Látlelet XI.
Pezsgőspoharak az asztal sarkán,
egyik-másik már üres. Magyar étterem New Yorkban, talán 1956
őszén. A kép bal oldalán Lázár Ödön ül, a múlt század
ötvenes éveiben a Szabad Európa Rádió munkatársa. A
háttérben Király Attila, Münchenben, New Yorkban Lázár
Ödön munkatársa és barátja.
A korát nagyon leplezni akaró szőke
hölgyről Király Attila nem sokat tudott, a fotó hátára
évekkel később annyit jegyzett föl: "...a szőkét magam
sem ismerem. Rettentő otromba nő, aki valami gazdag, öreg palihoz
férjezte magát. Dönci igen érdeklődik iránta." Az
állítmány jelen ideje – érdeklődik – azt jelzi,
Lázár Ödön nem általában, csak aznap este
"érdeklődött" a szőke hölgy iránt. Az asztalnál ülők
mögött áll Kapitány Anny, 1945 és 1948 között hazánkban
Karády Katalin és Fényes Kató mellett a harmadik kedvelt,
ünnepelt és körülrajongott énekesnő. Kapitány Anny
1948-ban útlevelet kért s kapott, így utazott New Yorkba
vendégszereplésre. Aztán ott maradt. Itthon örökzöld
melódiákat énekelt – Baracknyílás idején, Gyere, ülj,
kedves, mellém, Szép esténk lesz, ha egyszer majd
megöregszünk –, New Yorkban magyar éttermekben lépett
fel, édes-bús dalaival maroknyi magyarnak idézett
emlékezetébe hazai tájat, otthoni hangulatot.
Gyere, ülj, kedves, mellém...
1956 őszén New Yorkban e négy ember öleli
körül rajongásával a szürkülő hajú, jókedvűen mosolygó
hajdani magyar filmsztárt, Jávor Pált.
Lázár Ödön 1956 februárjában hagyta háta
mögött Münchent és a Szabad Európát, s költözött New
Yorkba. Nem tudjuk, hogy mi történt a Király Attila által
"otromba" szőke nőnek méltatott ismeretlen asszony és
közte aznap este. Talán minden, talán semmi.
Kapitány Anny édesanyja el tudta intézni
itthon, hogy útlevéllel lányához utazzon Amerikába. (Akkor
szerencsét próbálni nem a fiatalokat küldték Nyugatra az
országrontó, hazaáruló politikusok; az idős embereknek
engedték meg, hogy útlevéllel elhagyják hazájukat, ha
cserébe lemondtak nyugdíjukról, és az államra hagyták
lakásukat.) Sok-sok évvel később a két hölgy éppen
krumplit pucolt a konyhában: édesanyja szeme láttára egy
pillanat alatt halt meg Kapitány Anny, a hajdan ünnepelt magyar
énekesnő.
De öt számkivetett magyar 1956 őszén
terített asztal mellett boldogan mosolyog New Yorkban. Nem
sejtik, hogy nemsokára felrobban Magyarország. Nem tudhatják,
hogy Magyarország tizenkét napig szabad és független lesz.
Nem gondolhatnak arra: a szovjet tankok eltiporva, vérbe fojtva
forradalmunkat, újra gyarmati sorba alázzák Magyarországot.
Nem tudják, hogy nevüket – Jávor Pál kivételével – nem
jegyzik föl a hazai lexikonokban.
Élnek, mosolyognak, reménykednek 1956 őszén
New Yorkban.
Jávor Pál talán még nem tudja, hogy teste
már halálos kór rabja. Vagy tudja, és mosolyogva ezért
készülődik haza: meghalni itthon akar.
1959 tavaszán a Kamara Varietében – akkor a
Pedagógusok Szakszervezete Székházának
"kultúrtermében", a Jókai utcában – lépett fel. Raffai
Márta és Tátrai Marianne fogta karon az aggastyánná
betegedett színészt, aki mosolyogva énekelt a budapesti
nézőknek: Egy tisztes, őszes halánték a nők számára
ajándék...
Jávor Pál 1944-ben hagyta el a Nemzeti
Színházat. 1944 őszén a nyilasok Sopronkőhidára hurcolták.
Egy évvel később hatalmas sikert arat Budapesten Shakespeare darabjában
mint Makrancos Kata férje, Petruchio. 1946-ban Amerikába ment.
Menekült? Menekült. Egy ország imádta, a tengerentúlon –
mint "vándortársulati" színész – néhány magyar
dédelgetett kedvence. A nagy Caruso című amerikai
filmben – 1951-ben – feltűnt egy pillanatra:
statisztaszerepet volt kénytelen vállalni a valamikori magyar
filmsztár.
De 1956 őszén, New Yorkban, egy magyar
étteremben, magyar újságírók és egy magyar énekesnő
társaságában boldogan mosolyog: hazakészülődik.
Egy tisztes, őszes halánték...
A Kamara Varietében 1959 tavaszán a
nézőtér vastapssal köszöntötte, amikor színpadra lépett,
s tombolt, amikor a dal végén meghajolt. A szabadság
elvesztését sirató emberek örömmámorban ünnepelték a
múltat.
Mi meg, nagykamasz tizenévesek, nem tudtuk: a
"felnőttek" egy olyan embert ünnepelnek, akinek a
kommunisták derékba törték az életét. Lázár Ödön és
Király Attila lehettek volna itthon nagy tudású, remek
újságírók. Kapitány Anny lehetett volna évtizedekig
ünnepelt sztár Magyarországon. Király Attila és Lázár
Ödön a magyar utókor által számon nem tartott
újságíróként élt Münchenben, New Yorkban. Kapitány Anny
néhány magyarnak énekelt a tengerentúli felhőkarcolók
labirintusában.
Jávor Pál hazajött meghalni. 1959 nyarán a
bolsevik hatalom – talán megszánta, talán felismerte, hogy
népszerűségét növelheti – engedélyezte, hogy
visszaszerződjön sok sikert látott régi otthonába, a Nemzeti
Színházba. Jávor Pál 1959 augusztusában meghalt, nem
léphetett újra a nemzet első színházának színpadára. Amit
elraboltak tőle – az életét –, már nem lehetett soha
többé visszaadni.
Marad, örökre, a remény: Jávor Pál 1956
őszén egy magyar étteremben, négy számkivetett, egymásba
kapaszkodó magyar társaságában mosolyog.
Hátha, talán, mégis...
Szigethy Gábor