Csokits János
Tövisek és szilánkok
Már mindent mondtak
egyszer, de mivel senki se figyel, folyton vissza kell mennünk,
és az egészet elölről kell kezdenünk.
André Gide
Irodalomtudomány
Ki más uralkodnék jobban, mint egy
irodalomtudós?!
(Római szenátorok kórusa Tacitus
konzulhoz császárrá választása alkalmából. A császár nem
azonos a történetíróval. – Cs. J.)
Scriptores
Historiae Augustae
A jóslatok értelmezője gyakran fontosabb
személy, mint maga a próféta.
Lichtenberg
Noha természetesen tudom, hogy a kritikusok
legtöbbször nem olvassák el a könyveket, amelyekről oly
példásan írnak, nem látom be, milyen kárt okozna, ha valaki
elolvasná a könyvet, amelyről írni szándékozik.
Lichtenberg
A tudós irodalmár listát vezet, mint Leporello,
de a lényeg, az hiányzik belőle. Mialatt Don Juan lányokat
csábít el, Leporello írásban rögzíti a helyet, az időt és
a leány leírását.
Kierkegaard
Egy professzor véleménye: Nem
Shakespeare-rel, hanem a róla írott kommentárokkal kell
foglalkozni.
Csehov
Irodalmi elméletem nincsen: soha nem tartottam
ehetőnek a vegyészek főztjét.
Saint-John
Perse
Van egyfajta kritikus, aki sajnálatosnak
tartja, hogy bírálatának megírásához versekre is szüksége
van. Számára a vers nem valaki másnak az alkotása, hanem egy
őáltala felfedezett dokumentum.
Auden
Mondhatom-e biztonsággal, hogy bármely
kiértékelő kritika valaha is hozzásegített egy-egy nagy
irodalmi mű megértéséhez? Ha felteszem a kérdést: kitől
kaptam segítséget, a válasz meglepő: a kiértékelő
irodalomtudósok a lista végére kerülnek.
C. S. Lewis
Egy irodalombarát számára a szórakoztató
célzatú írás sokkal tiszteletre méltóbb, mint a nagy
költők műveire utólag rászerelt „életfilozófiák”.
C. S. Lewis
Szkeptikus vagyok és maradok a kiértékelő
irodalomtudomány jogosultságát és gyönyöreit illetően.
Különösen ma. Aki rendszeresen olvassa az angol nyelv és
irodalom szakos egyetemi hallgatók dolgozatait, az évről évre
lehangoltan tapasztalja erősödő hajlandóságukat, hogy a
könyveket könyvek szemüvegén át nézzék. Minden
színműről, költeményről vagy regényről kiváló
irodalomtudósok nézeteit idézik. Dolgozataikban Chaucerről
és Shakespeare-ről írott szakmunkák bámulatos ismereteivel
találkozunk. Az egyéni vélemény egyre ritkább. A mű és az
olvasó elengedhetetlenül fontos közvetlen találkozását
tanáraik nem hagyják spontánul létrejönni és
továbbfejlődni. Minek eredményeképpen az
irodalomtudománytól így megszédített fiatalok számára
közvetlen irodalmi élmény nem lehetséges többé. Szerintem
ez a helyzet sokkal nagyobb mértékben veszélyezteti
kultúránkat, mint bármi, amitől tudós őreink akarnának
óvni minket.
C. S. Lewis
Minden irodalomtudós indítékai
tisztátlanok, és elkerülhetetlenül lehúzzák a könyvet
muzeális halottiságukkal.
Ted Hughes
(Magánlevél
– 1974)
Az irodalomtudósok erőszakkal magukhoz
ragadták a halott vagy idegen költők kiadásának
gyakorlását. Akárcsak Oroszországban – kísérőd és
vendéglátód egyszersmind őröd is.
Ted Hughes
(Magánlevél
– 1987)
Szerzők egymásról és
másról
Soha nem volt olyan költő vagy szónok,
aki nem saját magát tartotta a legjobbnak. És ez a rosszakra
is érvényes.
Cicero
Komoly dolgokról nem beszéltünk,
irodalomról annál többet.
Cicero
(Caesarral,
amikor azt vendégül látta)
A szövegek stílusának Caesar maga is vájt
fülű értője (…) Úgy hallom, hogy már összeállított
néhány idézetgyűjteményt, és valahányszor eléje tesznek
egy-egy nekem tulajdonított aranyköpést, azonnal elutasítja a
hamisakat. Amit most annál gyakrabban tesz, mivel bizalmasaival
naponta találkozom, és utasítására napi jelentésükben
szellemes megjegyzéseimet is elküldik neki.
Cicero
Túlságosan félünk a haláltól és
száműzetéstől, a szegénységtől. Cicero szemében ezek a
balsors szélsőségei, és amíg talál embereket, akik
megszerzik neki, amit akar, akik ünneplik és magasztalják, nem
utasítja el a szolgaságot, ha az megtisztelő – mintha
létezne megtisztelő szolgaság!
(Részlet Brutusnak Ciceróval közös
barátjának, Atticusnak írott leveléből. Kr. e. 49-ben. – Cs.
J.)
Brutus
Mindaz, amit pusztán azért írnak, hogy a
szerzőnek örömöt szerezzen: semmit sem ér.
Pascal
Nem Montaigne-ben, hanem magamban találom meg
azt, amit benne látok.
Pascal
Előfordul, hogy élvezettel olvasok egy
könyvet, és utálom a szerzőt.
Swift
A legjobb tanács, amit szerzőknek adhatunk:
lehetőleg kerüljék egymást.
Samuel Johnson
A szerzők egymás iránti udvariassága az
élet bohózatának legnevetségesebb jelenetei közé tartozik.
