Szigethy Gábor
Egy hemina bor
"...a
bor vidámmá teszi az életet."
(A Prédikátor
könyve 10:19.)
Több ezer évvel ezelőtt is tudták az
emberek, hogy a bor (lehet) az emberi boldogság (egyik)
forrása. Fáradságos munkával ezért művelték
szőlőültetvényeiket, készítettek a présházakban
türelemmel, szorgalommal, tudással fehér- vagy vörösbort,
ami "felvidítja az ember szívét" (Zsoltárok könyve
104:14–15.). De tudták azt is: a bor nemcsak a boldogság
forrása, nem csupán megvidámítja az embert, de a
rosszra, a bűnre való hajlamot is fölfakasztja bennünk.
"Noé, a földműves szőlőt kezdett telepíteni. Amikor bort
ivott, megrészegült és meztelenül feküdt sátrában" (Mózes
első könyve 9:20–21.).
Ha mértéktelenül fogyasztották, megestek a
bor hatására ennél ocsmányabb tettek, elítélendőbb bűnök
is a világtörténelemben. Lót lányai – gyermekáldásban
reménykedve – leitatták nemző atyjukat borral, és vele
háltak (Mózes első könyve 19:30–38.). A színbor,
"a szőlő vére, a mámorító ital" (Mózes ötödik
könyve 32:14.) felszabadítja bennünk, halandó emberekben
a jóra való hajlamot, és a mértékkel fogyasztott mámorító
ital mindnyájunkat vidámmá, boldoggá tesz, képessé arra,
hogy jól s jót cselekedjünk. A mértéktelenül fogyasztott
szőlő vére azonban az emberi gyarlóságnak, a bennünk
szunnyadó hitványságnak lesz alattomos felbujtója –
kivetkőzünk önmagunkból, és bűnös, aljas tettektől sem
riadunk vissza.
Noé részegen sátrában meztelenre
vetkőzött.
Lót lányai részeg apjukkal háltak.
A bor – "Igyatok ebből mindnyájan, mert
ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a
bűnök bocsánatára" (Az Evangélium Máté szerint 26:27–28.)
–, ha bölcsek vagyunk, életünkben, mindennapjainkban
csodatévő erő, reményt fakasztó boldogságforrás, ha
ostobák: bűnbe taszító, romlásba sodró métely.
Vannak közöttünk bölcsek, vannak
közöttünk ostobák.
Néha bölcsek vagyunk, néha ostobák.
Pál apostol fontosnak tartotta hangsúlyozni:
"A püspök ugyanis mint az Isten megbízottja legyen
feddhetetlen, ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos..." (A
Titusznak írt levél 1:7.). Tehát már kétezer évvel
ezelőtt hajlamosak voltak még a püspök atyák is néha a
mértéktelen italozásra, ezért volt fontos apostoli szóval
figyelmeztetni őket arra, hogy legyenek mértékletesek,
óvakodjanak a részegeskedéstől. Mert miképpen a püspök
atyák hajlamosak olykor a mértéktelen borfogyasztásra,
hasonlóképpen a többi földi halandó, a királyok, katonák,
parasztok, polgárok, szerzetesek is gyakran hágják át a
határt: bölcsesség híján ostoba módon lerészegednek.
Szent Benedek, amikor – a legenda szerint –
Krisztus után 529-ben az itáliai Cassinum (ma: Monte Cassino)
hegyén letelepedett, és monostort alapított, a
szerzetesközösség életét gondosan szerkesztett Regulával
szabályozta. Nem eredeti művet alkotott, mert Szent Benedek nem
a pergamenre rótt Regulát, hanem a szerzetesközösség
szellemiségének és életrendjének megteremtését tekintette
igazi feladatának, Istennek tetsző alkotásnak. Így és ezért
időálló szellemi érték a Regula: másfél ezer éve
szabályozza, szilárd keretbe foglalja, erkölcsi rendbe
kordázza a bencés szerzetesek mindennapi életét.
