilyen újabb
atrocitásról.
Sándor Ne is törődjünk velük.
Énekeljünk, Erzsikém!
Erzsi Szeretnék énekelni, de úgy vagyok,
mint álmomban, ha kiáltani akarok, és félelemből nem jön ki
hang a torkomon.
Egykori plébános Halkan, csak halkan. Nem
kell jobban feldühítenünk őket. Csendben imádkozzunk! (Csend,
csak a rendőrök dörömbölése hallatszik.)
Sándor Csak azért is daloljunk! Hisz élünk!
Magának van a legszebb hangja, Bori néni! Eressze ki!
Bori néni Tudod jól, engem örökre
megnémított az a parancs, ami éppen az én édes fiamtól
jött. Nem énekelhetjük többé a régi szép énekeinket, a
„Boldogasszony anyánk”-at, meg azt, hogy, „Hol vagy,
István király”, és azt, amit legjobban szerettem májusi
litániákon, azt az újat (halkan énekel): „Mi
asszonyunk, hazánk reménye, bús nemzeted…”
Sándor Rajta, Bori néni!
Bori néni (prózában) „Bús nemzeted
zokogva esd…” (Már ő is sír.)
Harangozó Amikor ezt énekelték a templomban,
még ott állt a főoltáron ez a gyönyörű festmény.
Bori néni Elsírtam magam.
Harangozó Sohase röstellje azt, kedves Bori
néni, hisz sokan állították, hogy magának a Szent Szűznek a
szeméből is kigördült a könny az ének hallatára. Eskü
alatt vallották, hogy látták Mária szeméből hullani a
könyűt. Ezért is kellett nekünk elsuvasztanunk a könnyező
Mária képét akárhová, csak senki se láthassa többé.
Nehogy valaki még azt találja mondani, hogy ilyen csodák esnek
meg a csángók földjén. Eldugtam hát a toronysisak lépcsője
alá.
Bori néni Szűz Máriának nem volt szabad
sírnia, és nekem se volt szabad többé szívből énekelnem (énekli):
„Bús nemzeted zokogva esd.” (Zokog.) Nem lehet, nem
szabad. Fáj a mellem itt belül. Miért nem jön az én fiam. Ha
megfulladok, akkor is (sikoltja): jöjjön!
Egykori plébános Jönni fog biztosan, hisz
megkapta a sürgető telefonhívást a plébániáról, hogy
beteg az édesanyja.
Bori néni Jönne ő biztosan, ha meghallaná
az én hívó énekszómat, mint gyerekkorában is, amikor
elcsatangolt. Mindig meghallotta. Kiállottam a kapuba, és
fújni kezdtem… Hallgassátok csak: „Gyere haza, édes
fiam…” Neki fogok énekelni. Ezt lehet, ezt szabad.
Erzsi Persze! Ez nem templomi dal. (Énekelni
kezdi.) „Erdő, erdő, de magas vagy, / Édes fiam, de
messze vagy…” (Fiúhívogató csángó népdal.)
Bori néni Ezt szabad, ezt még ő is
megengedi. (Valami nagy öröm tölti, el, és elkezdi
énekelni.) „Erdő, erdő, de magas vagy, / Édes fiam, de
messze vagy, / Édes fiam, de messze vagy.”
Sándor Harsányabban!
Erzsi És akkor te meg mért nem fújod?
Sándor (könnyeivel küszködve) Nekem
most sírnom kell. Anyukám is énekelte ezt. Mosogatás közben
a konyhában.
Bori néni „Azt az erdőt ki kén vágni, /
Édes fiam meg kén látni, / Édes fiam meg kén látni.”
Így? Így jó lesz?
Erzsi (könnyei közt) Így! Így! Így!
Botondka Kint már a rendőrök is sírnak.
Egykori plébános (mélán) Őket is
anya szülte. (Bori néni felkacag, és nevet és nevet…)
Legördült az a nagy malomkő Bori néni szívéről.
Erzsi Mindnyájan szabadabban lélegzünk.
(Halálos csend. A csendben halk kopogás az
ajtón.)
Sándor Bújj be! (Sándor kinyitja az
ajtót, és az áradó kinti fényben belép az érsek,
elképzelhető, hogy akár egyházi díszben. Az új pap
kísérte, aki most megáll az ajtóban.)