Samuel Johnson
Schellinggel nagyon kellemes estét
töltöttem. A nagy mélységgel párosuló világosság mindig
örömöt szerez.
Goethe
Ahol Lichtenberg tréfál, ott egy probléma
van elrejtve.
Goethe
Többször láttam, hogy ahol disznók
legelnek, varjak ülnek a hátukra, és figyelik, mikor túrnak
ki egy kukacot, akkor leszállnak, felkapják, azután
visszaülnek a helyükre. Ez a kompilátor pompás jelképe, aki
valamit feltúr, és a ravasz íróé, aki azt minden nehézség
nélkül saját javára fordítja.
Lichtenberg
A szerző kedvence mindig az utókor.
Samuel Johnson
Az utókor nem más, mint egy új közönség,
amely az előzőt követi. Azt, hogy a jelenlegi milyen: naponta
láthatjuk.
Chamfort
Erőlködünk, hogy javítsunk a helyzeten,
hogy az utókor boldog legyen, és az utókor, mint mindig, azt
fogja mondani: „A múltban jobban mentek a dolgok, a jelen
rosszabb, mint a múlt.”
Csehov
Utókor! Miért lennének az emberek kevésbé
ostobák holnap, mint ma?
Jules Renard
Amint a mű beszélni kezd, a szerző fogja be
száját.
Nietzsche
Egy szerző, aki folyton saját könyvéről
beszél, majdnem olyan elviselhetetlen, mint az anya, aki
állandóan gyerekeit dicséri.
Disraeli
Egy irodalmi mozgalom öt vagy hat emberből
áll, akik egy városban élnek, és szívélyesen utálják
egymást.
George Moore
Boldog az, akit nem ér csalódás, mikor
szembekerül egy nagyra becsült íróval.
Rudyard Kipling
Orwell politikus állat volt, aki mindent
politikai témává egyszerűsített… Még az orrát se tudta
kifújni úgy, hogy ne moralizáljon a zsebkendőiparban
tapasztalható viszonyokról.
Cyril Connolly
(angol
író, Orwell barátja)
Akit az istenek meg akarnak semmisíteni, azt
először „sokat ígérőnek” nevezik.
Cyril Connolly
Zola egy este a Grenier vendéglőben
beszélgetés közben azt találta mondani Mallarménak, hogy a
szar is ér annyit, mint a gyémánt. Lehet, mondta a költő, de
a gyémánt ritkább.
Valéry
Egy tavaly jól ismert író.
Jules Renard
Új költő. Jegyezzétek meg jól a nevét,
mert többet nem lesz róla szó.
Jules Renard
Mallarmét nem lehet lefordítani, franciára
se.
Jules Renard
Az egyik homályos modern költőről, Stéphane
Mallarméról a franciák néha azt mondják: nyelve olyan
különös, hogy csak külföldiek érthetik meg.
T. S. Eliot
Musil regényének főhőse akkor adta fel
véglegesen becsvágyait, amikor először hallott beszélni egy
„zseniális” versenylóról.
Alain Finkielkraut
Ki a zuluk Tolsztoja? És a pápuák Proustja?
Szívesen olvasnám írásaikat.
Saul Bellow
Düh és felháborodás fenyegeti lelkünk
függetlenségét. (…) Az ember már ki se nyithatja a száját
anélkül, hogy ne bélyegeznék nőgyűlölőnek,
imperialistának vagy rasszistának. (Miután Amerikában balról
megtámadták fenti nyilatkozata miatt. – Cs. J.)
Saul Bellow
Mely embercsoportot aggasztja leginkább és
tölti el ellenséges érzésekkel a szökés gondolata? A
börtönőröket. (C. S. Lewisnak, amikor egyes kritikusok azzal
vádolták, hogy „eszképista” könyveket ír. – Cs. J.)
J. R. R. Tolkien
A szerzők nagy többségükben prostituáltak:
szolgálataikért abban a tudatban fizetünk, hogy mindig készek
magukat másnak eladni.
Gaston Gallimard
A bölcseletről
Püthagorasz
ókori görög filozófus és vallásalapító szektájának
szabályai közül néhány:
Tartózkodj a
babtól.
Ne vedd fel, ami
leesett.
Ne nyúlj fehér
kakashoz.
Ne lépj át
keresztvason.
Vassal ne piszkálj
tüzet.
Egész cipóból ne
egyél.
Ne tépdess
virágfüzért.
Ne egyél szívet.
(Burnet: Korai görög filozófia)
Nem lehet olyan képtelenséget mondani, amit
egy filozófus már ne mondott volna.
Cicero
Nincs semmi olyan képtelen vagy hihetetlen,
amit valamelyik filozófus ne állított volna.
Descartes
Valaha azt olvastuk iskolai latin
tankönyvünkben: Non scholae, sed vitae discimus. (Nem az
iskolának, hanem az életnek tanulnunk.) A gondolat az ifjabb Senecától
származik, az eredetiben így: Non vitae, sed scholae discimus.
(Nem az életnek, hanem az iskolának tanulunk.) Valamikor az
elmúlt kétezer év során a Tanár Urak „kiigazították” a
mesterségüket kedvezőtlen megvilágításba helyező
gondolatot. (Cs. J.)
Ami valaha filozófia volt, az ma filológia.
Seneca
Amikor az agyam egy fa vagy egy ház érzetét
kelti lelkemben: merészen kijelentem, hogy valóban létezik
kívülem egy fa vagy egy ház, amelynek még a helyét,
nagyságát és más tulajdonságait is ismerem. Nem is találunk
se embert, se állatot, aki kételkednék ennek a valóságában.