A 4. fejezet – Melyek a jó cselekedetek
eszközei – egymondatos tanítások, remete atyáktól
származó bölcs mondások, gondolkodásra serkentő
Szentírás-idézetek gyűjteménye. A 35. pont tömör
felszólítás: "Ne légy iszákos." (Zárójelben a forrás:
Pál levele Tituszhoz – erősítsék italtól
tartózkodó elszántságukat a Szentírás gyakori olvasásával
is a szerzetesek!) A következő pont: "Ne légy falánk." Ha
nem a 6. század keleti szerzeteseinek szigorú mércéje
szerint, hanem mai étkezési szokásaink alapján ítéljük meg
a Regula 39. fejezetében (Az étel mértéke)
foglaltakat, akkor egyértelmű, hogy másfél ezer évvel
ezelőtt szerényen és mértéktartóan táplálkoztak a
monostorban, közösségben élő bencés szerzetesek: két főtt
étel ("az egyesek különféle gyöngeségei miatt; hogy aki
talán az egyikből nem tud enni, a másikból lakjék jól"),
gyümölcs, zöldség, naponta egy font kenyér. A legfontosabb:
a szerzetes testvérek a táplálkozásban is "kerüljék a
mértéktelenséget".
A Regula másfél ezer éves szilárd rend.
Pannonhalma napsütötte, gyönyörű barokk
refektóriumában ebédelek: bencés szerzetesek testvéri
körében egy evangélikus értelmiségi. Tisztelettel,
alázattal betartom a Regula által a szerzeteseknek
előírt szabályokat. Csengőszó: néma csendben hallgatjuk a
felolvasást. Csengőszó: a felolvasás folytatódik, néma
csendben ebédelünk. Csengőszó: a felolvasás véget ér,
ebédelünk, beszélgetünk.
Az asztalon két tál főtt étel. Saláta.
Gyümölcs. (Annyi és ugyanaz, amit a monostor vendégei és a
diákok a nagyebédlőben fogyasztanak.) A szerzetesek előtt az
asztalon kis kancsó bor: ebédre, vacsorára egy-két pohárka
nemes ital.
Szent Benedek tudta: meghatározó szerepe, az
élet minőségét, szellemét befolyásoló jelentősége van a
bornak a bencés szerzetesek életében, a monasztikus
közösség sorsának alakulásában, formálásában is. A Regula
előírja: "A hetesek az egyszeri – böjti – étkezés
előtt kapjanak a megszabott mennyiségen felül külön italt
és kenyeret, hogy az étkezés idején zúgolódás és nagy
fáradság nélkül szolgáljanak testvéreiknek" (35.
fejezet). S nem csupán a heteseknek jár a megszabott
mennyiségen felül ital és kenyér, de a felolvasó
testvér is kap "egy kis kevert bort" (38. fejezet), mert
így könnyebb elviselnie a böjtölést. És a fegyelmezetlen
szerzetest, aki vétkezik az előírások, a monostor kötelező
rendje ellen, Szent Benedek ezzel bünteti: "A borból járó
részt is vonják meg tőle, míg elégtételt nem ad és meg nem
javul" (43. fejezet).
Bizonyos kifejezéseket másfél ezer év
távlatából nem könnyű megnyugtató pontossággal
értelmezni. "A borból járó rész" – vajon mennyi bor járt
Krisztus után a 6. században egy bencés
szerzetesnek? "A megszabott mennyiség" – vajon hány deci
bort jelentett ez akkoriban naponta, hetente, havonta?
Szent Benedek óvja a bor túlzott
fogyasztásától a szerzeteseket, a Szentírásra hivatkozik
("A bor elszakítja Istentől még a bölcseket is" – Sirák
fiának könyve 19:2.; a Szentírásban: "Bor és nők
tévútra viszik a bölcseket"), de megvallott
tisztánlátással tudomásul veszi: "korunkban lehetetlen a
szerzeteseket erről meggyőzni" (40. fejezet).
A Regula másfél ezer éves szilárd rend.
A rendet megtartani, őrizni, újraformálni az apát feladata,
kötelessége, hivatása. "A bölcs mérsékletnek... példáit
vegye figyelembe, és mindent olyan fokban igazítson el, hogy
legyen, ami után az erősek vágyódhatnak, de a gyengék se
ijedjenek vissza" (64. fejezet).
Az erősek vágyai és a gyengék ijedsége
között kell a rend felé vezető, járható ösvényt az
apátnak megtalálnia, megmutatnia.
Szent Benedek e szellemben szabályozza a
naponta elfogyasztható, mértékletesnek ítélt bor
mennyiségét: "azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz
napjában egy hemina bor" (40. fejezet).
A mértékletesség mértékegysége a 6.
században, Monte Cassino bencés monostorában – ha borról
van szó! – az egy hemina. Szent Benedek szerint ennyi
bort minden szerzetes mindennap nyugodt lélekkel, tiszta
lelkiismerettel megihat.
A Regula magyar nyelvű kiadásának
(Bencés Kiadó, 1995) jegyzetei szerint: "Az egy hemina kb.
három deciliter. A bort azonban általában vízzel keverve
itták."