Bori néni Vártalak már, fiam. Elmúlt a
szorítás a mellemről.
Érsek Az ének segített, édesanyám?
Bori néni Igen. Kifakadtak szívemből a
dalok. (Halkan énekelni kezd a fiának.) A
legeslegrégebbiek is. Emlékszel? „Szántó pajtás, kis
madárkám.” Ezt az apád énekelte mindig. „Ha kél a nap
szép hajnala…”
Érsek Ez az!
Bori néni „Kezemben az eke szarva…” Nem
is tudom már.
Érsek Dehogyisnem.
Bori néni „Ekém előtt négy tulok jár…”
Érsek A négy tulok! A négy tulok! Itt jön a
négy tulok? Hogy is hívták őket, mondja már!
Bori néni Nem jut eszembe.
Érsek Fújja csak! Akkor majd eszébe jut.
Bori néni „Ekém előtt négy tulok jár…
Csákó, Szilaj, Gyöngyös, Boglár…”
Érsek Azokon a hosszú ünnepi miséken ülök
az érseki trónuson. Szól az orgona. A kórus is zengi a
magáét, és miközben hol a fejemre teszik azt a
püspöksüveget, hol leveszik rólam, én meg azon tűnődöm,
hogy hívták azt a négy jámbor ökröt otthon az istállóban.
Ki is hinné arról a vaskezű érsekről, hogy hol jár a
gondolata. Csákó, Szilaj, Gyöngyös, Boglár.
Bori néni „Megy az úton kis pacsirta. /
Odafent már magát kisírta.”
Érsek Nem győztem betelni ezzel, hogy
pacsirta – kisírta. Miért is szereti a gyerek úgy a
rímeket!
Bori néni Csákó, Szilaj, Gyöngyös,
Boglár.
Egykori plébános Apád szerette a jószágot.
Érsek Én is. Köszönöm, hogy segít
édesanyámnak.
Egykori plébános Ráérek. A tehénkék is
kedves teremtményei Istennek. Őket tisztogatva is szolgálom a
teremtőt. „Szépérzékem ott finomult borjúkefélésben.”
Ahogy a költő írta. De most már fogyatkozik hozzá az erőm.
A lélek kész volna, de a test… Tegnap is megszédültem,
mikor hordtam ki a trágyát az istállóból.
Érsek (magában) Csákó. Szilaj.
Gyöngyös. Boglár.
Egykori plébános Abba kellett hagynom. Nem
kaptam levegőt. És rajtam már az se fog segíteni, hogyha
valami szép szent nótára gyújtok. És számítsuk hozzá azt
a mindennapos hajnali felkelést is, hogy a magyar versek jó
ízére rákapassam a falu gyerekhadát, mielőtt iskolába
indulnának.
Érsek Honnan veszi az erőt ezekhez a hajnali
felkelésekhez? Hisz keserves megpróbáltatás lehet a
magunkfajta öreg csontoknak hajnali különórákat tartani a
nebulóknak. Álmos gyermekek közt törődni.
Egykori plébános A gyerekeknek sem könnyű
pitymallatkor kibújni az ágyból, bevallhatom, nekem meg egyre
nehezebb. Tudja, honnan merítem az erőt a hajnali
felserkenéshez? Arany Jánostól… emlékszik eminenciád arra
a kis versére: „Szeretem a reggelt, / Mikor a jegenyék
sudarára / Legelébb esik a / Születő nap arany sugára, / S
kiderűl a vidék, / Szine, illata, hangja föléled: / Tova
még, tova még! / Enyim a nap, enyém az élet…”
Sándor Segítség kéne magának ehhez a
munkájához, főtisztelendő úr.
Egykori plébános Az ilyen munkára nem
kerülnek ki mostanában segítőkész kispapok a
szemináriumból.
Új pap Nekünk ott jól a fejünkbe verték,
hogy nem érdemes döglött lóra patkót verni. Hajnali
órákban magyar versekkel tömni a kialvatlan gyerekek fejét…
Érdemes?
Egykori plébános Szépek azok a versek.
Új pap Tudom. Én is tanultam. Akkor épp meg
volt engedve. Most nincs megengedve. Húzd meg, ereszd meg. (Botondkához.)