Ha egy paraszt kételkedni akarna benne, és azt mondaná
például: nem hiszi, hogy szolgabírája létezik, noha az ott
állna előtte, bolondnak tartanák, éspedig joggal. De amint
egy filozófus kockáztat meg egy ilyen véleményt, azt akarja,
hogy csodáljuk bölcsességét, amely végtelenül meghaladja a
köznép értelmét.
Leonhard Euler
(1761)
Azt állítani, hogy soha nem vagyunk képesek
tényeket megérteni, egyszerűen képtelenség. Azt állítani,
hogy nem tudom, mikor érzek fájdalmat, vagy mikor hallok egy
zajt, vagy látom a napot, az a fajta dolog, ami csak olyanok
számára lehetséges, akikből az elmélet teljesen kiölt
mindennemű valóságérzetet.
Bertrand Russell
Még senkinek se sikerült kigondolnia egy
olyan filozófiát, amely egyszerre hihető és következetes.
(…) Egy filozófia, amely nem következetes, nem lehet egészen
igaz, de egy filozófia, amely következetes, az attól még
lehet teljesen hamis.
Bertrand Russell
A filozófia szavakban él, de az igazság és
a valóság felbuggyanása életünkben meghaladja a szavakkal
való kifejezés lehetőségét. A dolgok felfogásának élő
valóságában mindig van valami csillogó és csillámló, amit
nem lehet elkapni, és amihez az elmélkedés örökké későn
érkezik.
William James
Ahol mindent kérdésessé tesznek, ott
semminek sincsen értelme.
Roger Scruton
A legnagyobb tragédia az, ha egy tény megöl
egy elméletet. (Vajon nem tragikusabb-e, ha egy elmélet öl meg
tényeket? És nemegyszer embereket is… – Cs. J.)
Michael Grant
(angol
történész)
Ha egy elméletet megcáfolnak, az attól nem
szükségképpen hamis. (Ha egy elméletet nem cáfolnak meg, az
attól még nem szükségképpen érvényes vagy igaz. – Cs.
J.)
Lakatos Imre
Semmiféle elméletnek nem kell megegyeznie
minden adattal, mert egyes adatok biztosan tévesek. (Semmiféle
adatnak sem kell megegyeznie az elmélettel, mert egyes
elméletek biztosan hamisak. – Cs. J.)
Francis Crick
Könnyű és olcsó dolog először egy
elméletet kidolgozni, azután azt példákkal alátámasztani,
mivel a természet olyan sokoldalú, hogy szorgalmas kutatással
még homályos hipotézisekhez is lehet látszólag meggyőző
példákat találni.
Konrad Lorenz
Amíg a tapasztalati forrásokat ki nem
merítettük, nem kell belépnünk az elméletek álomvilágába.
Edwin Hubble
Derrida szövegei kontextusban még rosszabbul
hatnak, mint szövegösszefüggésen kívül.
Steven Weinberg
A legtöbb filozófia tisztességtelen, mert
derűlátó végkövetkeztetésre törekszik.
Montherlant
Platón óta a legtöbb filozófus abból a
hibás feltevésből kiindulva folytatja etikai
vizsgálódásait, hogy már ismeri az elérendő
következtetéseket.
Bertrand Russell
A Démokritosz utáni legjobb filozófiákban
is helytelen, hogy a világmindenséghez képest túl nagy
fontosságot tulajdonítanak az embernek.
Bertrand Russell
Semmilyen nézethez sem helyes szenvedélyesen
ragaszkodni. Senki sem vallja szenvedélyesen, hogy hétszer
nyolc az ötvenhat, mert könnyen bizonyítható, hogy ez igaz.
Szenvedélyre csak olyan nézet hirdetéséhez van szükség,
amely vitatható, vagy bizonyíthatóan hamis.
Bertrand Russell
A meggyőződés veszélyesebb ellensége az
igazságnak, mint a hazugság.
Nietzsche
Köztudomású, hogy Voltaire-t kétszer
keresztelték meg, de ez nem sokat használt. Talán jobb lett
volna neki is, a világnak is, ha a kétszeri megöntözés
helyett kétszer megnyesik a palántát.
Lichtenberg
Ha egy angyal elmondana nekünk valamit
filozófiájáról, azt hiszem, egyik tétele így hangzanék:
kétszer kettő tizenhárom.
Lichtenberg
A filozófia nálam tönkreteszi a
költészetet.
Goethe
Aki tudja magáról, hogy mély, az
világosságra törekszik, aki a tömeg szemében szeretne
mélynek látszani, az homályosságra törekszik.
Nietzsche
Ha az ember Hume könyveit olvassa,
elcsodálkozik, hogy oly sok nagyra becsült filozófus annyi
homályos dolgot írhatott, és azokhoz még hálás olvasókat
is talált.
Einstein
Erős a kísértés, hogy azt mondjam a
metafizikusokról, amit Scaliger a baszkokról: „Beszélik
róluk, hogy értik egymást, de én ebből egy szót se
hiszek.” (Joseph Justus Scaliger [1540–1609] korának
legjelentősebb, Európa-szerte elismert klasszika-filológusa
volt. – Cs. J.)
Chamfort
A metafizikában az írás művészete annak
érzékelhetővé és megfoghatóvá tétele, ami elvont.
Elvonttá tenni, ami kézzel fogható, vétek és hiba. Azoknak a
hibája, akiket ebben az évszázadban oly tévesen neveztünk
metafizikusoknak.
Joubert
A metafizika: rossz okokat találni arra, amit
ösztönösen hiszünk.
F. H. Bradley
Az ember azért ember, mert képes
emberfölötti valóságok felismerésére, nem azért, mert
képes azoknak kigondolására.
T. S. Eliot
Ha Isten azt akarta volna, hogy megértsük a
világot, nem teremtett volna filozófusokat.