Ebédelünk, beszélgetünk a Pannonhalmi
Főapátság napsütötte, gyönyörű barokk refektóriumában.
Kortyolgatjuk, ízlelgetjük a pannonhalmi zamatos fehérbort.
Vajon mennyi ma az egy hemina? A főapát úr szerint fél
és háromnegyed liter közötti mennyiség, de arról sem szabad
megfeledkezni, hogy hajdan e mérték könnyű itáliai
vörösborokra, nem a pannon tájakon termett testes italokra
vonatkozott. A mi borainkból három deci (talán) ma egy hemina.
Este, az orgonazúgásba burkolt vesperás
után, boltíves szobám magányában Philibert Schmitz könyvét
lapozgatom. A tudós szerző számtalan, gondosan tanulmányozott
korabeli forrásra hivatkozva azt állítja: "Ausztriában a
14. században egy szerzetes naponta kettő-négy liter (Kannen)
bort ivott meg" (A bencések civilizációs tevékenysége.
I. Pannonhalma, 1998. 24.).
Van vékony bor, van testes bor, van vizezett
bor, van kevert bor – de az egynaponként elfogyasztott három
deci vagy négy liter szőlő vére között riasztóan
nagy a különbség. És milyen mértékegység az egy hemina, ha
éppúgy lehet három deci, mint négy liter?
Szent Benedek nem bölcseket mondott, hanem
bölcsen gondolkodott. Amikor a szerzetesek számára
meghatározta az egy nap elfogyasztható bor mennyiségét, nem
arra figyelt, mennyi bort ihatnak a szerzetesek. Számára
a szerzetes volt a fontos, az érző és gondolkodó ember, aki
naponta az egy hemina bort itta. Pál apostolt idézi:
"Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így,
a másiknak meg amúgy." (A Korintusiaknak írt első levél
7:7. Más fordításban: "Mindenki saját ajándékát kapta
Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat.")
Képességeink, teljesítőképességünk,
tehetségünk mértéke roppant különböző. Különbözőek
vagyunk, és különbözőek az asztalunkra kerülő vékony,
testes, vizezett, kevert borok is. "Éppen ezért némi
töprengéssel rendelkezünk mások táplálkozásának
mértékéről – fogalmaz bölcs óvatossággal Szent Benedek
–, mégis, ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét,
azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina
bor" (40. fejezet).
A mértékegységről, a naponta
elfogyasztható bor mennyiségéről Szent Benedek több szót
nem ejt, ezután már csak arról ír: Isten adta képességünk
az önmegtartóztatás, és a borfogyasztásban is legfőbb
erényünk a mértékletesség. Mindenek fölött óv a
részegségtől, a részegeskedéstől, a mértéktelenségtől,
bár tudja, még némelyik szerzetes sem képes tele boroskancsó
közelében a bölcs (és kívánatos) önmegtartóztatásra:
"Legalább abban egyezzünk meg, hogy ne igyunk a
telítettségig, hanem mértékletesebben; hiszen »a bor
elszakítja Istentől még a bölcseket is«" (40. fejezet).
Szent Benedek Regulájának
megszületése után másfél ezer évvel Ranolder János
veszprémi püspök hajdani csopaki szőlőjében, a hatalmas
öblű, ódon téglafalú borospince félhomályában
üldögélek, kezemben karcsú üvegpohárban borostyánfényű
berekháti rizling – azon töprengek: hány korty, hány
pohár, hány kancsó egy hemina? Hány korty emel fel,
varázsol vidámmá, boldoggá, hány pohár bor szabadítja fel
bennem a jót, a cselekedni képes bölcsességet? Hány pohár
bor után borítja el agyamat a köd, bújik elő belőlem a
rossz, a gonosz, hány kancsó bor szakít el – ember voltomat
megalázóan ostoba módon – Istentől?
Szent Benedek nem bölcseket mondott, hanem
bölcsen gondolkodott: mindenki mindennap egy hemina bort ihat.
De mert mindenkinek saját ajándéka van Istentől,
mindenkinek magának kell – "sajátos jelleme és
értelmessége szerint" (2. fejezet) – tudnia s eldöntenie,
benne mi a mérték.
Egy hemina bor: mindenki számára annyi,
amennyi felszabadítja benne a jót, és érzékenyebb,
megértőbb, bölcsebb emberré teszi.
Egy hemina: minden tettemben a felismert
emberi mérték, a határ, ameddig elmenni bölcsesség, amelyet
átlépni bűn és ostobaság.