Most milyen verset tanultatok legutoljára? A Talpra magyart? (Mivel
a gyerek konokul hallgat.) Elfelejtetted? Jól tetted. Én is
elfelejtettem… Petőfit… és ezt az egészet… Ők is
mindent el fognak felejteni. Ezért mondom én, nem érdemes
döglött lóra patkót verni.
Egykori plébános Ez a hajnali munka a
gyerekek és az állatok körül az egyetlen vigasztalásom
azért, hogy a nap felszentülésével nem misézhetek.
Érsek (nem könnyű neki, de kimondja)
Tekintsd semmisnek azt az eltiltást a szent cselekvényektől.
Tévedés volt. És van olyan tévedés, amely már bűn.
Egykori plébános Ha én ennek a tévedésnek
áldozata vagyok, hadd mondjam ki én a feloldozó szót az
érsek úr excellenciája számára! (A feloldozás jelét
megadva.) Ego te absolvo.
Érsek Mondhattad volna magyarul is.
Egykori plébános Az is a Szentlélek nyelve.
Érsek Mint minden nyelv. (Idébb inti az
új papot az ajtóból.) Domine! Diktálhatnék magának egy
levelet?
Új pap Parancsára! Kinek írjuk?
Érsek II. János Pál őszentségének.
Új pap Hallgatom.
Érsek (most fogalmazza meg életre szóló
döntését, tehát tagoltan) Szentséges Atyám!
Bocsánatáért esedezem, hogy a vendéglátás
kötelességeiről megfeledkezve elhagytam a fővárost, és
anyám betegágyához siettem. Hála Jézusnak, jobb erőben
találtam őt. Az újra tapasztalt anyai szeretet, zsenge
gyerekkorom emlékei és az istállóban a jámbor állatok, mind
hozzájárultak, hogy idehaza megleljem hitünknek azt a naiv és
legigazibb boldogságát, amit a betlehemi jászol előtt
éreztünk. Alázatosan esedezem, mentsen fel, Szentatyám,
minden magas hivatalomtól, és erősítse meg elhatározásomat,
hogy szülőfalumban anyám mellett szolgálhassak utolsó
éveimben. (Hangot vált.) És jöhet a protokolláris
befejezés. Le tudja ezt gyorsan fordítani latinra?
Új pap Már latinul írtam.
Érsek Ez igen, micsoda szinkrontolmács!
Új pap Mindig jelesem volt latinból.
Érsek Nekem is… (Felderül az arca.)
„Do-go-io végzetű nagyobbrészt csak nőnemű,
Új pap de az ordo és ligo, kardo, margo,
harpago,
Egykori plébános vele a septentrio,
Együtt mind hímnemhez tartozó…” (Nevetnek.)
Érsek Ha személyesen adja át a levelet,
számíthat rá, hogy a pápa elbeszélget magával. Ő is nagy
latinista volt. Rómában a katolikus egyetemeken egyre nagyobb
hiány van fiatal papokban. Elmennél?
Új pap Parancsára!
Érsek A szent hivatás vezéreljen! (Egykori
plébánoshoz fordul.) Te már megfáradtál, majd segítjük
egymást itt a faluban, verseket tanítunk a gyerekeknek, nekem
már sok kiesett a fejemből. Meg aztán a jószágot is
mindennap ellátni anyám háza táján.
Bori néni Látja, édes fiam, mióta maga
megrázta azt a kis ezüstcsengőjét, itt minden bajunk
múlóban van. Erzsikét hazavezeti a vízimalomtól. Botondka is
keresztvíz alá került végre, és én is felkészülhettem az
örök búcsúra, vagy arra, hogy még egy kicsit köztetek
maradhassak.
Érsek „Csend, béke, áldás, harmatozzatok!”
– ahogy Mécs László írja szép versében, melyben édesapja
emlékét idézi.
Őrmester (beront) Mi a fészkes fenét
fabrikálnak maguk itt össze! Most telefonálják a
belügyminisztériumból a rémhírt, egy világszenzációt. A
nyugati rádiók arról beszélnek, hogy a csángók földjén a
pápa helyett megjelent maga Jézus Krisztus. Micsoda blöff ez?