Eric Korn
Civilizáció és kultúra
Az Athén és Spárta közötti háború
végén (Kr. e. 404) a győztes „Spárta szövetségesei
előterjesztettek egy indítványt, hogy az athéniakat el kell
adni rabszolgának, sőt, a thébai Érianthosz azt javasolta,
hogy rombolják le Athént, és a város területét hagyják meg
birkalegelőnek. Amikor a vezérek lakomát ültek, italozás
közben egy phókiszi azt a kórusrészletet énekelte
Euripidész Élektrájából, amely így kezdődik:
Agamemnón magzata,
Íme ma, Elektra, mezei lakodba jöttem.
Erre mindannyiukon erőt vett a könyörület,
hogy milyen borzalmas cselekedet volna lerombolni és
elpusztítani azt a híres várost, amely ilyen embereket adott a
világnak.” (Máthé Elek fordítása)
Plutarkhosz
Minden nagy nemzet túlteszi magát és túlnő
korábbi törzsi sajátságain, csak így válhat naggyá.
Mommsen
A kultúrát soha nem lehet biztosra venni.
Ára az örökös éberség és szüntelen szellemi
erőfeszítés.
Arnold Toynbee
A kultúra, bármilyen bonyolultnak és
tartósnak látszik is, valójában igen törékeny, meg lehet
semmisíteni.
Kenneth Clark
Ha visszapillantunk a középkori
előítéletekre és pusztításra, csoda, hogy a kereszténység
előtti ókor irodalmából bármi is fennmaradt. És tény, hogy
éppen csak átcsúszott. Amennyiben igaz, hogy a görög és
római kultúra örökösei vagyunk: egy hajszálon múlott, hogy
megúsztuk.
Kenneth Clark
A hanyatlás folyamata mögött meghúzódó
legfontosabb jelenség a művelt társadalmi rétegek
felszívódása a tömegekbe. Minden politikai, gazdasági és
intellektuális funkció ebből eredő leegyszerűsödését az
ókori világ barbárságba süllyedésének nevezzük.
M. I. Rosztovceff
Az ókori Rómában az idősebb Cato napjaiban
kezdődött az esztelen fényűzés. A puritán államférfinak
az ősök erényeiről írott művében maradt fenn ez a fanyar
mondat: „Ők a lovakért még többet fizettek, mint a
szakácsokért.” Nyilván őt visszhangozta másfél
évszázaddal később Livius Róma népének története című
művében, ahol a Kr. e. harmadik század végéről írva
megállapítja: „A szakács, aki azelőtt a leghitványabb
rabszolgának számított, hála a görög Közel-Keletről
hazatérő római hódítóknak, egyre értékesebb árucikké
vált, és munkáját szinte művészetszámba vették.” Fél
évszázaddal utána az idősebb Plinius epésen rátromfolt:
„Most pedig már három lovat adnak egy szakácsért, és nincs
olyan halandó, akit olyan sokra becsülnének, mint a
szakácsot, aki gazdájának vagyonát a legértőbb kézzel
főzi el.”
A német légitámadások idején Osbert Sitwell
(angol író) mondta nekem: milyen naiv a németek
feltételezése, hogy megfélemlíthetnek minket ősi
emlékműveink lerombolásával. Mintha a német bombák
pusztítása elérhetné a rombolásnak azt a fokát, amit mi
magunk értünk el önmagunk ellen. (Utalás az angol és skót
puritánok pusztítására a templomokban. – Cs. J.)
Orwell
A sportnak semmi köze sincsen a
sportszerűséghez. Együtt jár vele a gyűlölködés,
irigység, kérkedés, mindennemű szabály semmibevevése, az
erőszak szemlélésében talált gyönyörűség, más szóval:
háború tűzfegyverek nélkül.
Orwell
A civilizáció egyik lehetséges
meghatározása: a barbár viselkedésre lehetőséget nyújtó
alkalmak rendszeres megvonása az emberektől.
Aldous Huxley
Különböző civilizációkhoz tartozó
közösségeket egy országban való együttélésre
kényszeríteni tragikus illúzió, mert elkerülhetetlenül
viszályokhoz vezet. A nagy konfliktusok nem faji, hanem vallási
és kulturális természetűek.
Michel PonIatowski
Haladás-e, ha a kannibál késsel és
villával eszik?
Stanislaw Lec
A civilizált ember ellenpólusa nem a barbár,
hanem elsősorban az, aki hisz a barbárság létezésében. (Egy
hanyatló civilizáció, amely úgy tesz, mintha nem hinne a
barbárság létezésében, a legjobb úton van a barbárságba
visszasüllyedés felé. – Cs. J. )
Lévi-StRauss
A sivatagi arabok nagyon érzékenyek nyelvük
szépségére, de az őket körülvevő természet szépségét
nem látják meg. A homokdűnék, a naplemente, a tengerben
tükröződő hold nem hatják meg őket. Észre se veszik.
Amikor tavaly Mugsinból visszatérve az üres sivatagból
kiléptünk Qarra körzet fennsíkjára, és újból elénk
tárult a zöldellő füvek és fák látványa, háttérben a
hegyekkel, egyikükhöz fordulva megjegyeztem: „Nem gyönyörű
ez?” Odanézett, még egyszer körülnézett, és értetlenül
mondta: „Nem, ez egy rohadt legelőhely.”
Wilfred Thesiger
(angol
felfedező)
Aki valóban benne él, az soha nem látja meg
a tájat.
Orwell
Óriások vállán álló törpék vagyunk,
ezért látunk messzebbre és többet, mint ők.
Chartres-i Bernát
(XII.
századi teológus és humanista gondolkodó)
Valaki megjegyezte: A halottak azért vannak
olyan távol tőlünk, mert mi annyival többet tudunk. Pontosan
így van: és ők azok, akiket tudunk.