Hol van az illető? Ki találta ezt ki? Már csak épp ez
hiányzott! Én békén hagytam magukat, hogy temessenek,
kereszteljenek, és akkor ilyen álhírekkel etetik a nyugati médiákat.
Gyönyörű! Még hogy Jézus Krisztus! Egy ilyen koszos
katolikus faluban… A belügyminiszter majdnem infraktust
kapott, már a második nitroglicerint teszi a nyelve alá.
Egykori plébános Jézus Krisztus nem
először jönne a földre, az ő szegényei közé. Egy isteni
csoda mindig esedékes ott, ahol az igazságtalanság az egeket
veri.
Őrmester Hát itt is már mindenki csodáról
beszél? Ezzel kürtölik tele a világot, hogy maga Jézus
Krisztus jött le az ő csángóihoz.
Botondka A kisautómat is ő hozta, a Jézuska.
Őrmester (gúnnyal kacag) A gyerekek
megmondják az igazságot ugyebár. A gyerekek és a bolondok.
Egykori plébános Jézus nem hagy el minket
soha, akik mindenkinél odaadóbb hittel ragaszkodunk hozzá és
az ő római katolikus egyházához.
Őrmester Még csak az hiányzik, hogy a
világsajtó ezt felkapja, egy ilyen ostoba hiedelmet.
Egykori plébános Külföldi tudósítókat
ide! Jöjjenek! Jöjjenek, és adják tudtul a világnak: Jézus
eljött…
Őrmester Ne kiabáljon!
Bori néni (halkan) Az ő kedves
csángóihoz.
Őrmester (kiszúrja a Fagylaltost) Maga
itt az a bizonyos Jézuska?
Fagylaltos Voltam én már nádvágó a
Duna-deltában. Voltam kirostált színinövendék vagy éppen
garabonciás diák. Muzsikáltam lakodalomban, mint régen az
igricek, de mindvégig felszentelt papja vagyok egy szétvert
szerzetesrendnek. (Feltartott kézzel.) „Pap vagy te
mindörökké, Melkisédek rendje szerint.”
Őrmester Azt kérdeztem, maga itt a Jézus
Krisztus?
Fagylaltos Ha egy bujdosó pap úgy érzi, hogy
együtt szenvedhet Jézusával, hát itt vagyok.
Őrmester Tavaly is járt itt egy vándor
fagylaltos. Aztán a fagylaltoskordélyából előszedte a
miseruhát, kelyhet, és misézni kezdett. Esketett, gyóntatott
zárt ajtók mögött, hivatalos engedély nélkül. De arról
senki se mondta, hogy ő a Jézus Krisztus.
Fagylaltos Mégis lefogták. Örökre eltűnt.
Őrmester El. A süllyesztőben. De látom,
hogy a fagylaltoskordélyát maga örökölte. (Megrázza a
csengettyűt.) Fagylalt! Fagylalt!
Fagylaltos Megváltás! Megváltás!
Őrmester A világnak az a rendje, hogy a
szomszédom torkát átharapom. De addig is torkára forrasztom
azt az elviselhetetlen mekegését. A szeméből látom, hogy ő
is utálja az én beszédemet, hát mért szeressem én az
övét? Fogja be a száját, vagy tanulja meg az állam nyelvét.
Mondják meg nekem, hát mért nem akarják szeretni az állam
nyelvét?
Sándor Szerelmet vallani én csak az
anyanyelvemen tudok, ugye, Erzsikém.
Őrmester Ugyan már, mennyi vegyes házasság
van, megszerették egymást, boldogok. Akkor meg mi a baj? Ha
maga volna Jézus Krisztus, mit tudna csinálni? A népeket
összebékíteni? Hiszen ha az Atyaúristent hozzák is le az
égből, ezt ő sem tudná megoldani, mert úgy teremtette már
eleve a világot, hogy az első emberpár fiai Káinok legyenek
vagy Ábelek, de harapják át egymás torkát. Talán csak
azért, mert a Káin káinul beszél, és az Ábel csak ábelül
ért… Sógoromat elvezényelték Brüsszelbe, hogy ott tanulja
meg az európai stílust. Hát amikor hazajött, csak röhögni
tudott. Ha franciául szólított meg egy flamandot, az köpött
egyet, és faképnél hagyta, de így járt akkor is, ha
franciától kérdezett valamit flamandul. És sorolhatjuk
végeérhetetlenül a népeket, hogy ki kivel nem ereszkedik
beszédbe, a nyelve miatt. Ez hát az új európai módi. Így
volt ez mindig és mindenhol. A legsötétebb Afrikában
mindennap újabb százezrek kaszabolják le egymást. Azok az
izék, tucik meg a hucik. A Káin-népek mindig át fogják
harapni az Ábel-népek torkát. És az Ábel-népek is
próbálnak Káin-népek lenni, ha tehetik. Egymásra acsarkodunk
mi a világ kezdete óta. És mindig lesz egy főpap, aki erre az
áldását adja. (Csend.) Rajta, érsek úr!
Érsek Vagy éppen véget vet neki.
Kérdezhetitek tőlem, honnan ez a fordulat, amelyhez csak
alázatból nem merem most Szent Pál nevét említeni. A villám
engem is porba sújtott a magas lóról. Engem is megérintett
Wojtyla pápa karizmája. Ma reggel, mikor érkezése után
együtt misézhettem vele, az volt az a pillanat. A kehely fölé
hajoltunk, amiben már Jézus vére volt, az imént még misebor.
Őrmester Ez mindig is így volt, és örökre
így marad.
Egykori plébános De miben reménykedhetünk?
Érsek Abban, hogy Jézus nem hiába ontotta
vérét. Maga, barátom, itt az egymással ellenséges népekről
prédikált. A világpolitika igazolni látszik önt. De lám, a
világháborúkról is azt mondták, hogy szükségszerűek, és
mégiscsak mintha kezdenénk kilábolni belőlük.
Fagylaltos Az! Az! Ahogy kiláboltunk a
gyarmati háborúkból, vagy ahogy kiláboltunk a
vallásháborúkból. Azoknak a harmincéves, százéves
háborúknak sem akart végük szakadni, mégis befejeződtek.
És Isten kegyelméből nincs folytatásuk.
Érsek A Káin-sorsra kárhoztatott népek soha
többé ne harapják át a torkát az Ábel-sorsra kárhoztatott
népeknek!
Bori néni De szépen beszélsz, kedves fiam.
Folytasd! Na, mondjad! A jó Isten hozott! Hogy vártalak már.
Érsek A pünkösdi szélviharban ránk tör a
szentlélek, aki nemcsak a nyelveken szólás kegyelmét adja,
hanem a nyelvünkben való megmaradásét is. (Fagylaltoshoz.)
A szentlélek vezéreljen téged is tovább a magad útján.
Fagylalt, fagylalt! Megváltás, megváltás. (Csend.)
Őrmester (a Fagylaltoshoz lép.
Megváltozott a hangja.) De ne az országút felé induljon,
mert ott beleszalad a bajtársak karjaiba. A szőlőskertek alatt
menjen, mindig csak a kertek alatt. Ki van adva a körözés maga
ellen. Jó utat… (Megállítja az indulót.) Mi már
olyan régóta szeretnénk a feleségemmel egy gyereket… Nem
tudna közbenjárni?
Fagylaltos Mindnyájan imádkozni fogunk érte.
Őrmester (utánaszól) De fiú legyen
ám! (Már szinte kész arra, hogy fogadja a gratulációkat.)
Érsek Mintha Szent István is mosolyogna a
bajusza alatt. Ki tudja jobban nálánál, milyen nagy kincs is
az az egy szem fiúgyermek.
Harangozó Tetszik neki is, hogy ki tudja,
talán kilenc hónap múlva felsír a mózeskosárban egy kis
kani. (Derűs nevetésbe oldódik a jelenet.)
Egykori plébános Mondja hát, harangozó
uram! Hogy látja maga? Ontja-e a könnyét továbbra is a
könnyező Szűz Mária ezen az oltárképen?
Harangozó Dehogy ontja, dehogy ontja. Nem
csillog neki könny a szemében. Én, ha sokáig nézem, inkább
úgy látom, mintha mosolyra állna a szeme.
Érsek Szaporodnak a csodák. Nevető Madonna!