T. S. Eliot
„Mindent megérteni annyi, mint mindent
megbocsátani.” (Tout comprendre c’est tout pardonner.
Általában így idézik, az írónő eredeti szövege azonban:
„A mindent megértés nagyon elnézővé tesz.” Tout
comprendre rend trčs indulgent. In Corinne IV. 2 .)
Mme
DE STAËL
„Mindent megérteni annyi, mint mindent
megbocsátani.” Azt jelenti ez, hogy mivel nem érthetünk meg
mindent, nem bocsáthatunk meg semmit?
D. J. Enright
A tizennyolcadik század közepén az
elméleteiket párizsi szalonokban szellőztető filozófusok és
más értelmiségiek a társadalom megváltoztatását tűzték
ki célul. – Ez túl jól sikerült. (Cs. J.) – A végén
jóval több változást kaptak, mint amire alkudtak, de a
sikeres reformereknek gyakran ez a sorsuk.
Kenneth Clark
Napjainkban mindenhol a tudás terjesztésére
törekszünk. Ki tudja, hogy az eljövendő századokban nem
lesznek-e egyetemek korábbi tudatlanságunk
helyreállítására?
Lichtenberg
Sokat beszélnek felvilágosodásról, és
több fényt kívánnak. Istenem, ugyan mit segít a sok fény,
ha az embereknek vagy nincsen szemük, vagy ha van, szándékosan
becsukják.
Lichtenberg
Akik képesek elgondolni, hogy művészetük
semmisége minden, még jobban állnak, mint mi, akik
többé-kevésbé meg vagyunk győződve róla, hogy
művészetünk egésze semmi.
Goethe
Úgy kellene viselkednünk a művészet
remekeivel szemben, mint a magas rangú személyiségekkel –
némán állni előttük, és várni, hogy megszólítsanak
minket.
Schopenhauer
A művészet azért van, hogy bele ne haljunk
az igazságba.
Nietzsche
Feltűnt-e már neked, hogy a Művészet
dolgában minden hatóság milyen ostoba? Egymást követő
csodálatos kormányaink (királyságok és köztársaságok) azt
képzelik, hogy csak meg kell rendelniök a művet, amire
szükségük van, és az hipp-hopp rendelkezésükre áll.
Díjakat tűznek ki, buzdítások hangzanak el, akadémiák
jönnek létre, csak egyetlen apróságot felejtenek el, ami
nélkül semmi sem élhet: a szellemi légkört.
Flaubert
Itáliában a Borgiák alatt harminc éven át
háborúskodás, terror, gyilkolás uralkodott, és ebből nőtt
ki Michelangelo, Leonardo da Vinci és a reneszánsz. Svájcban
felebaráti szeretet, ötszáz évig tartó demokrácia és béke
honolt – és mi lett belőle? A kakukkos óra.
Orson Welles
Egy művész naggyá lehet anélkül, hogy
„haladó” volna, mert a művészetben a nagyság nem új
felfedezéseken múlik.
Ernst Gombrich
Egy valaha divatos hiedelem szerint a nagy
művészek a derű ködfátyolában öregszenek meg, de egy
elmélet, amely nem alkalmazható Dante, Michelangelo,
Shakespeare, Rembrandt, Milton, Beethoven és Tolsztoj
személyére, az nem sokat ér. A művészettörténet tanúsága
szerint az alkotó elméket, amelyek nem adják fel a küzdelmet,
az emberi sors látványa végül valami magasztos
kétségbeeséssel tölti el.
Kenneth Clark
Az ország, amely kultúrát kap külföldről,
anélkül, hogy cserében bármit adhatna, és az ország, amely
rá akarja erőltetni a kultúráját egy másik országra,
anélkül hogy bármit is elfogadna cserében, egyaránt meg
fogja szenvedni a kölcsönösség hiányát.
T. S. Eliot
A nyugati világ egysége szellemi örökségen
alapul: a kereszténység és Görögország, Róma és Izrael
civilizációja az, ahova, hála a kereszténység két
évezredének, kultúránk leszármazását visszavezethetjük.
(…) Hosszú évszázadokon át kultúránk közös elemeinek ez
az egysége volt közöttünk az igazi kötelék. Semmiféle
politikai és gazdasági szervezet, bármilyen jóindulatú
legyen is, nem nyújthatja azt, amit kultúránk egysége
biztosít. Ha szétforgácsoljuk vagy elvetjük kultúránk
közös örökségét, akkor a legnagyszerűbb elmék minden
szervezőképessége és tervezése sem segíthet rajtunk, vagy
hozhat minket közelebb egymáshoz.
T. S. Eliot
Az ember rendeltetése, hogy ismereteket
gyűjtsön, ha másért nem, azért, mert a művelt társadalmak
kultúrájukkal uralkodnak a tudatlan társadalmak fölött. A luddisták
és az entellektüelek ellenségei nem képesek megtanulni a
termodinamika differenciálegyenleteit, sem a betegségek
biokémiai gyógymódjait. Zsúpfedeles kunyhókban laknak, és
fiatalon halnak meg.
E. O. Wilson
Amikor a múlt nem világítja meg a jövőt, a
szellem sötétségben botorkál.
Tocqueville
A világosság nem minden századnak adatik
meg.
Joubert
A közoktatás egy hatalmas népességet hozott
létre, amely tud olvasni, de nem tudja, mit érdemes elolvasni.
G. M. Trevelyan
Korunk kultúráját az a veszély fenyegeti,
hogy saját eszközei teszik tönkre.
Nietzsche
A kultúra azon a bánásmódon alapul,
amelyben a halottak részesülnek. A sírok pusztulásával a
kultúra is eltűnik.
Ernst Jünger
Nekem nem kell kultúra: köpök a kultúrára!
Jean Baudrillard
Amikor a kultúra gyűlölete a kultúra
részévé válik, a szellemi élet teljesen értelmét veszíti.
Alain Finkielkraut
Milyen óriási a különbség a kultúrát
megelőző és a kultúrát követő barbárság között!
Hebbel
Einsteinnek Amerika triviális volt:
„Szüntelenül vigyáznom kell, hogy ne váljak felületessé:
ez itt a levegőben van.”
Einstein
Az amerikaiak ügyes általánosítók, csak
ritkán alkotóképes gondolkodók. A pszichoanalízis iránti
amerikai érdeklődés nem megy nagyon mélyre. A széles körű
népszerűsítés komoly kutatómunka nélkül az elméletek
felületes elfogadásához vezet. Az emberek csupán a
színházban hallott vagy a sajtóban olvasott kifejezéseket
ismételgetik, és azt képzelik, hogy megértették a
pszichoanalízist, mert papagájként el tudják ismételni a
zsargonból ismert szavakat. Én jobban szeretem a
pszichoanalízis beható tanulmányozását az európai kultúrközpontokban.
(Színház helyett ma televíziót mondana. – Cs. J.)
Freud
Az amerikai az egyetlen nemzet a
történelemben, amely a barbárságból csodálatos módon, a
civilizáció szokásos átmenete nélkül, egyenesen a
degeneráltság állapotába süllyedt.
Clemenceau
Amikor Armstrong és Aldrin, az Apollo 11
amerikai asztronautái 1969. július 19-én emléktáblát
helyeztek el a Holdon, rajta a felirattal: „Békében
jövünk”, J. G. Ballard angol író csak annyit mondott:
„Én, ha marslakó lennék, már most futni kezdenék.”
J. G. Ballard
Társadalmunk technológiája modern,
szociális felépítése archaikus (…) mert a technológia
számokban, a szociális szervezet szavakban gondolkodáson
alapul. Itt van az elkerülhetetlen összetűzés az irodalmi és
a matematikai gondolkodás között.
Sir Fred Hoyle
Egy közösség, amely azt állítja, hogy csak
egy területen kell neki alkotótevékenység, a többieken nem,
az semmit se akar igazán. Ez az elsöprő felelet C. P. Snow
„Két kultúra” elméletére. Szerintem ahol két kultúra
van, aminthogy elismerem: ma valóban kettő létezik, ott holnap
nem lesz semmilyen kultúra.
Sir Fred Hoyle
Természettudományok és
ökológia
Az emberi agyvelő egy biocentrális, nem egy
gépekkel szabályozott világban fejlődött ki.
Edward O. Wilson
Az ember hatása a Földre a történelem
előtti kortól a jelenkorig, és a következő évtizedekre
kivetítve, az élővilágnak 65 millió évvel ezelőtt
lezajlott tömeges kipusztulásához mérhető kihalási
hullámmal fenyeget minket.
Sir Fred Hoyle
Az élet története Földünkön
tulajdonképpen a halál története, és ha bármely létező
fajról beszélünk, a kérdés nem az, hogyan fejlődött ki,
hanem: hogyan volt képes egyáltalán életben maradni.
Alex West
Talán a csillagászat az a tudomány, amelyben
a véletlen felfedezés a legritkább, ahol az emberi értelem
teljes nagyságában megmutatkozik, és ahol az ember a legjobban
felismerheti, milyen parányi.
Lichtenberg
A ti elbeszélésetek, hogy a napisten,
Héliosz fia, Phaetón atyja kocsiját befogva képtelen volt azt
rendes útján hajtani, így a földön is felperzselt mindent,
és maga is villámsújtottan pusztult el: az igazság mondai
változata, ugyanis a (Föld körül keringő) égitestek hosszú
időközönként eltérnek megszokott pályájukról, és ezért
széles körben tűz pusztítja el a földi dolgokat. (Meglepően
modern tudományos szemlélet: világos utalás az üstökösök
és aszteroidok időnkénti összeütközéseire Földünkkel.
Platón Kritiasza szerint a történetet az Egyiptomba látogató
Szolónnak beszélte el egy agg egyiptomi pap, és nagyapja ezt
Szolóntól hallotta. – Cs. J.)
Platón
Atlantisz pusztulása óta a sok hatalmas
árvíz lehordta a földet a magasabban fekvő (görögországi)
területekről, de az nem rakódott le máshol mint alluviális
hordalék: a víz a tengerbe sodorta. (…) A zsíros, puha talaj
mindenhol eltűnt, a földnek csak a csontváza maradt meg. (…)
Azelőtt a hegyoldalakat és fennsíkokat erdők és legelők
borították, a talaj beszívta és tárolta az esővizet (…)
de a fákat kivágták faházak és hajók építéséhez.
Platón
Az Ökör-hegyet valaha buján tenyésző fák
borították. És mivel a hegy nagyváros közelében emelkedik,
a fákat rendszeresen kivágták. (…) Harmat és eső öntözte
a földet, nem volt hiány friss hajtásokban, de a hegyre
felhajtott jószág mindent lelegelt. Ettől olyan kopár az
Ökör-hegy. Azok, akik mai kopárságát látják, azt hiszik,
hogy ott soha nem nőttek fák. (Az ökológiai szempontok nem
újak: a görög és a kínai filozófusok már Kr. e. 400
körül felhívták rájuk a figyelmet. – Cs. J.)
Menciusz
Az erdők egyre kisebbek és kisebbek, a fa
mennyisége fogy – mit tegyünk? Ó, ha eljön az idő, mikor
már nem léteznek erdők, lesz elég égetni való könyv, amíg
új fák nem nőnek.