Ki hallott ilyet a keresztény ikonográfiában? (Mindnyájan
merően nézik a képet.) Én is úgy látom: mosolyog.
Szelíden mosolyog.
Szavalólány (előretör) Legalább a
fagylaltárusnak elmondhattam volna a Rab gólyát, hátha
csakugyan az ég küldöttje volt.
Anyuka A kislányom el akarja mondani azt a
verset, amit a pápa fogadására tanult. Tessék már
meghallgatni, hogy ne tanulta légyen hiába. (Elkezdi a Rab
gólyát. A gyerekek a mondóval izgulva tátogják, motyogják a
szöveget. Érsek súghat neki: „Új hazába…”)
Őrmester Majd egy New York-i szállodában
fogja mosogatni a koszos edényt.
Egykori plébános Mi is árva gólya vagyunk!
Ez rólunk szól.
Érsek Minden vers rólunk szól. A cenzor is
tudja, a rendőr is tudja, hogy ki az az árva gólya. Én is
tudom, de legesleginkább minden árva gólya tudja, hogy ő
árva gólya.
Botondka A fagylaltos bácsit mért engedték
el?
1. Asszony Mi is kérhettünk volna tőle egyet
s mást.
Erzsi Kérni akartál tőle valamit te is,
kisfiam?
Botondka Hogy jövő karácsonykor mit hozzon.
Bori néni Mit szeretnél kapni, kisbogaram?
Majd megírjuk neki egy szép levélben! Jó lesz? (Magához
vonja a kisfiút.) Súgd meg nekem, mi legyen az. (Csend.)
Botondka Tetszik tudni, egy olyan
távirányítós autót.
Sándor Most kaptál egyet.
Botondka De tetszik tudni, én most egy olyan
autót szeretnék, amiből csak egyetlenegy van a világon.
Bori néni Hű, de hát miféle autó az?
Botondka Hát a pápa autója, úgy hívják,
hogy PAPAMOBIL.
Bori néni PAPAMOBIL? Az meg micsoda?
Botondka Ezzel közlekedik a Szent Péter
téren is. Jövőre azon fog idejönni a csángókhoz.
Egykori plébános Aranyos trónuson hordják
őt, kisfiam. Tagbaszakadt legények viszik a hordszéket, azon
van az aranyos trónus, azon ül a pápa őszentsége, és az ő
fején a háromszoros aranykoronája.
Botondka Nem tetszik jól értesülve lenni,
pap bácsi. Az régen volt, hogy svájci gárdisták hozták a
pápát arany hordszéken. Ezentúl jobban kell vigyázni rá,
tetszik tudni, az önkéntes merénylők miatt. Olyan autóban
jön, amelynek ablakáról lepattognak a golyók, mint a
jégeső. Majd én is úgy irányítom a PAPAMOBIL-t, hogy soha
ne találják el azok a merénylők.
Bori néni Hát te honnan akarod irányítani
azt az automobilt?
Botondka Hát a felhők fölül, ahogy az
Istenke csinálja.
Bori néni Hát én azért nem mernék
beleülni…
Botondka Hullámvasúton sem tetszett még
ülni?
Bori néni Csak hajóhintán, kislány
koromban. Röpült a szoknyám. Ha azt láttad volna! (Felnevet.)
Botondka Sajnálom, de akkor még nem voltam
megszületve. Hát… akkor azt tessék elképzelni.
Bori néni De aztán te vigyázni fogsz rám,
onnan a felhők mögül?
Botondka Ja…
(Elfészkelődött Bori néni ölében.
Megint oly csendben zajlik az élet a faluban, mint a színdarab
legelején. Ebben a csendben halljuk, ahogy a kislány mondja
tovább a verset. A gyereksereg a vers hallatán mellnél
összekulcsolt kézzel maga is mozdul, felröppenésre,
könyökével verdesi a levegőt – hátha megtörténik a
csoda, és valamelyikük felröppen a zsinórpadlásra… A
vers folytatódik. Közben a fátyolfüggöny is legördül, és
mögötte látjuk a reménytelenül égre törő árnyakat.)
Sándor Milyen csend lett megint.
Bori néni Elaludt már az Istenke is…
(Csöppnyi ujjmozdulattal búcsút int a
közönségnek.)