Lichtenberg
Minthogy az anyagok sokkal régebbiek, mint az
írás, nem csoda, hogy nem maradt ránk feljegyzés a valaha oly
sok ország területét elborító tengerekről. (…) Számunkra
elegendő bizonyíték, hogy ezeket a sós tengerekben
létrejött anyagokat most a tengerektől távoli, magas
hegyekben találjuk meg.
Leonardo da Vinci
A dögvész egyetlen évada olyan csapást
mért az athéni társadalomra, amelyből az soha nem épült
föl egészen. (…) Az athéni birodalom, amely mindössze
három nemzedéken át állott fenn, emberi mértékkel mérve
sokkal mulandóbb volt, mint a Kr. e. 430–429-es járvány, ha
azt a kórokozó mikroorganizmusok átlagos élettartamával
mérjük.
W. H. Macneill
A tudást a természettudomány minden
korszakában az egyén viszi tovább.
Goethe
A tömeg természetesen mindig a maga korában
uralkodó tudományos iskola híve.
Goethe
Napjainkban divatos a „materialista” szót
becsmérlő értelemben használni. (…) A fogalom, hogy az
anyag élettelen és érdektelen, minden bizonnyal ostobaság. Ha
létezik valami, ami megnyilvánulásainak sokoldalúságában
bámulatosabb, mint az anyag, arról még hallanom kell.
Sir Fred Hoyle
A természettudósoknak annyi hasznuk van a
tanaikkal foglalkozó filozófiából, mint a madaraknak az
ornitológiából.
Steven Weinberg
A matematika maradandó, mert nincs benne semmi
élő.
Joubert
A mértanban nincsenek szekták.
Voltaire
Az üldözés a teológia eszköze, nem a
számtané.
Bertrand Russell
Nem tudok olyan háborúról, amelyet
természettudósok inspirálnak, és tudományos célokért
folytatnak.
Karl Popper
A tudomány vallás nélkül béna, a vallás
tudomány nélkül vak.
Einstein
Élő halál – haló
élet
(Az itt idézett
szerzők gondolatait összekötő szöveget Cs. J. írta.)
De Gaulle francia köztársasági elnök
írja: „Az öregség hajótörés.” Aki az emberi életet nem
a politikai hatalom birtoklásának, illetve elvesztésének
szemszögéből szemléli, az hamar felismeri, hogy az igazi
hajótörés a születés. A köldökzsinór elszakításával
magunkra maradunk a létezés Ördög-szigetén. A menekülést
bőrünk börtönéből egyedül a halál biztosítja. Az
öregség a közeli szabadulás ígérete. Ez a gondolat sem új.
Először a Kr. e. hatodik században, a klasszikus
görögöknél, a megarai Theognisz egyik versében tűnik föl.
A mondabeli Midasz király szabadon bocsátja az elfogott Szilénosz
szatírt, aki hálából közli vele a titkos bölcsességet:
„Meg nem születni a legjobb, vagy ha már itt vagyunk,
mielőbb átlépni Hadész kapuján.”
A következő században Szophoklész Oidipusz
Kolónoszban című drámájában így hangzik a változat:
„Nem születni a legnagyobb boldogság, a második:
megszületve hamar megint visszasüllyedni, ahonnan jöttünk.”
(Babits Mihály fordítása)
Az aforizmát, hígított változatban, Cicero
is idézi tusculumi beszélgetéseiben, Szophoklész ifjabb
kortársa, Euripidész elveszett drámájából, a Krephontészból.
Ő gyászosnak nevezi a fiúgyermek születését, és biztat:
„Akit a halál megszabadít a gyötrelmes létezéstől, annak
elmúlását ünnepeljék örömmel barátai.”
Megtaláljuk a gondolatot a bibliai Ószövetségben
is. A Kr. e. második század körül írott Prédikátor
Könyve a hagyományos gondolatritmusban szól hozzánk:
„És dicsérém én a megholtakat, a kik már
meghaltak vala, az élők felett, a kik még élnek;
De mind a kettőnél boldogabbnak azt, a ki
még nem lett, a ki nem látta azt a gonosz dolgot, a mely a nap
alatt történik.” (Vizsolyi Biblia)
Rokon gondolat a Kr. u. első században az
ifjabb Seneca (itt lerövidített) erkölcsi hevületű
változata: „Bizonytalan, hol vár rád a halál, légy hát
készen rá mindenütt (…) Epikuroszt idézem (Seneca):
Készülj a halálra! (…) Aki ezt mondja, az arra biztat:
készülj a szabadságra! (…) Aki megtanult meghalni, az
leszokott a szolgaságról.”
Másfél évezreddel később Montaigne-nél
látjuk viszont a nála feszesebben megfogalmazott Seneca-szöveget:
„A halálra készülni annyi, mint a szabadságra készülni.
Aki megtanult meghalni, az leszokott a szolgaságról.”
A halálra készülés erkölcsi
magatartásának leggőgösebb kifejezését Platón (Phaidónjában)
így adja Szókratész szájába: „Az emberek, úgy látszik,
nincsenek tisztában vele, hogy akik magukat hűségesen a
filozófiának szentelték, azok egész életükben tudatosan a
meghalásra és a halálra készültek fel.”
Miután börtönében tanítványaival
beszélgetve kiitta a méregpoharat, Szókratész utolsó szava Kritónhoz
egy kérés: áldozzon egy kakast Aszklépiosznak, az egészség
és a gyógyítás istenének. (Az ókori görögök a kakas
feláldozásával fejezték ki hálájukat Aszklépiosznak
felgyógyulásukért egy betegségből.) Nietzsche úgy
értelmezi Szókratész utolsó szavait: az élet hosszú
betegség, a halál gyógyulás. Bár az is lehetséges, hogy
Nietzsche ezt az aforizmát kedves francia moralistájától, Chamfort-tól
vette át: „Az élet betegség, amelyet tizenhat óránként
álom enyhít. Ez tüneti kezelés. A gyógyulás a halál.”
A klasszikus görögök Szókratész
fellépése előtt magasabb, a misztikussal határos szinten is
foglalkoztak a lét és a nemlét viszonyával. Hérakleitosz
egyik fennmaradt töredéke szerint „A halhatatlanok halandók,
a halandók halhatatlanok, minthogy élik azoknak halálát,
azoknak életét pedig halják.” (A Kerényi-kör közös
fordításából.) Néhány évtizeddel később Euripidész
bizonyára tőle kölcsönözte a gondolatot (és a fogalmazást)
egyik művében, amelyből csak töredékek maradtak fenn: „Ki
tudja, hogy vajon az élet nem az-e, amit halálnak nevezünk,
és a halál nem élet-e? (…) Ki tudja, hogy az élet nem
halál-e, a halál azonban odalenn nem életnek számít-e?” Hölderlin,
az antik görög eszmeiség és költészet csodálója egyik
kései költeményében (In lieblicher Bläue)
tömörebben fogalmazta meg az aforizmát: „Az élet halál és
a halál is élet.” Hasonló gondolat bukkan fel Coleridge A
vén tengerészében és, közelebb hozzánk, Weöres Sándor
egyik szonettjében (Önéletrajz): „Élet, mi holt,
halál, mi eleven.”
Borges egyik utolsó párbeszédében mondta:
„Ahol Lucretius a halálfélelem ellen ír (…) kijelenti:
»Halálunk után örökké tartó idő következik, amelyben nem
leszünk jelen személyesen, de minek siránkozzunk a halál
utáni idő miatt, ami nem lesz a mienk, hiszen nem siránkozunk
a születés előtti idő miatt sem, amelyben szintén nem volt
részünk, és megkérdi: Hol voltál te a trójai háború
idején?«” (Cs. J. kiemelése)
Lucretius De rerum natura (A dolgok
természetéről) című költői művében háromszor is említi
a trójai háborút, de nem ebben az összefüggésben. Először
(I. 85.) a vallással kapcsolatban, de ott halálról,
öröklétről nincs szó. Másodszor (I. 464.)
időérzékünkről filozofál, és Helénát, Tróját
példaképpen említi, a fenti utalás nélkül. Harmadszor (V.
326.) felteszi a kérdést: ha a Föld és az Ég nem született,
hanem öröktől fogva létezett, miért nem írtak a költők
másról is, mint a thébai háború és Trója pusztulása?
Borges az említett beszélgetés idején már
évtizedek óta vak volt, és régi olvasóélményeire
emlékezve az irodalmi-mitológiait a történelmi krónikákkal
cserélte össze. Lucretius a fent idézett témához nem a
trójai, hanem a karthágói háborút választotta
illusztrációnak (III. 830.), prózába áttéve körülbelül
így: „Ezért a halál semmi nekünk, semmit se számít, mivel
a lélekről tudjuk, hogy halandó: és a régmúlt időben nem
éreztünk keserűséget, amikor a punok minden oldalról
támadtak minket.”
Az idézett szöveg és témája csak egyben
azonos a fentivel: születésünk előtt semmi se fájt nekünk.
Közelebb áll Borges képzelt Lucretius-idézetéhez egy másik
néhány soros Lucretius-részlet (III. 970.) viszonyunkról az
időhöz: „Tekints vissza, és lásd meg, hogy a születésünk
előtti végtelen idő semmi se volt nekünk. Ez a tükör,
amelyet a természet tart elénk, hogy lássuk a halál után
eljövendő időt.”
Foglalkoztak a témával mások is. Seneca így
nyilatkozott: „A halál után nincsen semmi, és maga a halál
is semmi. (…) Kérded, hol leszel majd halálod után? Ahol
azok vannak, akik soha nem születtek meg.”
Omar Khajjám, tizenegyedik századi perzsa
költő fennmaradt robái-gyűjteményét Nyugaton általában az
angol Edward Fitzgeraldnak a maga ízléséhez igazított
fordításában ismerik. (Szabó Lőrinc is ezt a verziót
használta Khajjám-fordításaihoz.) 1979-ben az ugyancsak angol
Peter Avery és John Heath-Stubbs az eredeti kétsoros
versformát véve alapul pontos prózafordításban tette
elérhetővé Khajjám költeményeit, köztük az 51-es számú robáit:
„Ó, milyen hosszú időn át nem leszünk, és a világ
létezik tovább – se név, se jel nem marad utánunk –,
előtte nem voltunk, és hiányát nem éreztük, utána, amikor
már nem leszünk, úgy lesz, mint előtte volt.”
Felmerül a gondolat és az érzés Lichtenberg
aforizmái közt a tizennyolcadik század végén: „Istenem,
mennyire vágyom a pillanatra, amikor az idő nem lesz többé
idő számomra, az anyai minden és semmi ölén, ahol akkor
szunnyadtam, mikor a Heinberg (hegy) a vizekből leülepedett,
amikor Epikurosz, Caesar és Lucretius éltek és írtak.” Lucretius
említése itt aligha véletlen.
Szívünkhöz legközelebb mégis Kosztolányi
változata áll, az Ének a semmiről utolsó
strófájából:
Pajtás, dalolj hát, mondd utánam:
Mi volt a mi bajunk korábban,
hogy nem jártunk a föld porában?
Mi fájt szivednek és szivemnek
Caesar, Napoleon korában?
Az idézett szövegeket Csokits
János fordította; ahol mások fordításából idéz, ott
zárójelben közli a fordító nevét.